Végre végleges a két új, gyorsabb Ethernet szabvány
A sok esetben falba épített kábelek maradhatnak a helyükön, a már meglévő UTP-s infrastruktúrával is működnek majd a gyorsabb, elsősorban otthoni és kisvállalkozásoknak szánt Ethernet szabványok. A "fejegységet" viszont cserélni kell majd a gyorsabb sebességekért.
Lassan két évvel első felbukkanásuk után véglegesek az 1 gigabites Ethernetet leváltó 2,5, illetve 5 gigabites hálózati szabványok. A fejlesztések nagy pozitívuma, hogy azok a jelenlegi kábeles-csatlakozós infrastruktúrával is használhatóak lesznek, azaz "csak" a végponti eszközöket, PC-ket, routereket, switcheket (stb.) kell majd lecserélni a legalább kettő és félszer nagyobb átviteli sebességért cserébe.
A két új, 2.5GBASE-T és 5GBASE-T sebességi fokozatot az IEEE 802.3bz szabvány keretein belül hagyta jóvá a különféle hálózati szabványok (is) leíró amerikai IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers). A friss megoldások lényege, hogy azok a már meglévő Cat 5e és Cat 6 UTP kábelekkel, illetve RJ45 csatlakozókkal és aljzatokkal is használhatóak lesznek, a másodpercenkénti 2,5 gigabites átviteli sebességhez az előbbi, 5 gigabites tempóhoz pedig az utóbbi szükséges, ugyanakkor a gyorsabb tempó korlátozások (rövidebb kábel: <100 méter) mellett az olcsóbb, széles körben elterjedt Cat 5e-vel is elérhető lesz.
A most bejelentett fejlesztések nem kompatibilisek a 10 éve bemutatott, legalább Cat 6a kábelt igénylő 10 gigabites 10GBASE-T-vel, mely egyébként nem terjed el igazán széles körben. Utóbbi megállapítás különösen egyes vállalati környezetekre igaz, ugyanis a szabvány nem támogatja a rendszerint itt alkalmazott PoE-t (Power over Ethernet), azaz a különféle csatlakoztatott eszközök UTP kábelen keresztüli, akár 25,5 wattos teljesítményű tápellátását. A szóban forgó 2.5GBASE-T és 5GBASE-T esetében ez megoldott, a PoE mellett az említett, nagyobb teljesítményre képes PoE+ is támogatott, ami a 10GBASE-T-hez viszonyítva vonzóbbá teheti az implementációt.
A 2.5GBASE-T és 5GBASE-T szabványok megjelenése nagyon időszerű, hisz az elmúlt pár évben már a Wi-Fi is lelépte az Ethernetet - legalábbis otthoni és irodai környezetben. A gigabites Ethernet ma már de facto szabványnak számít a modern hálózati termékek között, a vezeték nélküli kapcsolatok legújabb generációja, a 802.11ac azonban ennél akár lényegesen magasabb, 6,93 gigabites (elméleti maximális) sávszélességet ígér, ezt bizonyos hozzáférési pontok (AP-k) kezdik is megközelíteni aggregált sávszélességben. Vagyis egy modernizált helyi hálózaton már könnyen a vezetékes átvitel jelentheti a szűk keresztmetszetet, nem pedig a Wi-Fi.
Emellett egy másik ok az publikus internet előfizetések sebességének ugrásszerű növekedése, a gigabites letöltésre képes kapcsolat már több országban, köztük hazánkban is elérhető, a további növekedésnek viszont gátat szab a gigabites Ethernet korlátja. Bár a 10GBASE-T-vel ez kiküszöbölhető lenne, ennek kiépítése a szolgáltató és az ügyfél oldaláról is túl nagy költségeket jelentene. Utóbbival további probléma a már említett Power over Ethernet hiánya, mely bizonyos területeken életképtelenné teszi a szabványt.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A 2.5GBASE-T és 5GBASE-T ezeket a problémákat megoldja, bár a szabványokat támogató különféle eszközök megjelenésére valószínűleg még nagyjából legalább fél vagy egy évet várni kell. Emellett esélyes, hogy hosszú ideig felárral kínálják majd a támogatással rendelkező hardvereket, egyszóval az 1 gigabites szabvány szélesebb körű leváltása évekig tarthat majd, jelen állás szerint erre 2020 környéke lehet reális céldátum.
Megmenekültünk a hálózatok csapdájától
A gigabites Ethernet leváltására már egy ideje komoly kutatás-fejlesztés folyt számos iparági szereplő bevonásával. Az ilyenkor szokásos utat bejárva a cégek elvégezték az alapkutatásokat és kidolgozták megoldásokat a problémára. Ezt követte a szabványosítási eljárás, melynek során az egyedi elképzeléseket összehangolják és egy közös, kompatibilis szabvánnyá gyúrják össze. Ez a cégek közötti eseti szövetségek, némi politika és rengeteg alkudozás eredménye szokott lenni, a poszt-gigabites Ethernet nagyjából két éve járt ebben a fázisban.
A helyzetet bonyolította, hogy rögtön két szabványtervezet is viszonylag széles körű támogatást kapott. Az MGBase-T Alliance képviselte az egyik oldalt, a kezdeményezés 2014 decemberében mutatta be támogatói listáját. Ezen olyan cégek szerepeltek, mint az Avaya, Aruba és a Brocade, a lapkagyártók oldalán pedig a Broadcom és a Freescale. A másik sarokban a NBase-T Alliance állt, amely az említett év októberének második felében indult, a Cisco, a Xilinx és az Aquantia támogatásával, a Freescale pedig itt is a tagok között szerepelt. Mindkét tábor megoldása két fokozatban, 2,5 és 5 gigabites sebességen kínált megoldást, a végeredményt tekintve tehát nem volt különbség.
A két tábort végül a független Ethernet Alliance boronálta össze tavaly júniusban, aki egy munkacsoport felállításáról is döntött, melynek feladata a következő generációs Ethernet szabvány specifikációjának megalkotása volt. Az új szabvány elfogadásához a csoport háromnegyedének támogatása kellett, ami az Ethernet Alliance erőfeszítéseinek hála végül összejött, a patthelyzet megtört. Eddig a hálózatos szabványokban leggyakrabban ez történt, emiatt a felhasználók évtizedek óta, az Ethernet dominánssá válása óta nem tapasztaltak komoly kompatibilitási problémákat.