A világot nem csak a fizikai, de a digitális térben is új helyzet elé állította az orosz-ukrán háború. A nagy nyugati cégek lassan állást foglaltak bojkottjukkal, többek közt a Google, az Apple és az Oracle is elkezdett felfüggeszteni szolgáltatásokat és eladásokat Oroszországban. A megszállt Ukrajna is több techcéget szólított fel hasonló intézkedésekre, a sor pedig napról napra bővül: vannak, akik maguk vonulnak ki, míg másokat Moszkva tilt le. 

Mihajlo Fedorov ukrán miniszterelnök-helyettes, digitális átalakulásért felelős miniszter egészen addig merészkedett, hogy azt kérte a globális DNS menedzselésében alapvető szerepet játszó ICANN vezetőjétől: vágják le Oroszországot a globális internetről. Erre a szervezet egyértelmű nemmel válaszolt, mivel semlegességét megtartva nem akar szankciókat kibocsátani, vagy bárki hozzáférését ennyire drasztikusan szigorítani.

Az Electronic Frontier Foundation (EFF) digitális jogvédő szervezet üdvözítette ezt a hozzáállást. Szerintük háború idején egyébként is kockázatos lenne az internet alapvető infrastruktúra protokolljain változtatni. Ez egyrészt veszélyes precedenst teremtene, gyengítené a védelmet és a privátszférát, illetve elzárna egyeseket az információmegosztás fontos eszközétől. A Cloudflare szolgáltató szerint Oroszországnak éppenséggel még szabadabb internet kéne, nem pedig még jobban korlátozott, így az ilyen irányú gondolkodás rendkívül káros.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A nyugati cégeknek persze eddig sem volt könnyű dolguk Oroszországban, a kormány rendszerint gyakorolt rájuk nyomást a számára kedvezőtlen tartalmak eltávolítása érdekében. Az Apple-nek és a Google-nek tavaly például törölnie kellett az ellenzéki Navalnij taktikai szavazást segítő appját a digitális boltjaiból, de legalább még jelen lehettek súlyos kompromisszumokkal az orosz piacon.

Az elmúlt hetek fényében ismét aktív a „splinternetről” való diskurzus: ezen a néven emlegetik a szakértők egy ideje azt a koncepciót, hogy kettő, vagy akár több különböző internet működik a világon elszeparáltan, melynek hátterében politikai érdekek húzódnak.

Ilyen elkülönülés eddig Kínában látható a legélesebben, ahol a nagy nyugati cégek és külföldi hírforrások már nincsenek is jelen a piacon, és a kormány széles eszköztárat alakított ki magának a cenzúra érdekében, a már sokszor emlegetett kínai nagy tűzfalat. Helyette a helyi megoldások tarolnak: a WhatsApp helyett ott a WeChat, a Google kereső megfelelője a Bing, a Twitter helyett pedig a Weibo az uralkodó közösségi felület. Az ország cenzúrarendszerének és eszköztárának kiépüléséhez azonban több mint két évtized kellett, és még most is folyamatosan finomodik. Ugyan a virtuális magánhálózatok és szolgáltatások segíthetnek „megugrani” a kínai nagy tűzfalat, az átlagfelhasználók még nem élnek vele, a kormány pedig folyamatosan keresi, blokkolja és tiltja ezeket a szolgáltatásokat.

Charlie Smith, kínai cenzúrát monitorozó GreatFire.org szervezet alapítója szerint Oroszország nem fogja egyik napról a másikra kialakítani azt a technikai rendszert, amihez a kínaiaknak évek kellettek. Egyelőre ami látszik, hogy lehetőség szerint letiltják a szolgáltatásokat, így blokkolták az Instagramot és a Facebookot is. Szakértők szerint egyes online szolgáltatásoknak azért járhat kegyelem, mert a népszerűségük Oroszországban a Facebooknál vagy a Twitternél jelentősebb, és a Kreml kommunikációjában is fontos szerepet töltenek be, ilyen például a Telegram. A Telegram elmondása szerint felhasználói bázisának 7-8 százaléka található Oroszországban, ami több mint 40 millió embert jelent. Korábban volt már rá próbálkozás, hogy a titkosított csevegőt betiltsák, ez végül nem járt sikerrel. Oroszország közben már évek óta fektet be a saját ökoszisztémájába, elég a Yandexet, vagy a VK-t említeni.

Természetesen hézagok is vannak az „orosz tűzfalban”. A VPN-használat a kormány törekvései ellenére is szélesen elterjedt Oroszországban, és miután a kormány blokkolta a Facebookhoz való hozzáférést március ötödikén, 1092 százalékot ugrott a VPN-szolgáltatások iránti kereslet az országban. Putyin alábecsülhette az orosz felhasználók technikai felkészültségét és akaraterejét annak érdekében, hogy mégis hozzáférhessenek a tiltott csatornákhoz.

Egyelőre úgy tűnik, nem lesz leválás

Miután a háború közepette kiszivárgott a Twittere két dokumentum a Nextra médiacég által, ismét felmerült, hogy az oroszok élesben is leválhatnak a globális netről, és helyette a saját belső, zárt hálózatra váltanának, amit évek óta tesztelnek. 2019 májusában Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta a „szuverén internet” törvényt, hogy megvédje az országot az Egyesült Államok nemzeti kiberbiztonsági stratégiájának „agresszív természetétől”.

Korábban ezzel kapcsolatban az volt a hivatalos kommunikáció, hogy ez a hálózat a külső támadásokkal szembeni védelmet szolgálná vészhelyzetben. Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivője 2014-ben azt mondta, „Oroszország lekapcsolása a globális internetről természetesen szóba sem jöhet”, a tesztek célja, hogy az ország mindenre fel legyen készülve, mivel az USA kiszámíthatatlan.

A dokumentumok Andrej Csernyenko, az orosz Digitális Fejlesztési, Kommunikációs és Tömegmédiaügyi Minisztérium miniszterhelyettes nevéhez fűződnek. Az egyikben előírások vonatkoznak arra, hogy a telekommunikációs szolgáltatásokat tulajdonló kormányzati szerveknek március 11-ig milyen intézkedéseket kell elvégezniük. Többek közt kérték tőlük, hogy váltsanak át Oroszországban található DNS-szerverekre, a külföldön tárolt oldalakat költöztessék helyi tárhelyre, ahogy azokat is, amelyek nem .ru doménen találhatók.

Oleg Sakirov, orosz biztonságpolitikai szakértő szerint a dokumentumok félreérthetők, és bár Oroszország valóban dolgozik a saját infrastruktúráján, egyelőre nem lesz lekapcsolódás, az utasításokat kifejezetten a kormányzati oldalak tulajdonosainak címezték. A Digitális Fejlesztési Minisztérium is cáfolta a híresztelést, hozzátéve, hogy mivel folyamatosan támadják kívülről az orosz weboldalakat, ezért biztosítaniuk kell az orosz erőforrások elérhetőségét. Ez lényegében nyomós indok, mivel az aktivisták folyamatosan bombázzák az orosz cégeket, állami oldalakat.

Alena Epifanova, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) orosz kiberpolitikai szakértője szerint a minisztérium magyarázata hihető: „Számomra ez egy normális, ésszerű dokumentumnak tűnik a megfigyelhető kibertámadások ellen" - mondta el a Fortune-nak. Epifanova szerint a technikai feltételek se adottak ahhoz, hogy Oroszország teljes egészében átváltson a saját domain név rendszerére, annak ellenére, hogy a Kreml már 2019-ben végrehajtotta első sikeres tesztjét, és az orosz internetszolgáltatók sem tartanak ott. Amíg a rendszer nem áll készen százszázalékosan, addig komoly problémák merülhetnek fel az infrastruktúrában, amit kár lenne kockáztatni. És hozzá kell tenni: ha Oroszország így is tenne, az eddigi viszonylagos szabadsághoz szokott állampolgárai nehezen nyugodnának bele a teljes izolációba, és a kormánynak ezzel a visszhanggal is szembe kellene néznie.

Henri Verdier digitális ügyekért felelős francia nagykövet arra figyelmeztet, hogy Oroszország minden lépése egy független internet létrehozására „nagyon súlyos következményekkel járna”, mivel a más országok internetétől elszigetelt országok nagyobb kísértést érezhetnek a kibertámadások megindítására. "Ha két vagy három vagy négy internetünk van, nagy lesz rá a kísértés, hogy lekapcsoljunk egy másikat" - mondta Verdier, figyelmeztetve, hogy a tekintélyelvű országok vágya erősödhet arra, hogy a kölcsönös függőség megszűnésével lekapcsolják a demokratikus országokat.

Az amerikai külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője a Bloomberg számára elmondta, hogy Putyin törekvése a szuverén határok kialakítására a kibertérben jól láthatóan az, hogy irányítsa népét. „Vasfüggönyt akart, és épp ezt csinálja. Most talált rá egy egyszerű módot, ahol mindenki segít neki, valójában mindig is erre vágyott.”

Kína töltheti be a lyukat?

Szakértők szerint van rá esély, hogy az orosz gazdaság egyre inkább nyisson Kína felé, ha sokáig marad nyugati szoftverek és hardverek nélkül. Már most nehézségek vannak a chipellátásban, és kiestek olyan fejlett telekommunikációs beszállítók, mint az Ericsson és a Nokia. A kínai cégek eddig nem nagyon foglaltak állást, és nem szabtak ki erősebb szankciókat, egyrészt azért, mert a Putyin mellett hallgatólagosan kiálló Peking sem adott ezzel kapcsolatban iránymutatást.

Ha Peking taktikailag támogatja Moszkvát, a kínai cégek számára nagy lehetőség nyílik a nyugati cégek által ütött lyukak betöltésére. Persze ez függ az országban működő technológiai cégektől is, hiszen Kína legnagyobb okostelefongyártói, a Xiaomi, az Oppo és a Huawei jelentős mértékben csökkentették az Oroszország felé irányuló exportot.

A kínai gyártók nincsenek könnyű helyzetben, hiszen látszólag jó lehetőség kínálkozik arra, hogy a szállítást és értékesítést felfüggesztő Apple és Samsung által hagyott űrt betöltsék, a beszakadó rubel és a fokozatosan összeomló orosz gazdaság miatt óriási kockázatot jelent a helyi nagykereskedőkkel üzletelni. A helyzet ráadásul (gazdaság)politikai szempontból is meglehetősen kényes, mivel Kína a mai napig nem hajlandó elítélni az orosz hadműveleteket, ez pedig értelemszerűen azt eredményezi, hogy minden, a szállítások leállításával kapcsolatos nyílt üzenet vagy bejelentés a kínai pártvezetés politikai céljai és akarata ellen való.