Így múlt el a Nokia okostelefonos dicsősége

Jóllehet még ma sem mondaható aprónak, 2017-es 23,15 milliárd eurós értékével a finn Nokia már csak nagyjából felét éri csak a 2007-es aranykorban produkált 51,6 milliárd eurónak. A cég a legendás telefongyártó részleggel rövidült meg, amelynek az aranykort követő gyors lejtmenetét az arra lecsapó Microsoft sem tudta megfogni, sőt ha lehet, még rátett egy lapáttal. Rengeteg elpazarolt idő, rossz döntések, belső ellentétek és végül a csendben elszublimált telefonok kövezték ki az egykor mitikus márka útját.

A Nokia 2011 februárjában kötötte magát a Microsofthoz, illetve a Windows Phone-hoz. A két cég akkor úgy gondolta, együtt tudják felvenni a harcot a piacon ekkorra már vezető helyet szerző Androiddal és az ugyancsak szépen zakatoló iOS-szel. Bár ekkor a platformok versenyében az ezüstérem még mindig a Nokia által is használt Symbiané volt, már egyértelművé vált, hogy a rendszer elavult, egyszerűen kevés a riválisok által kínált, és a felhasználók által elvárt új funkciók mögé. Miután a Microsoft ekkor még váltig állította, hogy hallani sem akar a hardvergyártásról, a Nokia Symbianja pedig sürgős cserére szorult, adta magát a szövetség, még ha a sikerről annak résztvevői sem voltak meggyőződve - ahogy a Nokiát ekkor vezető Stephen Elop fogalmazott, a lángoló platformról muszáj volt ugrani a sötét ismeretlenbe.

Mindent az új lapra

Az ugrás pedig a Nokiákra kerülő Windows Phone 7-tel a vártnál is nagyobb kihívásnak bizonyult, a rendszer ugyanis néhány hónappal korábban látott napvilágot, ennek megfelelően pedig még egyáltalán nem állt készen a reflektorfényre - az első "nagyjavítás" Windows Phone Mangóig ez így is maradt. Pedig a cég mindent erre tett fel, a Symbiant futtató modellek értékesítését a legfontosabb piacnak kikiáltott Észak-Amerikában az első windowsos Nokia megjelenése előtt teljesen le is állította. A finn gyártó régióért felelős vezetője már ekkor jól átlátta a helyzetet, mint mondta: "Az az igazság, hogy ha nem leszünk sikeresek a Windows Phone-nal, mindegy lesz, mit csinálunk mással, más piacokon".

^{Stephen Elop és Steve Ballmer}

A baljós, később pedig sajnos beigazolódó szavakat követően az immár kipofozott Windows Phone 7.5 Mangóval megjelentek az első Windows Phone-t futtató Nokiák, a Lumia 800 és 710. Az ikonikus Lumia dizájn (amely megegyezett a Harmattan felületet használó, MeeGo-alapú N9-ével) már ekkor nagy sikert aratott, és a 800-as kamerája is derekasan helytállt az akkori mezőnyben, az ugyanakkor már elsőre látszott, hogy a lényeg, azaz a szoftver és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások terén a Microsoft-Nokia páros nem hozott áttörést, de még felzárkózniuk sem igazán sikerült a rivális platformokhoz. A Nokia dolgát külön nehezítette, hogy ekkor még korántsem egyedüli cégként használta a Microsoft mobilos platformját, az LG, Samsung, HTC, sőt az ASUS és az Acer is házon belüli konkurenciát jelentett számára.

Hogy a platform nem tudta érdemben megkülönböztetni a Nokia telefonjait a piacon, a következő év elején az eladásokban meg is mutatkozott: a cég nagyon gyenge eredményeket produkált, a maradék symbianos modellek senkinek nem kellettek, de a Lumiák után sem igazán kapkodtak 2011 karácsonya előtt. A visszaesést Elop leépítésekkel próbálta ellensúlyozni, nem kevesebb mint 10 ezer főnek intett búcsút a cég - és ekkor adta el Vertu luxustelefon-márkáját is. A vállalat ezen a ponton beletörődött, hogy egy darabig legalábbis nem nyeri majd vissza egykori fényét az okostelefon-piacon, amihez átstrukturálásokkal próbált berendezkedni.

A Windows Phone 8 közeledése sem javított a helyzeten, sőt, a rendszer kapásból botránnyal nyitott, mikor a 2012-es Windows Phone Developer Summiten kiderült, hogy a Windows CE alapokat a Microsoft lecseréli és új kernelt vezet be, ezzel pedig egyetlen akkor kapható Lumia okostelefonra sem lesz telepíthető az új verzió, ami az alig néhány hónapja debütált csúcsmodell, a Lumia 900 vásárlóit érthető módon megrázta. A negatív visszhang hatására a Nokia is kimutatta a foga fehérjét Redmond felé mondván, rendelkezik vészforgatókönyvvel arra az esetre, ha a Windows Phone 8 nem teljesíti a várakozásokat.

A Lumia 900 egyébként ismét kudarc volt, a marketingre közösen költött százmilliók dacára az egyáltalán nem tudott megkapaszkodni az Egyesült Államok piacán, pedig annak árát az AT&T szolgáltató alig néhány hónap után megfelezte. A 2012 őszén bemutatkozó Lumia 920 és 820 modellek már Windows Phone 8-cal láttak napvilágot, előbbi ráadásul már a piacon akkor még ritkaságszámba menő vezeték nélküli töltést is támogatta - fordítani azonban ezek a telefonok sem tudtak a gyártó lejtmenetén.

Mégsem olyan rossz a saját vas

Mikor 2012 derekán felröppentek a pletykák, miszerint a Microsoft saját telefont fejleszt a Windows Phone 8 alá, a cég hevesen tiltakozott, bő egy évvel később azonban már bőszen írta alá a Nokia telefongyártó üzletágának felvásárlásáról szóló papírokat. A divízió 2013-ban 3,79 milliárd euróért cserélt gazdát, amelyhez a felek 1,65 milliárdért egy sor szabadalmat is hozzácsaptak. A Nokia ezzel pontot tett addigi telefongyártói történetének végére, és maradt a hálózati technológiáknál, illetve ekkor még Navteq térképes divíziója is megvolt, amit aztán 2015 augusztusában az Audi-BMW-Daimler trió vásárolt meg. Elop a Microsofthoz (ahol már korábban is megfordult) is követte a Nokiát, ahol az akvizíció lezárultával a Devices and Studios divízió éléről irányította egyebek mellett a frissen szerzett telefongyártást is. A Microsoft egyébként azzal indokolta a felvásárlást, hogy az addig folytatott OEM üzleti modell túl drága, és a marketingköltéseket is összekuszálja, szemben a házon belüli fejlesztésekkel ahol mindez fókuszálhatóvá válik és olcsóbban, több telefon adható el.

A megállapodást követően még 2013 őszén több új csúcs-Lumia is megjelent, a ráncfelvarrott Lumia 925-től a gigászi kamerával felszerelt 1020-on át az igazán tepsi méretű a Lumia 1520-ig és 1320-ig, sőt a még egy Surface-klón tablet is napvilágot látott a Lumia márka alatt, Windows RT 8.1-gyel a fedélzetén. Ekkor egyébként még elkezdett valamelyest felívelni a Nokia csillaga: mielőtt a telefonos részleg teljesen átvonult volna a Microsofthoz, 2013 harmadik negyedében a Lumiák megháromszorozták eladásaikat éves viszonylatban - ezt követően azonban az ünnepi időszak sem hozott fellendülést, az új modellek ismét elkerülték a vevők igényeit.

Kisvárosnyi elbocsátás a talpon maradásért

A Nokia készülékgyártásának felvásárlása csak azután zárult le, hogy Satya Nadella átvette a stafétát a cégnél, ezzel pedig a Nokia okostelefonok is eltűntek, noha a logó még megmaradt egy darabig a hátlapokon. Steve Ballmer egyébként az üzletet "legjobb ötletének" tartotta - nem volt azonban mindenki olyan derűlátó, mint az egykori Microsoft-vezető, a bekebelezett Nokia alkalmazottak közül sokan hezitáltak, maradjanak-e a gazdát cserélt, már ekkor is viharvert üzletágnál. Nadella persze mindenkit igyekezett megnyugtatni, hogy nincs miért aggódni a redmondi óriás zászlaja alatt - persze nem kellett sokat várni hogy kiderüljön, igenis volt ok az aggodalomra: a cég 2014-ben történetének legnagyobb leépítéseit eszközölte, összesen 18 ezer dolgozójától vált meg, ebből 12500 a Nokia kötelékéből került ki.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A lépésre számítani lehetett, hiszen a vezérigazgató már azelőtt karcsúsítani akart a Microsofton, hogy azt elődjének köszönhetően a Nokiával tovább hizlalták volna. A finn vállalattal a cég ráadásul egy sor olyan csomagot is kapott amire semmi szüksége nem volt, mint például a butatelefonos divíziót. Az izmos leépítést világszerte érezni lehetett, a Nokia gyárai San Diegóban, Pekingben, Ouluban és hazánkban, Komáromban illetve Kolozsváron is bezárták kapuikat. Nem kellett hozzá két hónap, hogy újabb 2100 főtől váljon meg a cég, ez ismét Pekinget, illetve Dongguant érintette.

Eközben a Windows Phone 8.1 is napvilágot látott, fordítani persze a frissítés sem tudott a vállalat szerencséjén. Főként miután a telefonos Windows platform irányára vonatkozó viták folyamatosak voltak a cégnél, csak 2015-re csendesedtek el, miután egyértelművé vált, a vállalat rendszerét a későbbiekben mobilos Windows 10-ként képzeli el, UWP appokkal a fedélzetén, ezzel létrehozva a (fejlesztői szempontból) közös okostelefon és PC platformot. A telefonos részleg hardvereladásai azonban 2015 végéhez közeledve sem javultak, még a cég is beismerte, hogy azok alulmúlták várakozásait.

A 2015-ben érkező, immár Windows 10 Mobile rendszerrel kiadott új Lumiák sem korbácsolták fel túlzottan az érdeklődést, még az feljavított mobilos Office-szal és frissített UI-val felvértezve sem - főként hogy az átfaragott rendszerben bőven akadtak még bugok, ahogy a The Register is fogalmaz, a szoftver még hónapokra volt attól, hogy érettnek mondhassa a cég. Az "egységes Windows ökoszisztéma" mantra sem segített, a gyenge teljesítményt ismét leépítések követték, 2015-ben 7800 fő távozott a Microsoft kötelékéből.

Az ügy már csak azért is szomorú, mert hardveroldalon nem lehetett panasz a készülékekre, sőt, a Lumia 950 kamerája jócskán megelőzte a piacot - a platform azonban visszafogta az eladásokat, és 2016 februárjában már az utolsó Lumiák mutatkoztak be. Ebben az évben egyértelművé vált, hogy a Microsoft inkább hátat fordít a telefonpiacnak: a vállalat bejelentette, eladja butatelefonos részlegét, és bár arról beszélt, folytatja a Windows 10 Mobile fejlesztését és a létező készülékek, mint a Lumia 650 és 950 támogatását, az új modellekről ugyanakkor látványosan hallgatott közleményében - és nem is adott ki új modelleket. Ezzel a Nokia, illetve Windows Phone-os öröksége is lehúzta a rolót.

Kevés volt a biztató indulás

Pedig egyáltalán nem mondhatni, hogy a Nokia ne ismerte fel időben a piacra váró kihívásokat, mint az iPhone vagy a Google Android rendszere - a cég már nagyon korán, 2002-ben megkezdte a Linuxra építő Maemo korai okostelefonos rendszer fejlesztését, amely később MeeGo néven vált ismertté. Bár a cég nem volt híján a jó ötleteknek, a végrehajtással már jóval a Microsoft hatalomátvétele előtt is akadtak gondjai, a linuxos platform erős, karakteres irányítás helyett divíziók és vezetők belső játékszerévé alacsonyodott - amivel elúszott a Nokia szoftveres (és vele együtt hardveres) jövője is.

Erre jó példa a UI fejlesztés csődje, mikor a Linuxra építő projekthez igyekezett a cég egy felhasználói felületet létrehozni, őrült versenyben a horizonton már felbukkanó Androiddal. A csapat a "társadalom és a személyiség kapcsolatát" vizsgálva próbált áttörő UI-t építeni, míg aztán 2009-ben szinte a teljes projektet ki nem dobták a kukába. Később a Nokia a MeeGót licencelésre elérhetővé tette, az azonban senkit nem igazán érdekelt. Az iszonyatos mennyiségű elpazarolt emberóra után nem csoda, hogy a cég végül külső segítséget hívott, és külső platformhoz is fordult a Windows Phone, illetve Stephen Elop személyében. Mint látszik azonban ez is kevés volt a hosszútávú sikerhez, a Nokia telefonok így először Microsoft címkét kaptak, majd teljesen eltűntek.

Jön még finn telefon?

A felvásárlás után a Microsoft egy időre jogot szerzett a Nokia márka használatára telefonokon, de ez mára visszaszállt az eredeti, "igazi" Nokia vállalatra. E cég pedig meglátta a potenciált a márka monetizálásában - ahogy számtalan régi, híres márka alatt is jelennek meg konzumer elektronikai eszközök, gondoljunk csak az Akai, a TDK, az Alcatel,a Polaroid és hasonló nevek kínai gyártói általi "újrahasznosítására".

A Nokiának azonban a fenti modell nem tetszett, a vállalat úgy szeretett volna monetizálni, hogy közben a márka ne károsodjon, ne váljon az olcsó gagyi szinonímájává. Ehhez pedig egy egyedi konstrukciót talált ki és ültetett gyakorlatba: a brandet a finn HMD Global licenceli, amely gyártópartnerével, a Microsofttól a gyártókapacitást felvásárló Foxconn-leánnyal, a FIH Mobile-lal működik együtt. A megállapodás értelmében pedig a telefonok fejlesztésében az eredeti finn Nokia is részt vesz - ez leginkább minőségellenőrzésben és vétójogban merül ki, a Nokia mondhatja azt bizonyos modellekre, hogy azok nem ütik meg az elvárt szintet, nem kapják meg a logót. A próbálkozás 2016-ban aránylag erőtlenül indult, mára azonban láthattunk derekas, versenyképes androidos modelleket is Nokia zászlaja alatt, mint a Nokia 7 Plus.

Persze felmerülhet a kérdés, mi lett volna ha a cég már egészen az elején az Androidra fogad a Windows Phone helyett. Könnyen lehet, hogy a Google platformjával a gyártó sokkal jobb eladásokat produkált volna - rengetegen ábrándoztak annak idején Lumia Nexusról - ugyanakkor hosszú távon korántsem lett volna garantált a cég sikere, főleg a nehézkes, gyakran félrecsúszó döntéshozási gyakorlat mellett. A legvalószínűbb, hogy az évek alatt az egykor ugyancsak kitűnően teljesítő legendák, az Androidra elsőként mozduló Motorola, a HTC, az LG vagy épp a Sony Ericsson sorsára jutott volna, és az okostelefon-piac "egyéb" kategóriájába szorul, ahova a Samsungon, Apple-ön és a kínai óriásokon kívül mindenki.

A Nokia mint okostelefon-gyártó bukásáért egyébként sokan közvetlenül Stephen Elopot teszik felelőssé. A 2010-ben Microsofttól érkezett Elopnak persze a Nokia első külföldi vezéreként eleve nem volt könnyű Finnországban megszerettetnie magát, amire rátett egy lapáttal az igazgató már említett, "lángoló platformos" mondata. Miután néhány év leforgása alatt beigazolódott, hogy az a bizonyos ugrás egy halálugrás volt a cég számára, Elop végképp beírta magát a legrosszabb vezérigazgatók közé - kifogásolható regnálásáról könyv is született. Az igazgató teljesítményét jól illusztrálja, hogy egy 29 milliárd eurós kapitalizációjú céget vett át, amelyből mikor bejelentették a mobilrészleg eladását, 11 milliárd euró maradt. Ezt persze túlzás lenne mind Elop kontójára írni, a fenti könyv szerzői is rámutatnak, hogy lejtmenetben a "finn arrogancia" és az igazgatótanácsban hozott rossz döntések sorozata is nagy szerepet játszott. Persze olyan összeesküvés-elméletek is akadnak, melyek szerint Elopot Redmondból épp azért küldték a Nokia élére, hogy azt leépítse, majd a Microsoft kedvező áron kebelezhesse be a céget, ezt azonban a cég egykori alkalmazottai is rendre cáfolják, illetve értelemszerűen Redmondban is jobban jártak volna egy erős Nokiával.