Ötvenéves lett ez Ethernet
1973. május 22-én a Xerox Palo Alto Research Center (PARC) egyik mérnöke letette egy a mai napig széles körben használt vezetékes adatátviteli rendszer alapjait azzal, hogy olyan hálózati topológiát alkotott, melynek köszönhetően számítógépek (akkor elsősorban még csak a Xerox Alto) akkoriban szédítően nagynak számító adatátviteli tempóval voltak képesek egymásnak - vagy adott esetben Xerox lézernyomtatóknak - adatot küldeni, illetve más kliensektől adatokat fogadni (a kettő akkor még nem ment egyszerre).
Az IT munkaerőpiac kilábalása állandó délibáb lett Túl sok, számos esetben ellentétes hatás éri az IT munkaerőpiacot, a kínálati piac a béreket, a költséges AI pedig a headcountot eszi.
Bob Metcalfe-ot a Hawaii Egyetem által üzemeltetett, a szigeteket összekötő kommunikációs hálózat, az Aloha Network működése ihlette, amikor a jóval hatékonyabban üzemelő Alto Aloha Network működését leírta.
Később az akkor még kísérleti fázisban lévő projektnek az Ethernet nevet választotta, amit azért érzett találónak, mivel a rendszer nem kizárólag az Alto PC-kkel képes együttműködni, ráadásul sokkalta fejlettebb is, mint az Aloha Network, plusz a név az elektromágneses hullámok terjedésének közegére, az éterre is utalt egyben.
Az első, kísérleti Ethernet-összeköttetés egyébként 2,94 Mbps sebességű adatcsatornát biztosított (az Alto rendszerórajeléhez igazodva), a 10 Mbps sebességű linkre további hét évet kellett várni - ezt a technológiát a Xerox, az Intel és a DEC konzorciuma fejlesztette és DIX néven specifikálta, öt évre rá (1985-ben) pedig három évnyi párhuzamos fejlesztés követően ennek alapjain elindult a ma is használt IEEE 802.3 szabványcsalád azóta is tartó szabványosítási folyamata.
Az Ethernet-közeg fizikai kialakítása ezekben az időkben még gyökeresen különbözött a maitól, így a manapság otthoni és vállalati környezetben általánosan használt sodrott UTP kábelekhez és a végükön található RJ45 csatlakozókhoz képest az ős-Ethernet előbb vastag, majd vékonyabb koaxiális kábelt és (a vékony koax-kábeleknél) BNC-dugót használt.
A rendszer fizikai sokrétűségét és felhasználási területének sokszínűségét ugyanakkor jól jelzi, hogy a család mostanra csaknem száz szabványt specifikál a 802.3a-tól kezdődően a még nem véglegesített 802.3dk -ig bezárólag - ezek mind a kábel mind a csatlakozó tulajdonságait, formátumát pontosan leírják.
Érdekesség, hogy az IEEE soha nem használta a szabvány elnevezésében és leírásában az Ethernet szót. A Xerox ugyan lemondott a kizárólagos névhasználati jogokról, de ez ellenkezett volna a nyílt iparági szabványokat alkotó testület filozófiájával, mely kifejezetten kerüli, hogy egy-egy céghez köthető (kereskedelmi) névvel illessenek egy szabványt vagy szabványcsaládot.