Európát, illetve azon belül Magyarországot eddig példátlan energiakrízis sújtja, mely mindenkitől óhatatlanul megkívánja, hogy ahogy csak tud, spóroljon az áramhasználattal. Az iparági szereplők közül a távközlési cégek nagyfogyasztónak számítanak, mégis nehezen tudják egyik napról a másikra visszafogni az áramigényüket - ez azonban nem jelenti azt, hogy ne törekednének erre folyamatosan közép- és hosszútávon.

Bár a székházakra rakott LED-falak és az üzletekben elhelyezett kijelzők lekapcsolásával is csökkenthető egy szolgáltató tényleges áramfogyasztása, ezek többnyire olyan, jelképes intézkedések, melyek eltörpülnek azok mellett, melyeket tudatos tervezéssel - és többnyire jelentős befektetésekkel - el tudnak érni a hálózatüzemeltetők.

Áram nélkül nem mennek a bitek

Áram nélkül nem létezhetnek modern távközlési hálózatok, de hogy mennyi is kell pontosan egy komplett szolgáltató működéséhez, üzemeltetéséhez, az számos komplex tényezőtől függ.

Szerencsére a legnagyobb hazai szereplők elég transzparens módon ellátják a nyilvánosságot az áramhasználattal és karbonlábnyommal kapcsolatos adatokkal, ami segít megbecsülni a szektor energiaigényét.

A Magyar Telekom hazánk legnagyobb távközlési cégeként a legtöbb ügyfelek kiszolgáló mobilhálózattal rendelkezik, vezetékes infrastruktúrája pedig ma már többségében optikai közeget használ az adatátvitelre. A cég legfrissebb, 2025-ös fenntarhtatósági jelentése szerint a Telekom teljes energiafogyasztása tavaly csaknem 247 ezer MWh volt - viszonyításképpen az MVM tényleges ügyfélátlaga alapján ez nagyjából 100 ezer magyarországi háztartás éves átlagfogyasztásának felel meg.

A második legnagyobb piaci szereplőnek számító One Magyarországról csak 2024-es adatok állnak rendelkezésre, a jogelőd Vodafone Magyarország jelentése szerint a szolgáltató éves áramfogyasztása akkor nagyjából 67 ezer MWh volt - ebbe akkor még nem számították bele a Digi Távközlési Kft-t, mely tavaly októberben olvadt csak be a Vodafone jogutódjába.

A Yettel Magyarország jelentősen kilóg a sorból, több szempontból is. A vállalat éves energiahasználata mindössze 9040 MWh volt 2024-ben a rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján, ezzel egyáltalán nem számít olyan szintű nagyfogyasztónak, mint két konkurense.

A látványos eltérés oka alighanem az, hogy a Yettel egyrészt csak mobilszolgáltatással rendelkezik saját jogon, a hálózatát pedig - beleértve a tényleges áramfogyasztóknak számító aktív elemeket - a cégcsoport infrastruktúra-vállalata, a CETIN üzemelteti.

Az AI ára Fizetnek a befektetők, fizetnek a felhasználók, és nagy árat fizet az IT munkaerőpiac is. Vékony jégen járunk. Itt a 85. kraftie adás.

Egy távközlési cég tényleges áramfogyasztását az infrastruktúra mérete mellett számos technológiai tényező befolyásolja, de ökölszabály, hogy minél modernebb hálózata van a cégnek, annál hatékonyabban képes működni.

Ez egyformán igaz a mobilhálózatokra, ahol a 2G-s és 3G-s eszközök valóságos áramzabálók (utóbbiakat szerencsére Magyarországon már évekkel ezelőtt lekapcsolták), míg a modernebb, 4G-s vagy 5G-s hálózati komponensek több szempontból is hatékonyabbak elődeiknél.

Egyrészt ezek az eszközök elődeikkel ellentétben magasabb üzemi hőmérséklet-toleranciával rendelkeznek, ezért adott esetben klimatizálás nélkül, szabad levegős hűtéssel is képesek működni még a legforróbb napokon is. Másrészt az olyan fejlett hálózati technológiák, mint az 5G, lerövidíthetik a mobilkészülék-cella közti adatátviteli időt, ami mind a készlék, mind az állomás számára kevesebb erőforrás felhasználását eredményezheti egységnyi adatforgalom mellett.

Látod, a RAN is aluszik...

A mobilhálózatok villamosenergia-fogyasztása emellett az aktív forgalomelemzésnek köszönhetően dinamikusan változhat, így a mai, fejlett rendszerek már úgy képesek lekapcsolni bizonyos, kihasználatlan kapacitásnövelő cellákat, hogy közben a lefedettség nem csökken. A cellák szoftveres altatása az éjszakai órákban ma már szinte minden szolgáltató esetében jellemző éppen az áramfogyasztás csökkentése érdekében, az országos áramkészlet állapotától függetlenül.

Az operátorok továbbá a lokális áramszünetek esetén - vészmegoldásként - hasonló módszerrel igyekeznek növelni az akkumulátoros áthidalási időt, hogy legalább az alapszolgáltatás a lehető legtovább működőképes maradjon.

A szolgáltatók ugyanakkor mindennél több energiát megspórolhatnak azzal, ha összedolgoznak, és hálózatuk egy részét közösen üzemeltetik.

A különböző hálózatmegosztási konstrukciók - a szimpla toronymegosztástól az aktív network sharing-ig - Magyarországon is évtizedes múltra tekintenek vissza. A legutóbbi ilyen projekt, amikor nyár elejére a Magyar Telekom teljes 2G-s forgalmát átvette egy partneri megállapodás keretén belül a Yettel, az előfizetők számára jórészt észrevétlenül.

Hasonló hálózatmegosztási projektekkel a jövőben a szolgáltatók még több energiát tudnak spórolni, igaz, egyes aggályok szerint az ilyen összeborulások nem tesznek jót a piaci versenynek. A kontinens telkócégei jelenleg éppen aktívan igyekeznek meggyőzni ennek az ellenkezőjéről az európai szakpolitikát annak érdekében, hogy a jelenleg is formálódó Digital Networks Act (DNA) szabadabb teret adjon a sharing modelleknek - e tekintetben az egész Európát sújtó energiakrízis mondhatni kapóra jön a szektornak.

Fény a kábel végén

Az elavult technológiák a vezetékes hálózatok üzemeltetésében is problémát okoznak. A rézalapú- és HFC-hálózatok tele vannak aktív elemekkel (erősítők, jelismétlők, elosztók stb), melyeket árammal kell ellátni, ráadásul egy részüket klimatizálni is kell.

Itt a távközlési cégeknek, illetve infrastruktúra-tulajdonosoknak nincs sok választásuk, az egyetlen ésszerű megoldás az optikai hálózat kiépítése, mely jórészt passzív komponensekre épül, ezért becslések szerint egy gigabit átviteléhez 70-80 százalékkal kevesebb energiát igényel, mint a régebbi technológiák.

A fentiekből talán látható, hogy a távközlési hálózatok energiamátrixa mennyire komplex, miközben egy kritikus infrastruktúrát kell a nap 24 órájában, a hét minden napján üzemeltetni. A mostanihoz hasonló energiakrízis pedig közvetlenül és áttételesen is komoly kihívásokat okoz az üzemeltetők számára, melyekre nehéz gyorsan és érdemben reagálni.

A távközlési piac szereplőit mindenesetre láthatóan nem érte teljesen váratlanul a mostani helyzet. A Telekom tavalyi fenntarthatósági jelentésében már az üzletmenetre gyakorolt lehetséges negatív hatásként foglalkozik a villamosenergia-rendszer esetleges instabilitásával, mindenesetre nem túl jól előjel, hogy mégsem a mostanihoz hasonló extrém hőmérséklet, hanem a villámárvízek bizonyultak az elemzések során a legkockázatosabb időjárási eseménynek.