Nem vadászhatunk többé E.T.-re otthon

Március 31-én küldi ki az utolsó adatcsomagokat a SETI@Home szervere a kliensszámítógépek számára, így közel 20 év elteltével lezárul az (otthoni) számítástechnika és az űrtudomány legnagyobb közös projektje. A Berkeley Egyetem SETI (Search for Extra Terrestrial Intelligence) kutatócsoportja által 1999-ben indított közösségi analízis rendszer célja az volt, hogy az Arecibo Obszervatórium hatalmas rádiótávcsöve által a világűrből fogott jelek közül kiszűrje a zajt, hogy a kutatók a továbbiakban a "hasznos" tartalmat analizálhassák.

Thanks to the many volunteers who have helped crunch data for SETI@home in the last two decades. On March 31, the project will stop sending out new work to users, but this is not the end of public engagement in SETI research. pic.twitter.com/P0t0v8w7n4

— UC Berkeley SETI (@BerkeleySETI) March 3, 2020

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A projekt az ezredfordulón óriási sikerrel indult, pár hónappal a rajt után már a világ 226 országából 2,6 millióan állították hadba számítógépük üresjárati kapacitását a jellegzetes képernyőkímélővel kísérve - ekkora érdeklődésre láthatóan a kutatók sem voltak felkészülve - jellemző például, hogy az obszervatórium internetkapcsolata hamar olyan szűkösnek bizonyult, hogy a felvételeket eleinte mágnesszalagokon kellett eljuttatni az egyetem részére, ahol a szerverek szétosztották a 100 másodperces időegységekre lebontott adatszeleteket a kliensek között.

Egyesek szerint a SETI@Home minden felhőszolgáltatás ősatyja volt, mivel a rendszer a számítási kapacitást több millió végpontra disztributálta, míg mások szerint a projekt nem tett hozzá semmit az űrkutatáshoz, illetve a földön kívüli élet semmi jelét nem sikerült fellelni, így az egész csak arra volt jó, hogy az áramszolgáltatók nagyobb bevételhez juthattak a konstans teljes áramfelvétellel üzemelő PC-k révén.