Vége: az Intel kivonul a telefonos-tabletes piacról

Itt a vége, befejezi az okostelefonos és tabletes rendszerchipek fejlesztését az Intel, a SoFIA és a Broxton platformot is azonnali hatállyal törölte a cég a terméktervekről. A döntéssel egy sok éve tátongó, több milliárd dolláros pénznyelőt temet be a vállalat, az ezzel megtakarított óriási összeget pedig inkább más területeken próbálja kamatoztatni.

A hivatalos indoklás szerint mostantól csak a (nagy) profittal kecsegtető adatközpontos, (5G) modemes, IoT-s, memóriás (NAND, 3D XPoint), illetve FPGA-s fejlesztésekre fókuszál az Intel. Eközben a PC-kről sem feledkezik meg, de itt inkább a profit maximális kisajtolása lesz a cél, a dominancia ugyanis már teljes. A döntés értelmében az idei évre várt, Broxton kódnevű Atom fejlesztés már meg sem jelenik, és ugyanez a helyzet a kifejezetten tabletekhez fejlesztett Willow Traillel is. Egyelőre marad a közelmúltban leleplezett, elsősorban netbookokba és olcsó notebookokba szánt Apollo Lake, ugyanakkor a mostani bejelentés a teljes Atom termékvonal létjogosultságát elbizonytalanította, hiszen felmerül, hogy érdemes-e külön mikroarchitektúrát fejleszteni a Core mellett csak erre (illetve a Centerton-család által megcéloztt) piacra.

A kínai nagy fail

A száműzött fejlesztések között van a közel két éve bejelentett SoFIA, ezzel együtt pedig a SoFIA 3GX, SoFIA LTE és SoFIA LTE2 platform is. Az Intel még 2014 májusában jelentette be rendhagyó projektjét, mely a belépő szintű (tömeg)termékeket, okostelefonokat és tableteket célozta. Ehhez első lépéseként a Rockchippel fogott össze az óriási vásárlóerővel rendelkező kínai okostelefonos és tabletes piac meghódításához. A közös projekt célja egy kooperációban készülő processzorcsalád volt, melyhez az Intel adta az x86-os Atom magokat, illetve a 3G-s rádiós modult.

A Rockchip sokrétű szerepet kapott. Műszaki oldalról a termékek többi részét, vagyis a grafikus vezérlőt és az uncore részt, azaz a memóriavezérlőt, a képfeldolgozó modult, illetve a különböző fix funkciós áramköröket és külső fizikai interfészeket szolgáltatta a kínai vállalat, a végleges lapka gyártást pedig a tajvani TSMC-re bízták.

Ennél jóval fontosabb volt a gyártó gazdasági kapcsolatrendszerét, aki a kiépített hálózatát is magával hozta a kooperációba. A kínai piacon ez elengedhetetlen, az ország technológiai ökoszisztémája egyedi módon működik: a komponenseket gyártó cégek egymás fizikai közelségében működnek Sencsenben és más városokban, egy-egy új modell piacra dobása rendkívül gyorsan lezajlik, ahogy a komponenseket a cégek megtervezik, legyártják és leszállítják a szomszédban lévő másik vállalkozásnak. Az integrált processzorral érkezik az Android készen optimalizált, megfelelő driverekkel ellátott verziója is, amelyet az összeszerelő cég további apró módosításokkal lát el, a márkázó-forgalmazó cégnek így ezzel a résszel már semmilyen feladata nincs.

Az Intel erre alapozva azt várta, hogy az együttműködésnek köszönhetően megnyílik a kínai gyártók zárt rendszere, és az ARM által dominált piac végre valahára bevehető lesz. A terv végül dugába dőlt, az okokról egyelőre csak találgatni lehet, de kívülről szemlélve a fejlesztések tempója okozhatta a gondot, az Intel esetében már nem először. A vállalat jellemzően akár több éves reakcióidővel mozdul a piacok után, hiszen a hagyományos chiptervezési és gyártási modell ennyi időt vesz igénybe.

Ez addig nem jelent problémát, amíg a piaci mozgások jól előrejelezhetőek, a tempót pedig az Intel diktálja és mások követik - ilyen a PC-k és a szerverek piaca. Az okostelefonos és tabletes piac azonban ettől alapvetően eltér. Az új termékkategóriák rendkívül gyorsan bukkannak fel, gyorsan növekednek és gyorsan érnek be. Az ARM-ökoszisztémának ez nagyon kedvez, a meglévő építőkockákból villámgyorsan tudnak a szereplők használható (nem ideális, nem tökéletes, nem szénnéoptimalizált, de használható) chipeket összerakni, majd tömeggyártásba adni.

Az Intel lassú reakciója ilyen piacokon azt eredményezte, hogy mire megjelent (volna) a termék, addigra az erőviszonyok már megszilárdultak és gyakorlatilag nulláról kellett újraindulni. Ez a lassú végrehajtást valamiért a SoFIA is megörökölte, egyes elemzői vélemények szerint a platform nagyjából egy évet késett, ami bőven elég volt a sikertelenséghez. A második generációt az idei évre tervezte az Intel és a Rockchip, melyben Goldmont processzormagok, és második generációs Intel LTE modem került volna.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A kínai invázióhoz ugyanakkor nem csak a Rockchippel paktált le az Intel, a vállalat 2014 szeptemberében vásárolta be magát a Spreadtrumba, mely az egyik legnagyobb kínai okostelefonos (ARM-os) chipgyártónak számít. A megegyezés értelmében a világ legnagyobb chipgyártója 1,5 milliárd dollárt fektetett a kínai vállalat tulajdonosába, a Tsinghua Unigroupba, amiért cserébe 20 százalékos részesedést kapott.

A megállapodás célja hasonló volt mint a Rockchip esetében, az Intel így próbálta megvetni a lábát a kínai gyártóknak szánt okostelefonos és kommunikációs chipek piacán. Az üzleti modell is hasonló volt, az Intel a Spreadtrummal közösen fejlesztette a lapkákat, a processzorokhoz az Intel biztosította az x86 magokat, illetve a rádiós modult, miközben a Spreadtrumtól jött az uncore rész, a memóriavezérlő, a DSP-k, a fixfunkciós gyorsítók, a grafikus mag, így a mobilgyártóknak a Spreadtrum továbbra is egy erősen integrált lapkát tudott (volna) kínálni, az elvárásokat viszont ebben az esetben sem sikerült teljesíteni.

A szóló próbálkozások mellett tehát a Rockchip és a Spreadtrum együttműködés is masszív kudarcnak bizonyult, a nagy terv, miszerint az Intel hozzáférést ad a gyártók számára az x86 magjaihoz és gyártókapacitásához, nem jött be. Az Intel egyelőre nem hajlandó kommentálni a két kínai vállalattal kötött együttműködés jövőjét, így az sem világos, hogy lesz-e bármilyen folytatása a történetnek, illeteve a mostani döntés ró-e bármilyen további (esetleg pénzügyi) kötelezettséget az amerikai vállalatra.

Bezárul a feneketlen pénznyelő

Az Intel mobilos próbálkozásainak ára tízmilliárd dollár feletti összegben mérhető. 2013-ban 3,1 milliárd dollár bánta a próbálkozást, 2014-ben pedig 4,2 milliárd mínuszt termelt a részleg. Az óriási deficit a vállalat agresszív piacszerző stratégiájának volt köszönhető, az Intel ugyanis egyszerűen bevásárolta magát a gyártókhoz, hosszú évekig ingyen osztogatta telefonos és tabletes processzorait. A stratégia a tabletes piacon hozott némi sikert, néhány tízmillió atomos táblagéppel sikerült bőven 10 százalék fölé tornázni az x86 részesedését. Az ingyencsip-stratégiának tavaly vetett véget a vállalat, és kezdett pénzt kérni a chipekért, minek hatására a leszállított volumen 44 százalékkal esett vissza, a gyártók nagy része a fizetés helyett inkább visszaállt ARM-ra.

Hogy az Intel pontosan mennyi pénzt dobott ki az ablakon, azt nehéz kikalkulálni. A vállalat ugyanis 2014 végén összevonta a PC-kbe és a mobil eszközökbe szánt processzorokat gyártó részlegeit, amivel természetesen a pénzügyi eredmények is összeolvadtak, így a mobilpiac hatalmas anyagi áldozatai a publikum felé gyakorlatilag követhetetlenné váltak.

Vissza a kaptafához

Az Intel tehát milliárdokat takaríthat meg a bevehetetlennek bizonyult piac elhagyásával, ugyanakkor nem kérdés, hogy az éves szinten összesen nagyjából 2 milliárdos darabszámmal kecsegtető tabletes és mobilos piac teljes hiánya fájni fog a vállalatnak, hisz már sem a megtervezésében, sem pedig a gyártásban nem kap szerepet. Ennél is aggasztóbb az Intel számára, hogy ez a piac a jövőben a versenytársakat, a bérgyártókat (elsősorban a Samsuntot és a TSMC-t) táplálja majd, amelyek így gyorsan versenyképes gyártástechnológiát építhetnek fel és pillanatok alatt utolérik az Intel.

A vállalat elárulta, hogy a megspórolt erőforrások jelentős részét a komfortzónáján belül próbálja majd kamatoztatni. Az adatközpontokba szánt megoldások mellett ez a klienseket takarja, melyekkel párhuzamosan a különféle memóriás fejlesztések (NAND, 3D XPoint), az FPGA-k, illetve a modemes és IoT chipek kapják a főszerepet. Ez a stratégia arra irányul, hogy a dominált piacokon az Intel a gépekben lévő szilícium minél nagyobb hányadát adja - a CPU és a chipset mellett a tárolós és a kommunikációs lapkák is a gyártótól kerüljenek ki.

A bejelentés minden bizonnyal annak a komoly átszervezésnek a része, mely tavaly novemberben kezdett az Intel. Ez elsőként a felsővezetést érintette, tavaly novemberben Dr. Venkata “Murthy” Renduchintala személyében egy korábbi Qualcomm-alvezér érkezett a vállalathoz. Ez személycserékhez vezetett, alig néhány héttel ezelőtt régi alelnökök távozását jelentette be a vállalat, Doug Davis mellett Kirk Skaugen, nem hivatalos hírek szerint pedig Aicha Evans pozíciója is kérdésessé vált. Ezt követően egy 12 ezer fős (11 százalékos) leépítést jelentett be az Intel, melytől évi 1,4 milliárd dolláros költségcsökkentést vár a vállalat.