2008. augusztus 21. 15:17
A termelésirányítás egyik régi és egyben aktuális problémája, hogy az üzemi kapacitásokkal hogyan kövessük le minél szorosabban az igényeket, csökkentve az elpazarolt erőforrásokat és gyorsítva a piac kiszolgálását. A manufaktúrák megjelenése előtt kézműves iparosok legfeljebb céhekbe szerveződve állították elő a termékeket kis mennyiségben, minimális gépi segítséggel vagy teljesen anélkül, így a keresletben történő változások lekövetését kizárólag az emberi tényezők határozták meg: az iparosok rendelkeztek-e a megfelelő szaktudással, valamint elegendően álltak-e rendelkezésre? Bár ebben a kontextusban csak szűken értelmezve lehet termelésirányításról beszélni, a kapacitások rugalmatlanság már a céhek esetében is súlyos problémákat hordozott magában: a kereslet gyors felfutását éppen ugyanúgy nem tudták lekezelni, ahogyan a szaktudás vagy termék iránti kereslet meredek visszaesését, hiszen az egyes mesterségek magas fokú specializációt követelnek meg.