Mit tud az új Opteron szerverfeladatok alatt?

A HP ProLiant DL385 Gen8 szerverében megmérte és publikálta az Opteron 6386SE (Piledriver) tranzakciókezelési teljesítményét - ez az első hivatalos, iparágban elfogadott, publikus benchmark a processzor OLTP feladatok alatt nyújtott sebességéről. A TPC-E teszt egy brókercég tranzakciókezelési rendszerének működését modellezi, és a teszt kidolgozói szerint jól szimulálja egy modern OLTP feladat által jelentett terhelést.

TPC-E

Az Bulldozer-alapú Opteronok ezen a területen nagy előrelépést képviseltek az elődökhöz képest, köszönhetően a nagyobb magszámnak, a nagyobb gyorsítótárnak, valamint a gyorsabb memóriának. már akkor is látszott, OLTP feladatok alatt kiválóan működik az AMD megközelítése, amelyben a magok megosztoznak egyes áramkörökön, ugyanis az OLTP feladatok jellemzően integer számításokat hajtanak végre, kevesebb a lebegőpontos számítás vagy egyéb adatmanipuláció, így a modulonként megosztott FPU nem jelent akkora hátrányt a teljesítményben mint amekkora az előnye a helytakarékosság és a fogyasztás terén.

A Bulldozer kétfoglalatos konfigurációban jó 40 százalékkal nagyobb teljesítményt adott le mint a Magny-Cours, a 2012 őszén kiadott Piledriver pedig még erre is rátett egy lapáttal, a 2,8 GHz-es processzorokkal és 256 gigabájt memóriával szerelt HP ProLiant DL385 Gen8 géppel végzett mérés tanúsága szerint az eredménye a TPC-E tesztben 1416,37 tranzakció másodpercenként (tps-E), ami majdnem 15 százalékos előny a 2,6 GHz-es Bulldozerhez (Opteron 6282SE) képest, miközben a két konfigurációban megtalálható processzorok órajele között az eltérés kevesebb mint 7 százalékos, a memória mérete pedig azonos (256 GB).

A jól párhuzamosítható feladatban sok magjának köszönhetően az AMD behozta lemaradását a Xeon Westmere-rel szemben, írtuk 2011 őszén, a Bulldozer megjelenésekor. Nos, a Piledriver ezt a dicsőséget nem mondhatja el magáról, az azóta megjelent Sandy Bridge-alapú Xeon E5 közel azonos órajelen 33 százalékot ver a legújabb Opteronra, ráadásul fele annyi maggal. Igaz, hogy a Xeon-alapú rendszer a TPC teszt körülményeit részletező dokumentum szerint jelentősen többe kerül az Opteron-alapúnál (325 ezer dollár a 285 ezer dollár ellenében), azonban az elsöprő teljesítményfölény miatt az ár-teljesítmény viszonya még így is jobb a TPC-E teszt alapján.

Ennek fő oka, hogy a Microsoft a SQL Server 2012-vel átállt a processzormag-alapú árazásra, az Opteron pedig nagyobb magszáma miatt több licencet kíván mint a Xeon. A konkrét példában az Opteron-alapú DL385 Gen8 285 ezer dolláros árából 161 ezer dollárt tesznek ki a SQL Server licencek, míg a Xeon-alapú konfiguráció "beéri" 107 ezer dollárnyi szerverlicenccel. Így hiába drágább a Xeon-alapú hardver 4 ezer dollárral, az esetleges megtakarítást sokszorosan elviszi az Opteronok drágább szoftverlicenc-költsége.

SAP SD

Az őszi megjelenéskor nem állt rendelkezésre a másik klasszikus nagyvállalati alkalmazás, az SAP benchmark-eredménye sem, de a szervergyártóknak köszönhetően mára ezek is elérhetők. Ezek alapján a Piledriver kétfoglalatos konfigurációban jó 20 százalékot gyorsult a Bulldozerhez képest (16 százalékkal magasabb órajelen), míg négyfoglalatos kiépítés esetén az új generációs Opteron előnye 21 százalék (órajelkülönbség: 9 százalék).Vagyis az előrelépés e bechmark szerint is látványos, a Piledriver felül tudja múlni egy évvel régebben érkezett elődjét, mégpedig meggyőző fölénnyel.

Az AMD problémáját megint a Sandy Bridge generációs Xeonok jelentik, amik azonos konfiguráció (két- vagy négyfoglalatos szerver) esetében jóval nagyobb teljesítményre képesek, kétutas rendszerben az Intel előnye 25 százalék az AMD-vel szemben, négyutas kiépítés esetén pedig 20 százalék. A szakadék nem akkora mint a tranzakciókezelési tesztben, de így is jelentős. Itt érdemes megjegyezni, hogy az SAP teszteredmények nem annyira részletesek mint a TPC esetében, a pontos tesztkonfiguráció és a teszt körülményei nem publikusak, így ebből adódhatnak eltérések, de a számok hellyel-közzel jól mutatják az egyes rendszerek közti különbségeket. Az SAP nem kéri be a tesztelt rendszerek árát sem, így ár-teljesítmény mutatókat sem lehet számolni.

Cloud és HPC

A nagy cloudtelepítések számára releváns lehet a SPECvirt benchmark, amely a SPEC más tesztjeit, köztük a SPECwebet, a SPECjbb-t, illetve a SPECmailt futtatja virtualizált környezetben. A benchmarknak nemrég jelent meg a 2013-as verziója, de ezzel összesen két mérést publikáltak eddig. Szerencsére az új Opteronnal és elődjével is elérhető SPECvirt_sc2010 teszteredmény, így a teljesítményük összevethető. A két Opteron 6386SE-vel szerelt HP ProLiant DL385p Gen8 eredménye ebben a tesztben 1753 pont 105 VM mellett, míg az Opteron 6282SE-re épülő ProLiant DL385 G7 eredménye 1570 pont 102 VM mellett, az előrelépés szemmel látható.

A duál Xeon E5-2690 azonban itt is más ligában játszik, a HP ProLiant DL380p Gen8 gépben 2440 pontos teljesítményt villant 150 VM mellett - igaz, ehhez a teszthez Red Hat Enterprise Virtualization 3 környezetet használt a HP, míg az Opteronok teljesítményét VMware ESX alatt mérte. Az Intel processzora ezek alapján 40 százalékkal nagyobb teljesítménnyel futtatja a tesztfeladaokat, miközben a virtuális gépek "sűrűsége" is nagyobb.

A SPECvirt benchmark alatt energiahatékonysági mérés is végezhető, a HP azonban az új Opteron-alapú konfigurációkkal nem készített ilyen méréseket. Kizárólag két eredmény szerepel a SPEC adatbázisban, amelyek szerint az Opteron 6282SE-alapú ProLiant gép teljesítmény/Watt mutatója 3220 pont 102 VM mellett, míg az előző generációs, Westmere Xeon X5680-nal szerelt ProLiant DL80 G7-é 3414 pont, de csak 78 VM mellett. Újabb Opteronnal vagy Xeonnal készült mérést nem publikáltak, a SPECvirt_sc2013 teszt eredményei pedig nem összehasonlíthatók a korábbi generációs benchmarkéval.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Az Anandtech még márciusban tesztelte az új Opteronokat változatos feladatok alatt (pl. 3D renderelés, mérnöki számítások, virtualizáció), és azt találta, hogy a Piledriver szép előrelépést jelent a Bulldozerhez képest, de a Sandy Bridge generációs Xeonokkal szemben minden területen látványosan  alulmarad és fogyasztási mutatói rosszabbak. Ezek alapján továbbra is azt kell mondanunk, a Piledriver generációs Opteronok látható teljesítményugrást jelentenek a Bulldozerhez képest, és mivel továbbra is G34 foglalatot használnak, a megvásárolt gépeket érdemes lehet rájuk frissíteni.

Ha nem számít a szoftver ára

A tesztek alapján úgy tűnik, az AMD nem tudta kitágítani az Opteron által gazdaságosan megcélozható feladatok piacát, a jellemzően magszám alapján licencelt kereskedelmi szerverfeladatok alatt a Piledriver nem tudja tartani a lépést a Sandy Bridge-dzsel és tartósan be fog szorulni az olyan workloadok alá, ahol nem jelent számára hátrányt a magas magszám. Ezek tipikusan a nyílt forrású környezetekre épülő nagy cloudok és hosztingszolgáltatói rendszerek, valamint a mérnöki-tudományos számítások, ahol a hardverbeszerzési és -üzemeltetési költségek dominálják a TCO-t, nem pedig a szoftverlicenccel kapcsolatos kiadások.

A fenti tesztekben szereplő Xeon processzorok listaára két-háromszorosa is lehet a hasonló kategóriás Opteronénak, és a Xeon-alapú szerverek is többe kerülnek.A HP weboldalán elérhető adatok szerint a DL380p Gen8 ára két Xeon E5-2690 processzorral 10 ezer dollár fölött van, miközben a két Opteron 6376-ot tartalmazó DL385p Gen8 már 4 ezer dollár alatt megkapható. Ugyanakkor ha alacsonyabb órajelű és fogyasztású nyolcmagos Xeonnal is beéri a vevő, már 7500 dollárért vehet egyet, de még így is majdnem két Opteron-alapú szerver jön ki egy Xeon-alapú árából. Ha nem számít a szoftverlicenc-költség, mindenképpen érdemes számolni az Opteronokkal, persze szokás szerint azzal a kitétellel, hogy mindig a saját környezetben elvégzett teljesítménytesztek és gazdaságossági számítások a mérvadóak.