Ötvenéves lett ez Ethernet

1973. május 22-én a Xerox Palo Alto Research Center (PARC) egyik mérnöke letette egy a mai napig széles körben használt vezetékes adatátviteli rendszer alapjait azzal, hogy olyan hálózati topológiát alkotott, melynek köszönhetően számítógépek (akkor elsősorban még csak a Xerox Alto) akkoriban szédítően nagynak számító adatátviteli tempóval voltak képesek egymásnak - vagy adott esetben Xerox lézernyomtatóknak - adatot küldeni, illetve más kliensektől adatokat fogadni (a kettő akkor még nem ment egyszerre).

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Bob Metcalfe-ot a Hawaii Egyetem által üzemeltetett, a szigeteket összekötő kommunikációs hálózat, az Aloha Network működése ihlette, amikor a jóval hatékonyabban üzemelő Alto Aloha Network működését leírta.

Később az akkor még kísérleti fázisban lévő projektnek az Ethernet nevet választotta, amit azért érzett találónak, mivel a rendszer nem kizárólag az Alto PC-kkel képes együttműködni, ráadásul sokkalta fejlettebb is, mint az Aloha Network, plusz a név az elektromágneses hullámok terjedésének közegére, az éterre is utalt egyben.

Az első, kísérleti Ethernet-összeköttetés egyébként 2,94 Mbps sebességű adatcsatornát biztosított (az Alto rendszerórajeléhez igazodva), a 10 Mbps sebességű linkre további hét évet kellett várni - ezt a technológiát a Xerox, az Intel és a DEC konzorciuma fejlesztette és DIX néven specifikálta, öt évre rá (1985-ben) pedig három évnyi párhuzamos fejlesztés követően ennek alapjain elindult a ma is használt IEEE 802.3 szabványcsalád azóta is tartó szabványosítási folyamata.

Az Ethernet-közeg fizikai kialakítása ezekben az időkben még gyökeresen különbözött a maitól, így a manapság otthoni és vállalati környezetben általánosan használt sodrott UTP kábelekhez és a végükön található RJ45 csatlakozókhoz képest az ős-Ethernet előbb vastag, majd vékonyabb koaxiális kábelt és (a vékony koax-kábeleknél) BNC-dugót használt.

A rendszer fizikai sokrétűségét és felhasználási területének sokszínűségét ugyanakkor jól jelzi, hogy a család mostanra csaknem száz szabványt specifikál a 802.3a-tól kezdődően a még nem véglegesített 802.3dk -ig bezárólag - ezek mind a kábel mind a csatlakozó tulajdonságait, formátumát pontosan leírják.

Érdekesség, hogy az IEEE soha nem használta a szabvány elnevezésében és leírásában az Ethernet szót. A Xerox ugyan lemondott a kizárólagos névhasználati jogokról, de ez ellenkezett volna a nyílt iparági szabványokat alkotó testület filozófiájával, mely kifejezetten kerüli, hogy egy-egy céghez köthető (kereskedelmi) névvel illessenek egy szabványt vagy szabványcsaládot.