Pénteken bombaként robbant a hír, hogy az Egyesült Államok 9,9 százaléknyi részesedésnek megfelelő részvénycsomagot szerez az Inteltől további opcióval egybekötve nagyjából 9 milliárd dollárért cserébe. Az intézkedés a Trump-adminisztráció eddigi lépéseit és megfogalmazott céljait tekintve nem tekinthető különösebben unortodoxnak, elemzők azonban legalábbis megosztottak azzal kapcsolatban, hogy a tőkeinjekció elegendő lesz-e arra, hogy az Intel bérgyártó üzletága egyenesbe jöjjön.

Konkurencia Tajvannak

Az Intel gyártóüzemei hosszú éveken át kizárólag a cég saját termékeit állították elő, majd Pat Gelsinger irányítása alatt kezdődtek a bérgyártó (foundry) üzletág felépítésével kapcsolatos komolyabb munkálatok. Az új stratégiai iránynak kimondottan az volt a célja, hogy legyen a piacot uraló tajvani TSMC-nek egy olyan amerikai processzorgyártó konkurense, mely a helyi cégek (pl. Apple, Qualcomm vagy akár az AMD) számára végez gyártótevékenységet.

Egy ilyen divízió tető alá hozása azonban rendkívül költséges folyamat, nem csak azért, mert az újabb gyárak építése és a gyártósorok beindítása dollár tíz- vagy akár százmilliárdos nagyságrendű beruházást igényel. A képletben kritikus szerepet játszik a méretgazdaságosság, mint tényező, amit a vállalat márciusban kinevezett új vezérigazgatója, Lip-Bu Tan múlt hónapban világossá tett azzal a kijelentésével, hogy a 14A eljárással dolgozó gyártósorok beindításához több megrendelőre van szükség, melyek akár évekre előre lekötik a gyártókapacitást.

Semmilyen kormányzati beruházás nem változtat az Intel bérgyártó üzletágának jövőjén, ha a cég nem tud elég ügyfelet szerezni magának

-erősítette meg Tan szavait Kinngai Chan, a Summit Insights elemzője a Reutersnek adott válaszában.

Kafka és CI/CD alapozó online képzéseket indít a HWSW! Ősszel 6 alkalmas, 18 órás Kafka és CI/CD alapozó képzéseket indít a HWSW. Most early bird kedvezménnyel jelentkezhetsz!

Az előjelek és egyéb körülmények mindenesetre nem tűnnek túlságosan kedvezőnek az Intel számára. A 14A gyártósorok még be sem indultak, a 18A üzemek pedig a hírek szerint pocsék kihozatal mellett dolgoznak, vagyis a szilíciumostyákon lévő félkész chipek esetében a selejtarány jelentősen meghaladja az iparági átlagot. 

Ennek költségeit egy olyan tőkeerős gyártó, mint a TSMC még le tudja nyelni, az utóbbi hat egymást követő negyedévben folyamatosan veszteséget termelő Intel számára azonban már jóval nagyobb falatnak bizonyul az új gyártástechnológiák bevezetésével óhatatlanul együtt járó kiesés kompenzálása.

Egy másik elemzőcég, a Gabelli Funds szakértője szerint az Intel ettől függetlenül képes lehet az iparági sztenderdeknek megfelelő kihozatalt elérni a két említett gyártástechnológiával, a pénteken bejelentett ügylet éppen ezért inkább negatív, mint pozitív fejleménynek tekinthető. Különös tekintettel arra, hogy a vállalat így is megkapta volna a 8,5 milliárd dollárt vissza nem térítendő támogatás formájában a Biden-adminisztráció által tető alá hozott, Trump által többször is kritizált CHIPS Act révén. 

Too big to fail

A Donald Trump vezette kormányzat lépése éppen ezért inkább tekinthető egy határozott jelnek arra vonatkozóan, hogy az USA nem fogja hagyni csak úgy elsorvadni az Intelt, mely angol kifejezéssel élve "too big to fail", azaz túl nagy, túl fontos ahhoz, hogy elbukjon. 

Másfelől azonban felmerülhet az aggály, hogy az államilag ilyen módon megtámogatott Intel mennyire lesz képes ténylegesen a részvényesek érdekei szerint eljárni - még akkor is, ha az Egyesült Államok kormánya csak korlátozott szavazati jogot kap a céges ügyrendi kérdésekben.

A tőzsde mindenesetre üdvözölte a bejelentést, pénteken az Intel papírjainak értéke 5,5%-ot emelkedett, bár a megállapodással kapcsolatos részletek nyilvánosságra kerülését követően némileg visszakorrigált az árfolyam. A papírok idén eddig 23%-os pluszban járnak, döntően annak köszönhetően, hogy Lip-Bu Tan júliusban jelentős mértékű létszámleépítést ígért az aktuális üzleti évre.