Szerző: Koi Tamás

2020. augusztus 27. 12:25

Óriási a szórás az 5G-s hálózatok között

Újabb crowdsourcing tesztet tett közzé az 5G-s hálózatok globális képességeiről az OpenSignal, melynek mutatóit előszeretettel idézik azok a távközlési cégek, melyek a listák élén szereplő országokban működnek. Ezúttal az 5G-s hálózatok "letöltési sebességélménye" lett a statisztika központi eleme.

HIRDETÉS

Ahogy globálisan egyre több előfizető vesz igénybe szolgáltatójától 5G-s elérést, úgy egyre pontosabb képet lehet kapni arról, hogy ezek az új generációs hálózatok a jelenlegi technológiai korlátok és használati gyakoriság (cellatelítettség) mellett mire képesek a valóságban. A crowdsourcing alapokon statisztikákat gyártó OpenSignal legújabb felméréséből jól látszik, hogy az 5G több országban inkább tűnik marketinglufinak, mint a 4G-hez képest érezhetően jobb felhasználói élményt biztosító innovatív megoldásnak.

Az OpenSignal az augusztusi kimutatásban új mérőszámot vezetett be, ez az 5G-s felhasználók által tapasztalható "letöltési sebességindex", mely a tényleges letöltési sebességen túl olyan szempontok alapján osztályoz, mint a 4G és 5G szolgáltatások átlagos sebessége vagy a szolgáltatás elérhetősége (effektív lefedettsége). Az így felállított listán meglepő módon nem az 5G-s bezzegország, Dél-Korea áll az élen, az ázsiai ország csak a harmadik helyet foglalja el Kanada és Szaúd-Arábia mögött.

opensignal5vs4g

A lista végén kullogó Egyesült Királyságot a rendkívül gyatra 4G-s hálózatok húzzák vissza, míg az Egyesült Államokban az 5G-s átlagsebesség az, ami rontja a mutató. Kizárólag ez utóbbi szempontot vizsgálva a lista valamelyest átrendeződik, bár az élen továbbra is Szaúd-Arábia található, a második helyre feljön Dél-Korea, a harmadikra pedig Ausztrália. A statisztikák szerint van olyan ország, ahol az 5G-s hálózatokon tapasztalható letöltési sebesség több mint tizennégyszerese a 4G-s sebességnek és olyanok is, ahol csak 1,4-szeres a különbség.

Ennek alapvetően két oka lehet - irányítja rá a figyelmet az OpenSignal. Az egyik a használt frekvenciasávokban keresendő, így azokban az országokban, ahol jellemzően a jobban terjedő 600-850 MHz-es sávokat használják 5G-s szolgáltatás nyújtására az operátorok (ilyen jelenleg tipikusan az USA), ott a cellakapacitás lényegesen kisebb, mint ott, ahol ugyanerre a 3,5 GHz-es sávot használják, ráadásul az egységnyi kapacitás több előfizető közt is oszlik meg.

A mérés persze ezzel együtt is csalóka, nem mindegy ugyanis, hogy az adott mérési helyen hányan veszik igénybe egy-egy cella kapacitását (ez az 5G esetében jelenleg a legtöbb esetben komoly kihasználatlanságot feltételez), illetve az elérhető maximális sávszélességet az alapsáv mellett meghatározza az is, hogy a szolgáltató hány MHz-nyi szeletet "vágott le" magának ebből.

Magyarország a most kiadott jelentésben nem szerepel, itthon ugyanakkor napokon belül lehetőségük nyílik arra az 5G-s szolgáltatóknak (jelenleg a Vodafone Magyarország a Magyar Telekom), hogy az UHF sáv felső részében, 700 MHz-en is elindítsák az 5G-s szolgáltatásukat. Ez óriásit lendíthet a lakossági lefedettségen, ugyanakkor a már említett kapacitáskorlátok miatt az így létrejövő kapcsolat nem biztosít majd számottevő előnyöket a jelenleg elérhető 4G-s hálózatokhoz képest.

a címlapról