Ahogy arra tegnapi cikkünkben már utaltunk, a kormány nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a Vodafone Magyarország felvásárlását, igaz, a cikkben még úgy véltük, ez napokkal az adásvételi szerződés aláírását követően fog csak megtörténni, ehhez képest órákkal később ott volt Orbán Viktor miniszterelnök aláírása az erről szóló kormányrendeleten. A 4iG-t ezzel immár a második ilyen "gesztusban" részesíti a kabinet, miután 2021 végén a Digi felvásárlását is ebbe a minősített kategóriába emelte.

De miről is szól pontosan ez a minősítés, mivel jár a felekre, a versenyhatóságra és végeredményben hosszú távon a piacra, fogyasztókra nézve? Nagyon leegyszerűsítve arról, hogy a tranzakciót a 1996. évi LVII. törvény 24/A. §-a alapján nem kell az illetékes nemzeti hatóságnak bejelenteni, az nem folytathatja le az ilyen akvizíciók során szokásos vizsgálatokat, melyek arra irányulnak, hogy a felvásárlásnak milyen potenciális versenytorzító hatásai lehetnek. Ebből egyben az is következik, hogy a felvásárlást versenytárs sem támadhatja a versenyhatóságnál.

GVH off

Bár a kormány más szektorokban előszeretettel élt a múltban azzal, hogy kvázi privilegizál bizonyos tranzakciókat, a távközlés területén eddig alig volt példa hasonló kormánydöntésre. A vevő, pontosabban az új többségi tulajdonos ráadásul akkor is és most is a 4iG volt (technikailag valójában nem, de ez a helyzet értékelését tekintve mellékes szempont).

A minősítés jelen esetben - és minden bizonnyal már a Digi felvásárlásánál is - elsősorban azt a célt szolgálja illetve szolgálta, hogy az üzlet a lehető leghamarabb létrejöhessen, egy elhúzódó hatósági vizsgálat, különösen egy ilyen méretű dealnél hosszú hónapokig, akár évekig is tarthat, mindvégig bizonytalanságban tartva a feleket a végkimenetelt illetően.

A Digi tavalyi és a Vodafone idei felvásárlása között ugyanakkor piaci és versenyjogi szempontból hatalmas különbség, hogy míg a tavalyi akvizíció nem járt a potenciális piaci szereplők számának a csökkenésével, addig az idei igen.

A tranzakció lezárását követően a nagy elérésű vezetékes távközlési piaci szereplők száma ugyanis háromról kettőre csökken, a mobilpiaci szereplőké pedig négyről háromra, ráadásul ha ez nem lenne elég, az új entitás a vezetékes távközlési szolgáltatások piacán piacvezetővé léphet elő.

Ez utóbbi a versenyjogban már önmagában vörös vonal, vagyis olyan eleme a képletnek, melyet a szakhatóságok a lehető legritkább esetben néznek jó szemmel. 

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A vezetékes szegmenst érintő további, kardinális probléma, hogy az akvizíciót követően létrejöhetnek olyan területek, melyeken az Antenna Hungária, mint a 4iG távközlési ernyőcége egyedüliként szolgáltat internetet, vezetékes telefont és tévéelőfizetést. Az átfedő területek méretéről nem állnak rendelkezésre pontos információk, annyit tudni mindössze, hogy a Diginek körülbelül 700 ezer, a Vodafone-nak pedig mintegy 800 ezer, vezetékes szolgáltatás igénybe vételére szerződött előfizetője van - a két cég hálózatainak elérése alighanem ennél lényegesen nagyobb lehet.

Mi lett volna, ha?...

Egy "normál ügymenet" szerint zajló versenyjogi engedélyeztetési folyamat során ezért a versenyhatóság rendszerint pontos tájékoztatást kér a felektől az átfedő területekről, és felszólítja a vevőt, hogy az egy irányítás alá kerülő hálózati infrastruktúrákból az egyiket értékesítse azokon a területeken, ahol a felvásárlást követően egyedüli szolgáltatóként lenne jelen.

Pontosan ez történt hazánkban 2017-18 -ban, amikor a Digi felvásárolta az Invitelt - akkor a Gazdasági Versenyhivatal hosszasan elemezte az említett átfedő területeket. Ráadásul a felek pontatlan adatszolgáltatását az árgus szemekkel figyelő versenytársak azonnal a GVH tudtára adták, mely kétszer is módosította határozatát, illetve mindeddig példátlan módon megbírságolta a Digit a hatóság félrevezetése miatt.

A vezetékes szegmens helyzete mellett a Vodafone akvizíciója azért is felvethet versenyjogi aggályokat, mivel a vevő egyben kisebbségi tulajdonosa az egyik közvetlen piaci versenytársnak, a Yettel Magyarországnak. A Yettel 25%-a még 2019-ben, állami felvásárlás útján került az Antenna Hungáriához, melynek most mintegy 80%-a van a 4iG, 20%-a pedig az állam kezében. Bár irányítási szerepe itt nincs a cégcsoportnak, tulajdonosként adott esetben így is olyan információk birtokába juthat, melyek versenyelőnyhöz juttathatják a céget.

A Yettelben képviselt kisebbségi részesedés ugyanakkor ma már láthatóan inkább kolonc a 4iG számára, erre utal legalábbis a menedzsment több, korábbi nyilatkozata, melyben a cégvezetés arról beszélt, hogy a társaság kizárólag többségi tulajdonszerzésben érdekelt. A kérdés csak az, hogy mit tud kezdeni a társaság a tulajdonrészével. Itt két lehetséges forgatókönyvet említenek név nélküli szakértők, így a Yettel 25%-át

• vagy visszavásárolja az Antenna Hungáriától a többségi tulajdonos, a PPF Csoport,
• vagy az állam veszi meg a 4iG-ra eső tulajdoni hányadot és a 2019-es állapotnak megfelelően megmarad csendestársként a mobilszolgáltatóban.

Akármelyik forgatókönyv is valósul meg, a 4iG számára az exit újabb forrást eredményezhet, melyet a mostani akvizíció költségeibe beleforgathat a cég (hogy mekkorát, arra a G7 2020-as cikke alapján lehet következtetni - a lap akkor azt írta, hogy az Antenna Hungária 2019-ben 101 milliárd forintot fizetett a Telenor Magyarország negyedéért).

Végezetül érdemes kitérni arra is, hogy a tranzakció nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánítása milyen szintű szakmai presztízsveszteséget jelent a Rigó Csaba Balázs által vezetett Gazdasági Versenyhivatal számára, illetve úgy általában véve a hazai versenyjog megítélése szempontjából milyen károkat okoz, valamint milyen üzenetet hordoz befektetők számára. 

A piaci szereplők ugyanis így joggal vélelmezhetik, hogy sérül az egyenlő elbánás elve, amit nem is lehet jobb példával alátámasztani, mint a Digit az elmúlt öt évben érintő három akvizíció, melyből az elsőben vevőként, míg a másodikban eladóként voltak jelen a tulajdonosok, a harmadikban pedig a vevői érdekcsoporthoz tartozik a cég.

A három közül az elsőbe keményen beleállt a versenyhatóság, a másik kettőnél pedig átnyúltak a feje felett, így a Vodafone felvásárlása kapcsán az előfizetőknek nem marad más választásuk, mint abban bízni, hogy a felek jóslata, ígérete beválik, és az évtized akvizíciós ügyletével csakugyan élénkül a verseny a hazai távközlésben.