Szerző: Koi Tamás

2020. augusztus 26. 10:36

Ki és miért akarná (újra) megvenni a Telenort?

Újból felütötte a fejét a piaci pletyka, miszerint a cseh PPF Csoport eladná, vagyis továbbadná régiós mobilpiaci érdekeltségeit, köztük a Telenor Magyarország Zrt-t, a potenciális vevőkörbe pedig a magyar állam és kormányközeli vállalkozások egyaránt beletartozhatnak.

HIRDETÉS

Újra a Telenor Magyarország eladásáról, a többségi tulajdon kormányközeli vállalkozások, netán a magyar állam kezébe kerüléséről cikkezik a külföldi média, mely azt latolgatja, hogy a cseh milliárdos, Petr Kellner vezette PPF Csoport a 2018-ban tulajdonába került összes Telenor-leánytól szabadulni kíván. A PPF ugyan gyorsan cáfolta a cseh E15 nevű lapban (a G7 által idézve) megjelent pletykákat, ám a HWSW saját iparági forrásai is arról számolnak be, hogy egy, a magyar mobilpiacot és a Telenort érintő potenciális üzlet lehet a levegőben, igaz a részletek és a motivációk nem teljesen egyértelműek.

NINCS ÚJ A NAP ALATT

A Telenor Magyarország 2018-as tulajdonosváltása során kezdtek először terjedni olyan spekulációk, melyek azt sugallták, hogy a mobilszolgáltató a magyar kormányhoz közel álló üzleti körök kezébe kerülhet, ám ez a forgatókönyv végül nem valósult meg, a céget három másik régiós leányvállalattal együtt a PPF vásárolta meg mintegy 2,8 milliárd euróért cserébe. A pletykák szerint a Telenor akkor azért nem kerülhetett a kormányközeli vállalkozó, Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő, a hasonló akvizíciók iránt nyíltan érdeklődő Konzum Nyrt. kezébe, mert a cégnek nem sikerült a magyar érdekeltség több százmilliárd forintra becsült vételárára bankgaranciát szereznie.

ppf_gate
a ppf prágai székházának bejárata

Emellett felmerült az is, hogy a norvég anyacég antikorrupciós alapelveivel összeegyeztethetetlennek találta, hogy a Telenor kormányközeli vevőhöz kerül, netán - és ez a valószínűbb eshetőség - a cég csak egyben volt hajlandó eladni a régiós érdekeltségeket, így a magyar mellett a bolgár, montenegrói és szerb telenor-leányvállalatokat.

A magyar tulajdon 2019. őszén végül mégis megjelenhetett a Telenorban, igaz, végül nem a privát szektor, hanem az állam ruházott be a cégbe, amikor az Antenna Hungária máig nem részletezett összegért cserébe megvette a PPF-től a mobilszolgáltató 25%-át. Az első piaci spekulációk már akkor megjelentek azzal kapcsolatban, hogy innen már csak egy "apró lépés" az állam számára az üzletrészt újabb 26%-kal megemelni, és máris adott a többségi állami tulajdonban lévő mobilcég - igaz, az e mögött álló motivációk akkor sem voltak, és azóta sem lettek teljesen tiszták.

ÁLLAMI MOTIVÁCIÓK

A magyar állam részéről legutoljára az előző évtized elején volt tapasztalható olyan nyílt szándék, hogy többségében állami tulajdonú operátor jelenjen meg a mobilpiacon. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) frekvenciatendere 2011-ben lényegében megágyazott ennek, az MPVI nevű állami konzorcium végül mégsem indíthatott szolgáltatást, mivel az inkumbensek jogi úton megtámadták a pályázat 2012-ben született eredményét, melyet a bíróság 2013-ban részben megsemmisített. A mobilszolgáltatókkal akkor kifejezetten ellenségesnek tűnő NMHH retorikája szerint a negyedik (állami) mobilszolgáltatóra azért lett volna szükség, mert a magyar mobilpiacon nem elég élénk a verseny, rosszak a használati mutatók és - ezzel szoros összefüggésben - európai viszonylatban magasak az árak.

Bár bizonyos mutatók kapcsán továbbra sem tartozunk Európa élvonalába, az állam, illetve a hatóság az utóbbi években látványosan barátibb viszonyt ápol a mobilpiaci szereplőkkel, mint tíz évvel ezelőtt. Ennek egyik velejárója lehet, hogy bár a piacbővítésre azóta lett volna újabb lehetőség, a 2019-es frekvenciaárverésen az NMHH elnökének határozata alapján végül nem indulhatott el az egyetlen potenciális új versenyző, a DIGI, vagyis a magyar mobilpiac a gyakorlatban maradt továbbra is háromszereplős.

Felmerülhet persze, hogy az állam nem új szolgáltató zöldmezős indításával lép be a piacra, hanem akvizícióval, és nem piacformálási szándékkal, hanem egyszerű befektetői szemlélettel, mint ahogy vélhetően ez mozgatta a szálakat akkor is, amikor az Antenna Hungária bevásárolta magát a Telenorba.

VÁLTOZÓ SZELEK

Tavaly ősz óta ugyanakkor három olyan, az érintettek motivációira ható esemény történt, mely most újból akvizíciós célponttá teheti a Telenort. Kronológiai sorrendben haladva először is 2019. decemberében kiderült, hogy a szintén kormányközeli 4iG mégsem vásárolja meg a Magyar Telekomtól a T-Systems nagyvállalati részlegét. Bár a felek akkor sem tettek közzé anyagi részleteket, az elemzői konszenzus szerint a KKV-üzletágától megfosztott T-Systems értéke nagyjából 40-50 milliárd forint lehetett, amire részben a Magyar Nemzeti Banktól érkezhetett volna forrás. Ez a forrás még most is rendelkezésre állhat, és bár a 2018-as üzlet kapcsán 300-400 milliárd forintra becsült Telenor Magyarország önmagában jóval értékesebb, mint a T-Systems, azóta a PPF jogutódlással kiszervezte a cégből az infrastruktúrát és a hálózatüzemeltetést, ezzel újabb akvizíciós célpontot kínálva.

Ez, vagyis a CETIN Hungary Zrt. nevű TowerCo júliusi felállása lehet a másik meghatározó esemény, mely egy esetleges állami vagy kormányközeli vállalkozással kötött üzletnek az alapját szolgálhatja, ráadásul a CETIN-ben éppúgy ott van 25%-os tulajdonrésszel az Antenna Hungária, mint a Telenor Magyarországban.

A Telenor ezzel leegyszerűsítve lényegében egy marketing- és sales tevékenységet folytató, túlnyomó részt egyéni fogyasztói és KKV-ügyfélbázissal rendelkező szolgáltatócég lett, mely mind az állam, mind az ilyen léptékű, rendkívül szigorúan szabályozott szolgáltatói szegmensben gyakorlattal nem rendelkező, állami hátszelű magáncégek számára jóval kisebb értéket képvisel, mint egy olyan mobilos infrastruktúra-cég, mely bevallottan nagykereskedelmi üzleti modellben érdekelt. (Apró mellékszála a történetnek, hogy a 4iG-nak és a Telenorban tulajdonrésszel rendelkező Antenna Hungáriának éppen nemrég lett egy közös távközlési érdekeltsége, a kereskedelmi műholdas szolgáltatást nyújtó CarpathiaSat).

Végül, de nem utolsósorban alaposan megkavarhatta a kártyákat a koronavírus világjárvány is, melynek hatására a PPF Csoport jelentős veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni ázsiai érdekeltségeinél. Így Petr Kellner hiába ragaszkodott hozzá korábban, hogy tartósan a régió meghatározó távközlési piaci szereplője kíván maradni, és nem akar gyorsan szabadulni a távközlési cégeitől, a járvány miatt ez mára megváltozhatott.

MÁR MEGINT AZ 5G

Egyes piaci spekulációk szerint az eladási szándékot az is motiválhatja, hogy a költséges 5G-s platformváltást csak úgy tudná megfelelően kigazdálkodni a PPF, ha kínai beszállító mellett döntene, ám ezt a tervet könnyen keresztülhúzhatják a régiós kormányok (Magyarországon ettől aligha kell tartaniuk Kellneréknek). Úgy tudjuk, a PPF csoportszinten kívánja megtendereztetni 5G-s hálózati beszállítóit, ám a tender szokatlanul hosszú ideje függőben van, melynek hátterében egyfelől financiális okok, másfelől a kínai beszállítókkal kapcsolatos bizonytalanságok állhatnak.

A továbbértékesítéssel, illetve többségi tulajdonváltással kapcsolatos időzítést spekulációk szerint befolyásolhatja a norvégokkal kötött 2018-as szerződés, illetve annak záradéka is. Így elképzelhető, hogy ebben a szerződésben a norvég anyacég kikötötte, hogy az eladástól számított bizonyos időintervallumban nem történhet újabb, többségi tulajdon-átruházás, mint ahogy azt is megszabta a cég, hogy a Telenor márkanevet csak az eladástól számított 36 hónapig használhatja az új tulajdonos.

a címlapról