Mennyit bukna egy huaweimentesített Európa?
Hatalmas anyagi veszteséggel és jelentős lemaradással járna, ha a kínai Huawei Technologies mobilhálózati berendezéseit effektíve egész Európa területéről száműznék, vagy a kontinens gyorsan megrázná magát és a cég versenytársai be tudnák tölteni az utána keletkező űrt?
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kínai Huawei Technologies sorsára figyel az utóbbi másfél évben az egészt globális technológiai ipar, de a globális - különösen az európai - távközlés mindenképpen. Nem véletlenül, a Kína és az Egyesült Államok közt zajló geopolitikai csatározás komoly következményekkel járhat elsősorban az új generációs, 5G-s mobilhálózatok európai kiépítési ütemére, nem utolsósorban a piaci erősorrenddel együtt felboríthatja a korábbi költségmodelleket is, mindennek pedig a végén a szolgáltatásra előfizető ügyfelek isszák meg a levét. Vagy azért, mert nem lesz mire előfizetni, vagy lesz, csak arányaival jóval drágábban, mint korábban.
HA A HUAWEI KIMARAD, EURÓPA LEMARAD?
Legalábbis ezzel a potenciális kimenetellel kecsegtet az Oxford Economics piackutató cég múlt hónapban megjelent tanulmánya, mely a Huawei megrendelése alapján azt foglalja össze, hogy mit jelentene a vizsgált 31 európai ország számára, ha az egyik legnagyobb hálózati beszállítót úgy ahogy van száműznék a kontinensről, ezzel az eddig jobbára háromszereplős mezőny (Ericsson, Nokia, Huawei) kétszereplőssé válna. A tanulmány sarokszámait tegnapi sajtótájékoztatóján ismertette a Huawei magyarországi leányvállalata is, néhány magyar vonatkozású statisztikát is kiemelve.
A kutatás szerint egy prominens piaci kulcsszereplő korlátozása az 5G-hálózatok kiépítése során – különösen ebben a kritikus időszakban – nemcsak jelentősen megemeli a beruházási költségeket és elnyújtja a bevezetés idejét, hanem lassítja a technológiai innovációt, növeli a háztartások költségeit és fékezi a kilábalást a gazdasági válságból. Az Oxford Economics elemzése három forgatókönyv – alacsony, közepes és magas költségekkel számolva – esetében modellezte azokat a hatásokat, amelyeket egy kulcsszereplő korlátozása jelentene az 5G-infrastruktúra kiépítése során.
A senior horizonton túl: a staff meg a többiek Senior tapasztalati szint fölött van még pár egzotikus lépcsőfok, illetve a mögöttük rejtőző elvárások.
A középutas forgatókönyv szerint a 31 vizsgált európai országban az 5G beruházási költségei 19 százalékkal, éves szinten mintegy 3 milliárd euróval emelkednének a következő évtizedben. A költségnövekedés mértéke országonként más-más összeget jelent, a legkevesebbet – 3 millió eurót – Izlandon, miközben Németországban évi 479 millió euró többletköltséggel kellene számolni.
A Huawei szerint Magyarországon a tét nem kevesebb, mint 1000 milliárd forint, ennyivel vetné vissza a GDP-növekedést 2035-ben, ha egy meghatározó beszállító (jelen esetben nyilvánvalóan a Huawei) jelenlétét korlátoznák az országban. Az Oxford Economics továbbá azzal kalkulál, hogy a szektor éves beruházási költségei mintegy 200 milliárd forinttal nőnének ebben az esetben, 2023-ban pedig félmillióan kevesebben férnének hozzá az 5G-s hálózatokhoz.
CAPEX-PARA
Bár a hazai távközlési szektor éves költéséről nehéz pontos képet kapni, a 200 milliárdos középutas forgatókönyv kapcsán jó összevetési alap lehet, hogy a magyar távközlési piac legnagyobb szereplője, a Magyar Telekom tavaly nem egészen 90 milliárd forintos CAPEX-et jelentett, és ezt a korábbi nyilatkozatok szerint ezen a szinten kívánja tartani a cég idén és jövőre is. Vagyis az Oxford Economics forgatókönyvét alapul véve az egész szektor nagyságrendileg a legnagyobb piaci szereplő éves beruházási keretének közel kétszeresét költené el csak 5G-s fejlesztésekre a tervezett beruházásokon felül, ha a Huawei-t hirtelen száműznék az országból.
Egy ilyen forgatókönyv megvalósulására mindazonáltal meglehetősen kevés esély mutatkozik, a Huawei Technologies ugyanis évtizedes jó viszonyt ápol a magyar kormányzattal, az Európai Unió pedig a tagállamok szuverén döntésére bízza, hogy milyen korlátozó intézkedéseket foganatosít a távközlési infrastruktúra-beszállító cégekkel szemben. Magyarország márpedig világosan tudatta, hogy nem fog diszkriminálni: Márciusban Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, majd egy hónappal később Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is arról biztosította a kínai cég vezetőit, hogy pusztán a származási ország miatt senkit nem fog megkülönböztetni a kormányzat.
Más kérdés, hogy a keresletre ezzel együtt is kihatással lehetnek a magyar kormányon jóval túlmutató folyamatok, intézkedések, így elsősorban az Amerikai Egyesült Államok újabb szankciói, valamint azok hatásai a kínai gyártó üzletmenetére. A Huawei Technologies legnagyobb magyarországi partnerének, a Vodafone Magyarországnak az anyavállalata például már tavaly közölte, hogy a kínai gyártó maghálózati berendezéseit néhány éven belül a teljes céghálózatban lecserélik, illetve a nagyobb európai szolgáltató közül ezt a stratégiát választotta korábban a Deutsche Telekom, vagy éppen az angol BT is.
Ezzel a Huawei mobilhálózati berendezései jobbára a rádiós rétegbe szorulhatnak vissza, mely az 5G-s hálózatok jelenlegi kiépítési fázisában (5G non-standalone modell) nem jelent különösebb érvágást a gyártó számára, ám erősen kérdéses, hogy az igazi technológiai előrelépést jelentő 5G standalone topológiához ki fog a cégtől a RAN mellett maghálózati komponenseket vásárolni.
A Huawei-t folyamatosan érő kémvádak ráadásul még csak nem is feltétlenül a legjelentősebb okai a bizalomvesztésnek. Az újabb és újabb amerikai szankciók révén a Huawei beszállítói lánca egyre súlyosabb csapásokat szenved, így míg tavaly csak az amerikai termékek szorultak ki a kínai cég eszközeiből (ezzel a Huawei többek közt elveszítette az alapsávi vezérlők lelkét jelentő, FPGA processzorokat gyártó Xilinxet), addig idén májusban már az amerikai technológiát használó külföldi gyártókat is elvágta az USA a Huaweitől (ennek az lett a legsúlyosabb következménye, hogy nem gyárthat több HiSilicon lapkát a TSMC).
MINDENKI NYUGODJON LE!
A kínai óriásvállalat magyarországi leányvállalatának vezérigazgatója, Colin Cai szerint a Huaweinél ennek ellenére nem aggódnak különösebben, és így is meg tudják győzni a partnereiket arról, hogy évek múlva is számíthatnak a beszállítóra. Hogy pontosan milyen érveket sorakoztatnak fel egy tenderkiírás során ezzel kapcsolatban, azt nem árulta el a cégvezető, aki szerint a kínai chipgyártás rövidesen eléri azt a technológiai színvonalat, amit a korábbi partnerek, elsősorban a TSMC képviselt, az átmeneti időszakban pedig a felhalmozott készletekből ki tudják majd szolgálni a gyártást a vállalatnál.
A fogyasztói üzletág más stratégiával vészelné át az átmeneti időszakot, így korábban felmerültek olyan híresztelések, hogy a Huawei a jövőben a tajvani MediaTektől vásárolna nagy mennyiségben rendszerchipeket okostelefonjaihoz. Ám a tajvani cég csúcskategóriás processzorainak teljesítménye jelentősen elmarad a csúcsot jelentő Qualcomm és HiSilicon lapkákhoz képest, mindez pedig azt eredményezheti, hogy a Huawei csúcskategóriás okostelefonjait a korábban megszokott, élvonalbeli teljesítményük helyett mással kell vonzóvá tennie a gyártónak. A cég láthatóan itt is az 5G-hype-ban bízik, így a tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Huawei csak az első negyedévben 15 millió 5G-s készüléket értékesített világszerte.