Nokia E6 - azok a boldog szép napok...

Hagyományos QWERTY-s (okos)telefonokat manapság a BlackBerryket futtató Research in Motionon kívül elvétve gyártanak csak a cégek, aligha véletlenül. Az érintőképernyő-mánia az iPhone által feltüzelve gyökeresen megváltoztatta a piacot, olyannyira, hogy manapság gyakorlatilag lehetetlen eladni olyan okostelefont, ami nem érintőkijelzős. A Nokiánál gondoltak egyet, és a régi, jól bevált receptet vegyítették az újjal, míg végül létrejött az E6, a finnek első érintőkijelzős-QWERTY hibridje.

Retrofon

Aki emlékszik még az E61-re, vagy annak utódjára, az E61i-re, netán az E71-re, esetleg használta ezek közül valamelyiket, valószínűleg úgy emlékszik vissza arra az időszakra, mint a Nokia második nagy aranykorára a 6110-6310 korszak után. Az E6 az előbbi tündöklő időszakot idézi, amikor még jó móka volt Nokia részvényesnek lenni, és Olli-Pekka Kallasvuo, vagy ahogy a cégnél nevezték, OPK egy piacvezető vállalat elnök-vezérigazgatójához illő arroganciával ült biztosnak tűnő trónján.

OPK azóta már történelem, egyesek szerint a Nokia is az, erre azonban az E6 az egyik legjobb cáfolat, a másik a rajta futó Anna nevű Symbian-verzió, mely ahhoz képest, hogy egy sokadszor eltemetett alaprendszerre épül, furcsa mód 2011 derekán is egész használható. A Symbiannek ráadásul a mai mezőnyben - legyen bármilyen ósdi - egyénisége van, amibe a Nokia kapaszkodhat egészen addig, amíg a windowsos készülékek képében megérkezik a felmentősereg.

A Nokia E6 tehát egy a modern kor követelményeinek minden tekintetben megfelelni igyekező okostelefon, mely a régi gyökerekhez nyúl vissza. A télen végén bemutatott újdonságot bevallottan elsősorban üzletembereknek szánja a Nokia, az E sorozat többi tagja mellett, az E6 esetében ez a formavilágra és a szoftverkínálatra egyformán jól passzol.

Az E6 az E71-72 vonalat követve egy kifejezetten karcsúra és kecsesre sikerült QWERTY-s okostelefon lett, mely abszolút minőségi benyomást kelt, köszönhetően a részben fémből készült burkolatnak, valamint a hibátlan összeszerelésnek. A gyártó olyannyira maradt a régi formáknál, hogy avatatlan szem számára az E6 és a 2009-ben megjelent E72 közt első ránézésre szinte semmi különbség nincs.

Élmény vele gépelni

A mobil alsó részén, a mikrofon feletti rész az E6 egyik legnagyobb, kihasználatlan területének tűnik, alighanem az E71-hez hasonlóan ennél a modellnél is ide álmodták meg az antennát a mérnökök, annak kellett ekkora hely. A mobil QWERTY-billentyűzete inkább az E71-et idézi, mint az E72-t, a szóközgomb itt nem fél centiméter széles, valamint több karaktert újra csak a shifttel lehet előhívni, így kevesebb a gomb és kisebb a zsúfoltság az E6 billentyűzetén.

Mivel az egyik legfőbb beviteli felületről van szó, érdemes lehet kicsit tovább vizsgálgatni a billentyűzetet, ami a Nokia jó szokásához hűen magyar ékezetes beírást is támogat. A telefont széltében teljes egészében kitöltő gombsor nyomáspontja és érzékenysége mondhatni szokás szerint kiváló, kijelenthető, hogy összességében egy élmény gépelni az E6-tal.

A kijelző és a QWERTY-billentyűzet közt összesen hat gombot, és egy átlagosnál nagyobb D-padet találni, utóbbi szakítva az E72-nél debütált trackpades megoldással egy hagyományos négyirányú kurzorgombként és enterként funkcionál. A D-pad változása mellett a két felső menügomb eltűnése nem véletlen: az E6 egyik legfontosabb újdonsága, hogy hagyományos kijelzőpanel helyett érintőpanelt alkalmaz.

A Nokia E6 egy elődjeinél nem sokkal nagyobb, mindössze 2,46 hüvelykes képátlójú, 640x480 pixeles felbontású kapacitív panelt kapott, ami ebből kifolyólag az egyik legnagyobb pixelsűrűségű képet produkálja a mezőnyben (328 ppi). A pengeéles képet adó és kontrasztos panelt a más mobiloknál már bizonyított, ellenálló Gorilla Glass felület védi a fizikai behatásoktól, értelemszerűen elsősorban a kisebb karcoktól.

A panel a QWERTY gombsorral kiegészítve alkotja az E6 kezelőfelületét, tapasztalataink szerint azért a Nokia eddig többnyire a fizikai gombokat illetően tudott nagyot alkotni, és nincs ez másként az E6 esetében sem. A készülék érintőkijelzőjével technológiai szempontból tulajdonképpen semmi bajunk nincs, azt az egy dolgot leszámítva, hogy a panel túl kicsi, a nyomkodható grafikus elemeket ezért néha nem könnyű eltalálni. Az érzékenység megfelelőnek tűnik, bár ez nem elsősorban maga a kijelző, hanem a telefont hajtó (grafikus) processzornak, valamint az optimalizált szoftverkörnyezetnek is az érdeme.

Ami az E6 belső struktúráját illeti, a készülék nem tartozik napjaink legizmosabb okostelerfonjai közé, a mindössze 600 MHz-es ARM 11 proceszor, a 256 megabájt rendszermemória és az OpenGL-kompatibilis 2D/3D gyorsító ennek ellenére megfelelő alapot ad ahhoz, hogy a mobil kellő sebességgel reagáljon a felhasználó mozdulataira. A kijelző természetesen multitouch zoomot is támogat, kijelölni azonban sehogy sem tudtunk így szöveget, pedig erre a célra is adja magát az érintőkijelző.

Édes Anna

A telefonon futó Symbian Anna valóságos felüdülést jelent a nagyon várt, majd végül csalódást okozó Symbian^3-hoz képest, a felület kifejezetten tetszetős, már-már modern, emellett megmaradtak azok a régi nokiás jegyek, melyeket a korábban E7x sorozatot használó tulajok megszoktak és megszerettek. Anna mindenekelőtt sokkal szebb, és sokkal gyorsabb lett bármelyik elődjénél, a még jobban átdizájnolt, kiszínezett ikonok mellett az áttűnések és az egyéb grafikus műveletek immár csaknem teljesen folyamatosak, nyoma sincs a korábbi modelleknél olykor kifejezetten kiábrándítóvá váló akadozásnak, ad abszurdum lefagyásnak.

Anna ettől függetlenül időnként azért néhány másodpercig el-elmélázgatott azon, mit is szeretnénk tőle kérni, főként az e-mail alkalmazásba belépve tapasztaltuk, hogy egy teletömött postafiók megjelenítéséhez olykor egy kicsit türelemmel kell lenni. Mivel Anna egyébként nem hisztizett, és többnyire zokszó nélkül tette, amit tennie kellett, mindenképpen elismerés illeti a fejlesztőket, a későbbi javítgatások révén pedig remélhetőleg a homokórát imitáló körbefutó ikont is kevesebbet fogjuk majd látni.

Mint említettük, a menüstruktúra nem sokat változott a korábbi, érintőkijelzős megoldásokhoz képest, vagyis itt is többféle, lapozható képernyőt állíthatunk össze magunknak widgetekből, illetve programindító ikonokból, a képernyők helykihasználása pedig ennek a megoldásnak köszönhetően sokkal jobb, illetve jobban testreszabható, mint az E71 vagy az E72 esetében.

A telefon értelemszerűen elsősorban a szöveges kommunikációra próbál fókuszálni, ehhez akár a gyári Ovi szolgáltatásokat, vagy más, vállalati és kommersz platformokat is be tudunk drótozni. Az E6 e-mail alkalmazása alapvetően semmi újdonságot nem hoz a korábbi változatokhoz képest, a Communicator pedig szintén alapfelszereltsége az üzleti felhasználásra szánt telefonnak.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A Nokia E6 az új felhasználói felület mellett új böngészőt is kapott, ami tapasztalataink szerint gyorsabb elődeinél (bár ez éppúgy köszönhető a fürgébb hardvernek is, mint az optimalizált szoftvernek), a 2,46 hüvelykes kijelzőn azonban olykor szemet fájdítóan kicsik a betűk, vagy a weboldalak grafikus elemei, ráadásul ezen a betűtípus növelése sem minden esetben segít, a weboldal kódjától függően. A böngésző csak részlegesen nyújt Flash-támogatást, és egyáltalán nem kompatibilis a HTML5 szabvánnyal, ami talán az egyik legnagyobb hiányossága a programnak. Tény azonban, hogy az érintőkijelző nagyon jól jön netezéshez, talán ez az a felület, ahol a Nokia E6 megújult beviteli felülete a legjobban kihasználható.

A mobil elmaradhatatlan tartozéka természetesen a GPS-modul és az ezt kihasználó Ovi Térképek alkalmazás, mely immár lehetőséget ad arra, hogy a felhasználó a népszerűbb helymegosztó közösségi szolgáltatásokra, így például a Foursquare-re is posztolja a helyzetét. A térképalkalmazás emellett kiváló túra-segédeszköz a Lonely Planet felületnek köszönhetően és (főként Budapesten) az est.hu adatbázisát használva programkeresésre is jól használható. Nem mellékesen autós és gyalogos navigációra is használható.

A Nokia újdonsága a multimédiás képességek tekintetében sem vall szégyent, a zenelejátszó megújult felületet kapott Anna színre lépésével, emellett a mobil fényképezője is sokat fejlődött, legalábbis ahhoz képest, hogy egy üzleti okostelefonról van szó. A 8 megapixeles érzékelővel és ikervakuval ellátott fényképezővel videót is fel lehet venni, a mozgógépet 720p felbontásban, 25 fps mellett rögzíti a mobil. A mobillal készült képek minőségével elégedettek voltunk, de ha valamin a fotózás után mégis módosítani akarnánk, a gyári képszerkesztő segítségével megtehetjük.

A mai érintőkijelzős okostelefonok kapcsán talán a legtöbbször elhangzó kritika, hogy a készülék elsősorban a nagy kijelzőnek köszönhetően nem bánik valami takarékosan az energiával. A Nokia E6 ebből a szempontból jobban teljesít a mezőny legtöbb tagjánál, de nagy csodára senki ne számítson, a mobil intenzív használat mellett átlag két napot bír egy feltöltéssel (a telefonba egyébként ugyanaz az akkumulátor passzol, mint az E71-be és az E72-be, csak azokkal ideális esetben egy munkahetet is bírt). Érdekes megoldás ezzel együtt, hogy a telefon a számítógépes adatátvitel közben nem hajlandó tölteni USB-ről, a manapság divatos microUSB-s töltőkkel viszont minden további nélkül feltölthető az akkumulátor.

Már nem etalon

A Nokia E6 Annával párban számunkra bebizonyította, hogy a Nokiánál azért még nem felejtettek el telefont készíteni. Az E6 azonban bármennyire is különleges felépítésű okostelefon, már nem tekinthető etalonnak a maga nemében, hiszen egyrészt más gyártók is nyitottak már az efféle hibrid megoldások felé, másrészt az új kezelőfelület jobb ugyan minden eddiginél, de a modern GUI-kkal még így is nehezen veszi fel a versenyt.

Ezért is az a véleményünk, hogy az E6-ot leginkább azok fogják venni, akik korábban beleszerettek az E71-be, netán az E72-be, számukra ugyanis az újdonság úgy nyújt továbbfejlődési lehetőséget, hogy közben nem kell egy vadonatúj rendszert megtanulniuk. Előbb-utóbb persze kénytelen lesz mindenki továbblépni Annán, valamint az összes női névvel felruházott későbbi Symbian változaton, és belátni, hogy a Nokia boldog, szép napjainak egy darabig biztos vége - de mérget azért ne vegyünk rá, hogy jó lesz nélküle...