Ilyen időben érdemes elgondolkodni a belföldi roamingon
Magyarországon július 7-én óriási vihar tombolt. Fákat csavart ki, távvezetékek oszlopai dőltek ki, a közszolgáltatások nagyrésze szünetelni kényszerült. Ilyen esetekben a kommunikáció elsődleges fontosságú, és ezért is lenne nagy szükség a hazai mobilszolgáltatók közötti átjárhatóságra, vagyis a belföldi roamingra.
Ez a cikk külső szerzőtől származik, annak tartalma nem feltétlenül tükrözi a HWSW szerkesztőségének álláspontját.
A legfrissebb tájékoztatások alapján, bár az összes szakember megfeszített tempóban dolgozik a tegnapi vihar által okozott károk elhárításán, még így is egyes esetekben napokig fog tartani a helyreállítás. Emberek ezrei várják továbbra is, hogy visszatérjen az elektromos áram, hogy újra tudjon járni a vonat, elháruljanak az útakadályok. Sajnos az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy az ilyen és ehhez hasonló erejű viharok egyre gyakrabban fognak előfordulni a mi régiónkban is, ezért érdemes lenne levonni a tanulságokat és jobban felkészülni a következő természeti csapásra.
Ilyen különleges helyzetben a mobilkommunikáció elsődleges fontosságú.
Nyilván a legfontosabb a segélyhívások sikeres kapcsolása, ebben nincs is szabályozási oldalról probléma, hiszen Magyarországon bármilyen mobilhálózaton indítható segélyhívás, akár SIM kártya nélküli készülékről is. Ezen felül azonban jogosan merülhet fel az igény normál hanghívások, vagy akár mobilinternet kapcsolat lebonyolítására is, a szeretteinkkel való kapcsolattartásra.
Amennyiben azonban a bázisállomások akkumulátorai lemerülnek, a gerinchálózattal való kapcsolat megszakad (pl. kábelszakadás) vagy akár a tornyot megrongálja a szél akkor erre nincs lehetőség.
Ilyenkor előfordulhat, hogy a másik szolgáltató infrastruktúrája jobban átvészelte a vihart és simán működőképes maradt, azonban mi nem azzal a szolgáltatóval állunk szerződésben így kapcsolat nélkül maradunk.
A tegnapi vihar kapcsán eljutott hozzám olyan visszajelzés, amely pontosan ezt a szituációt írta le: a konkrét esetben a Yettelnek működött a hálózata, de a többi szolgáltatóé nem.
Többek között pont az ilyen helyzetek áthidalására született meg már nagyon régen a belföldi roaming intézménye. Ez pontosan azt jelenti, mint amire a név alapján gondolnánk: a belföldi szolgáltatók megengedik más belföldi szolgáltatóhoz tartozó ügyfeleknek a kapcsolódást a hálózatukra, a háttérben amúgy ugyanazokat a protokollokat használva, mint a nemzetközi (külföldi) roaming esetében. Természetesen ellenben a külföldi roaminggal ilyenkor a szolgáltatók nem drága nemzetközi linkeken, különféle közvetítőkön keresztül kapcsolódnak egymáshoz, hanem kihasználják, hogy egy országban vannak, így direkt linkeket alkalmaznak egymás között a költséghatékonyság jegyében.
A szó szerinti fordításban nemzeti roamingnak (national roaming) is nevezett megoldásra több sikeres nemzetközi példa is van, a legismertebb talán az ukrán szolgáltatók összefogása a háború kitörésekor: az ENEA elemzése bemutatta, hogy nagyjából 11 nap alatt aktiválták a teljes átjárhatóságot egymás között. Ezen a szükség szülte példán kívül tisztán üzleti alapon működő együttműködésekre is találunk példát szerte a világban: Németországban a Vodafone és az 1&1, az USA-ban a T-Mobile és az AT&T is alkalmazzák a belföldi roamingot, lefedettség növelésére főleg.
Sajnos az nyilvánvaló, hogy az üzleti szempontok a belföldi roaming ellen szólnak, egyik szolgáltatónak sem érdeke, hogy a saját hálózatát tovább terhelje a közvetlen konkurensének előfizetőivel. Azonban lépéseket lehetne tenni a tegnapihoz hasonló vészhelyzetekre való felkészülés útján.
Elsőként hasznos lenne, ha a mobil operátorok megkötnék egymással a belföldi roamingot lehetővé tevő együttműködési szerződéseket, illetve kiépítenék a szükséges technikai infrastruktúrát. Innentől kezdve egy hasonló vészhelyzetben szinte azonnal engedélyezni tudnák a rendszert, kapcsolódási és kommunikációs lehetőséget biztosítva mindenkinek a megmaradt teljes magyar mobilkommunikációs infrastruktúrán keresztül.
Ez amúgy a helyreállítási munkálatokat is megkönnyítené, mert a szolgáltatók eldönthetnék ki melyik területet állítja helyre elsőként, ezzel lefedettséget biztosítva az ott lakóknak.
Mivel operátorokon átívelő, üzletileg nem megtérülő változtatásról van szó ezért a kérdést szabályozási oldalról kell megközelíteni, vagyis az NMHH kezdeményezhetné az operátoroknál a belföldi roaming kiépítését. Ez már csak azért is fontos lenne, mivel a kritikus infrastruktúra egyik eleméről beszélünk, amelynek a megerősítése, redundánssá tétele kívánatos cél. Amikor már kiépült a rendszer akkor a konkrét engedélyezési lépést lehetne kormányzati vagy szabályozói hatáskörben tartani, megfelelően szabályozott keretek között (maximális időtartam, amíg engedélyezni kell, minimális szolgáltatási szint amit biztosítani kell a másik szolgáltatótól érkező ügyfeleknek stb.).
Reméljük a következő természeti csapás még a jelenleginél is felkészültebb állapotban fogja érni a magyarországi mobilhálózatokat és szolgáltatókat.