Jogsértéssel vádolják a németek a zenéket generáló Sunót

Világszerte viták apropóját szolgáltatja a kérdés, hogy az AI-rendszerek fejlesztése során a szerzői joggal védett tartalmak feldolgozása kutatási célú adatfelhasználásnak minősül-e, vagy kötelező-e a fejlesztőknek hozzájárulást kérniük, esetleg méltányos ellenszolgáltatást kínálniuk, vagy díjakat fizetniük a jogtulajdonosok felé.

Egy német bíróság szerint a Suno nevű zenei generatív AI-szolgáltatás fejlesztője megsértette a szerzői jogi szabályokat, amikor engedély nélkül használt fel védett zenei műveket modelljei betanításához.

Az AI ára Fizetnek a befektetők, fizetnek a felhasználók, és nagy árat fizet az IT munkaerőpiac is. Vékony jégen járunk. Itt a 85. kraftie adás.

A müncheni regionális bíróság pénteki ítélete szerint a Sunónak nem volt joga a német zenei jogkezelő szervezet, a GEMA által képviselt előadók és szerzők dalait engedély nélkül feldolgozni. Az érintett művek között szerepeltek többek között az Alphaville német együttes dalai is, köztük az 1980-as években ismertté vált „Forever Young” és a „Big in Japan” slágerek.

A bíróság arra is kötelezte a vállalatot, hogy tegye átláthatóbbá tevékenységét, és szolgáltasson adatokat bevételeiről, melyek alapján meghatározhatják az esetleges kártérítés összegét. A Massachusettsben működő Suno nem ért egyet az ítélette, és mérlegeli a fellebbezés lehetőségét.

A müncheni döntés túlmutat a Sunón, mivel precedenst teremthet arra vonatkozóan, hogy Európában milyen feltételekkel használhatók fel szerzői joggal védett művek az AI-modellek tanítására. A nagy zenei kiadók részben már a licencalapú együttműködés irányába mozdultak el, a Suno korábban már megállapodást kötött a Warner Music Grouppal is, hogy zeneszámokat licenceljen a fejlesztéshez.