Szerző: Dojcsák Dániel

2011. december 30. 07:50

A warez halott

A warez lassan kimehet a divatból. A kiadók tűzzel-vassal próbálták irtani az elmúlt évtizedekben, ennek az eredménye maximum az lett, hogy még kifinomultabb módszerekkel kezdtek az emberek filmeket, játékokat és zenéket lopni.

A 2001-ben megszülető Bittorrent a lehető legsokoldalúbb adatterjesztési módszerré vált,  már a központi irányító szerverekre, a trackerekre sincs szükség, a feltöltött tartalmak kontrollálatlanul és szabadon áramolhatnak az interneten. Az Ipoque Insternet Study 2008/2009 felmérése szerint a vizsgált időszakban Kelet-Európában a teljes internetes forgalom 70 százaléka volt a Bittorrent. Más régiókban nem ilyen erős a torrent, de minden környéknek megvan a maga jellemző warez csatornája és mindenhol ez adta az online adatforgalom nagy részét.

Nem csoda, hogy a tartalomtulajdonosok a peer-to-peer fájlcserében látták a legnagyobb ellenséget, holott az elmúlt 10 év eseményeit végignézve inkább úgy tűnik, hogy a fájlcsere elburjánzása, társadalmi elfogadottsága, könnyű elérhetősége és a legális csatornákon való felülkerekedése a technológia gyors fejlődésétől hirtelen lemaradó tartalomdisztribúciós üzleti modellek miatt vált lehetővé.

A fájlcsere csak egy átmeneti anarchia?

Sok éve jelen van az a vélemény, hogy a felhasználók többsége csak a lustaság, egyszerűség és a többségi gyakorlat miatt szerzi be a napi betevő tartalmakat illegális csatornákból. Fontos érv a warez mellett, hogy ingyen van, de ha mégsem, akkor mindenképp jelentősen olcsóbb mint a legális források. Arról lehet vitatkozni, hogy az árazás megfelelő-e, illetve arról is, hogy a kultúra jár-e mindenkinek. Az viszont biztos, hogy a kiadók jogosan követelnek díjat a megtekintések és használat után, akkor is, ha nem az a legcélravezetőbb módszer, hogy a legkönnyebben nyakon csíphető fogyasztókon vasalják be a teljes összeget.

Hosszú évek óta él az állítás - legalábbis a magyar valóságban biztosan - hogy hülye, aki eredeti CD-t és DVD-t vesz. Persze hogy hülye, hiszen 5 kattintással annak tartalmát letöltheti PC-jére egyetlen fillér ráfordítás nélkül. Az összehasonlítás viszont nem túl helytálló, hiszen az elavult legális terjesztési módszert hasonlítjuk egy viszonylag modernnek tekintett digitális módszerhez. Néhány éve még úgy tűnt, a peer-to-peer előbb-utóbb kifehéredhet és ez a technológia lesz a kiadók eszköze is arra, hogy a tartalmat a felhasználóhoz juttassa, mert egyszerű és kényelmes. Ez mára biztosan nem igaz és ha bármelyik torrenthívő őszintén magába néz, akkor a 2011-ben elérhető legális megoldásokhoz viszonyítva már túlzás egyszerűnek, könnyűnek, de akár olcsónak is nevezni a warez megoldásokat.

Csak fogyasztani akar

2010 óta egyre terjed a cloud tárolás, illetve a streaming, ami felhasználói kényelem és a kiadói akarat metszetében marad. Az emberek valójában nem tulajdonolni akarják a tartalmat, hanem fogyasztani, a kiadók pedig mindennél jobban örülnének annak, ha a fogyasztás nem járna együtt fizikai tulajdonlással. A letöltés fogalmában benne van a tény, hogy a felhasználó számítógépére kerül az adat, amit aztán tovább adhat, megoszthat, módosíthat és bármit kezdhet vele. Ezt az utat a digitális értékesítésben a különböző DRM-módszerekkel zárták be, amikor is a fogyasztónak ugyan tulajdonába kerül a tartalom, de azt korlátozottan használhatja.

A másik út, amiben sokkal több perspektíva van, az a tulajdonlás helyett a hozzáférés. A felhasználó arra szerződik a szolgáltatóval, hogy a tartalmat elérheti, fogyaszthatja, de ez kizárólag arra az időintervallumra vonatkozik, amíg a szerződés fennáll, illetve kizárólag azokon az eszközökön elérhető a tartalom, amit a szolgáltató is támogat. A fogyasztó szempontjából ez egy visszalépés, ugyanakkor belátható, hogy a fogyasztó elsődleges célja nem az, hogy továbbadja a tartalmat és nem az, hogy konvertálja, másolgassa, hanem az, hogy megnézze, hallgassa. Jó érzés gyűjteni, rendezgetni is, de ez egy rétegigény, a tartalom fogyasztás viszont tömegigény. Mindenki néz tévét, mindenki hallgat rádiót, a XXI. század lehetősége viszont az, hogy az egyedi igények is kielégíthetőek a nemlineáris tartalomszolgáltatás révén.

PC-központú informatika

A letöltés éppen ezt adta meg a 2000-es években a felhasználóknak: válogatható tartalmak, válogatható minőség. választható időpontok, megállítható, visszatekerhető, újranézhető, újra használható. Mindössze egy PC kellett hozzá és egy internetelérés és máris jöttek a kiválasztott filmek, zenék és programok. Az ezredforduló körül az internethez kapcsolódás egyetlen pontja a PC volt, így fel sem tűnt, hogy az elvileg szabad rendszer mennyire korlátoz. Oda kell figyelni rá, hogy milyen formátumot töltünk le, milyen a nyelv, van-e hozzá felirat, van-e elég seeder, ha valamelyik szigorú trackeren vagyunk, akkor fontos, hogy az arányunkat tudjuk-e tartani. A néhány évvel ezelőtti otthoni sávszélességekkel egy HD film letöltése órákat vett igénybe, majd még 5-10 percet, hogy kitömörítsük. Aki nem a monitoron nézne egy filmet, az még átmásolhatja a megfelelő adathordozóra és utána elindítja a lejátszón. Ez minden csak nem kényelem, ráadásul az informatika iránt nem fogékony lakosság számára minden apró tényező áthághatatlan bonyodalomnak tűnik.

A másik probléma a tartalmak közti szelekció. Óriási adatbázisból mazsolázhatunk a torrentoldalakon, de valójában csak az ottani közösség által támogatott darabok érhetőek el. A ritkaságok, régi művek nagyon ritkán és nagyon bonyolultan szerezhetőek be. Ha pedig nem filmekről, hanem esetleg zenékről vagy szoftverekről beszélünk, akkor ez még inkább igaz. A digitális videotékák, digitális boltok, VoD szolgáltatások, illetve a streaming szolgáltatók ehhez képest egy biztonságos, stabil forrásként működnek, a vállalt katalógust minden esetben elérhetővé teszik.

Ha olcsó a net és mindenhol van, nem kell otthon raktározni

A 2000-es évek elején az otthon elérhető sávszélesség a mostanihoz képest nevetséges volt, a mobilinternet pedig még szinte ismeretlen fogalomnak számított - arra legalábbis nem volt alkalmas, hogy tartalomfogyasztást építsen rá bárki. Mostanra a több tucat megabit teljesen hétköznapinak számít vezetéken, de akár mobilon is. A következő 2-3 év leginkább arról fog szólni, hogy a mobilhálózatok is nagyságrendet lépnek sebességben és kapacitásban is, ami végképp feleslegessé teheti az otthoni gyűjtögetést. Az okostelefon, tablet PC és okostévé forradalma pedig végleg elhomályosítja a PC jelentőségét, szerepét. Munkaeszközként továbbra is nyugodtan lehet rágondolni, de a szórakozás, tartalomfogyasztás, elérés eszközeként már rég elavult.

Magyarország továbbra is a digitális Balkán része, azaz alig vannak jelen a fenti gondolatmenetet bizonyítani képes online szolgáltatók. A helyzet azonban már rég nem olyan szörnyű, mint korábban: a T-Home, illetve a UPC is egyaránt kínál digitális videotékát korrekt felhozatallal, egyszerű, azonnali eléréssel, vállalható árakkal. Idén megkaptuk az iTunes zeneboltot is, az okostelefonos szoftverekből is kedvünkre tölthetünk le ingyenes és fizetős alkalmazásokat szinte bármelyik operációs rendszerre. Az AXN és az HBO a saját tévés tartalmait kínálja egy webes lejátszón keresztül, az HBO ráadásul okostelefonon és tableten is elérhetővé teszi ezeket. Az AXN korlátozott ideig kínálja mindenkinek a tartalmat, az HBO viszont a teljes repertoárt bármikor az előfizető elé tárja. Sőt, ma már a jobb warezoldalak is a streaming irányába mozdulnak el.

Nem akarnak az emberek "érteni" a fogyasztáshoz

Zenében lassan a YouTube az első számú forrás az átlagemberek számára, a videomegosztó már támogatja a lejátszási listákat, a háttérben szólhat bármilyen muzsika, igaz a képet feleslegesen töltjük hozzá. A Last.fm 3 dollárért kínál egyedi internetrádiót, a Grooveshark és a Deezer ugyanezt ingyen. A T-Mobile pedig havi 300 forintért szolgáltat a magyaroknak böngészőben vagy mobilon streaming muzsikát - igaz, kínálatban és használhatóságban is jelentősen lemaradva a nemzetközi mezőnytől. Az Amazon egy egész platformot épített az általa forgalmazott tartalmak köré, a Spotify pedig rohamtempóban veszi át a digitális zeneszolgáltatók közt a vezető helyet, viszont sajnos hazánkban továbbra sem elérhető egyik sem. Csakúgy, mint az amerikaiaknak olcsón videótartalmat adó Netflix és Hulu.

A felsorolt megoldások, legyen szó zenéről, videóról mind egy új korszak gyermekei. Nem adják oda a fájlokat, nem rendelkezhetünk velük szabadon. Cserébe nem kell foglalkoznunk a formátumokkal, konvertálással, letöltéssel, szinkronizálással, rendszerezéssel, ezt megteszi helyettünk a szolgáltató. A fenti megoldások mindegyike PC-ről indult és elsőként a monitoron jelent meg egy kliensben vagy egy böngészőben, de a trend az, hogy a lehető legtöbb eszközön is jelen legyenek. A zenék ott vannak a mobilokon, hiszen ott hallgatjuk őket legtöbbször, de ott vannak a hálózati zenelejátszókon is (Sonos, Squeezebox, Boxee), hogy otthon se kelljen lemondani róluk. Az offline szinkronizációval pedig még a mobilinternet-lefedettség sem szab határt a használatnak, bár ez egyelőre csak a Spotify sajátja. Az Amazon és a többi szolgáltató egyelőre azt szereti, ha online vagyunk, bár ez a kitétel hosszú ideig nem valószínű, hogy tartani képes magát.

Kockalada

A torrent és bármilyen közösségi, "lopáson alapuló" fájlcsere ebben a kontextusban csupán egy kalózsziget boldog és lelkes, de számkivetett emberekkel. A fájlcsere az internet kockaladája, ami ugyan nagy nehezen elvisz A-ból B-be, sőt pakolni is lehet bele, de sokat fogyaszt, kényelmetlen és egyáltalán nem menő. Kockaladával akkor jár valaki, ha fiatal és bohém, vagy nem telik jobbra esetleg akkor, ha elmaradott helyen lakik, ahol jól jön, ha kalapáccsal és csavarhúzóval lehet szervizelni egy autót. A torrent is leginkább a gyerekek játékszere, a szegényebbek kényszere, illetve azoké, akik a szolgáltatók látóteréből kieső helyeket lakják.

Eszközpark tekintetében hazánk nem áll rosszul, minden fontos kütyü elérhető nálunk is, ami nem, azt könnyen megrendelhetjük külföldről. A problémát továbbra is a “geoban” okozza, azaz az online szolgáltatásokhoz való hozzáférés földrajzi szűrése. Nehéz megérteni, hogy a kelet-európaiak pénze miért nem kell a tartalomszolgáltatóknak. Erre a választ a szerzői jogi képviseletek gyakorlata, a szolgáltatási, piaci, kereskedelmi és adózási törvények adhatják meg.

A warez ettől függetlenül már halott, a világ jobbik felén pár év múlva csak történelem lesz. 2012-ben pedig mi is bemutatjuk, hogyan használhatóak hatékonyan az adatforrások és tartalom cloudok. Hogyan jelent minőségi ugrást a fogyasztásban a tulajdonlás helyett az elérés, hogyan lehetnek ott velünk kedvenceink minden pillanatban, amikor szükség van rájuk. Nem az lesz az érdekes, hogy egy adott eszköz milyen formátumot támogat, hanem az, hogy melyik szolgáltató kínál a leghatékonyabban kihasználható megoldást és a legjobb katalógust.

a címlapról