Fontos felfedezés a nanotechnológiai alapokon készülő chipek fejlesztésében
Az IBM elképzelései szerint a nanocsövek, melyek körülbelül 5-10 atomnyi vastagságúak, azaz tízezerszer vékonyabbak, mint az emberi hajszál, ígéretes szilícium-helyettesítő anyagnak tűnnek a jövő lapkái számára - márpedig a szilíciumnak nagyjából 10 éves jövőt jósolnak még a kutatók.
Az IBM felfedezése maguknak a nanocsöveknek a gyártási folyamatát érinti. Az eddigiek során a nanocsövek gyártása meglehetősen problémás volt, mivel a folyamat során a csövecskék fémrészecskékkel keveredtek, melyek az alkalmazás során ellehetetlenítették a tranzisztorok működését, gyakorlatilag rövidre zárva őket, illetve megnehezítették a tranzisztorok összeállítását, amit kézzel kellett elvégezni.
Miközben a kutatók azt tanulmányozták, hogy hogyan hat az elektromos áram a nanocsövekre, véletlenül észrevették, hogy megfelelő feszültséggel a fém részecskék elpárologtathatók, így csak az építkezéshez szükséges összetevők maradnak meg.
"Már dolgozunk az első lapkák mintapéldányain" - mondta el Phaedon Avouris, az IBM Research nanométeres tudományok területének vezetője. A nanocsöves tranzisztorok első példányait belátható időn belül követhetik a tisztán nanocsövekből álló processzorok és memórialapkák.
A nanotechnológiai anyagokra a kutatók jelentős része mint a félvezető-ipar következő nagy dobására tekint. Az így készülő alkatrészek mérete kisebb, alkotóelemeik vezetőképessége is jobb. Nanotechnológiával a jelenleginél lényegesen kisebb lapkákat lehetne készíteni, ráadásul nagyobb tömegben, és - ki hinné - olcsóbban is. A nanocsöveket egyébként Sumio Iijima, az NEC kutatója fedezte fel, tömeges gyártásuknak lehetőségeit csak később ismerték fel.
Természetesen még sok víz lefolyik a Dunán, mire nanocsöves chipek kerülnek az asztalunkra. Példának okáért hiába végezhető nagy tömegű és olcsó gyártás nanotechnológiával, egyelőre a hibák aránya is nagyobb, mint a hagyományos gyártási módszereknél. Életképes megoldásnak tűnik az, hogy egyelőre keverjék a két technológiát - erre már öt éves távlatokban is látszik lehetőség -, és például olyan memóriákat készítsenek, ahol a memória címzését hagyományos, szilícium-alapú áramkör végzi, ám magukat az adatokat már nanocsöves terület tárolja. A hibrid processzorok számára is előnyös lehet a kevert jelleg, hiszen az eddiginél sokkal kisebb helyen lehetne a jelenleginél jóval nagyobb gyorsítótárat elhelyezni.