Szerző: Asztalos Olivér

2019. szeptember 10. 12:30

Lélegeztetőgépen marad a Matrox

Teljes egészében egyik társalapító tulajdonába került a professzionális videokártyákkal foglalkozó Matrox.

Lorne Trottier kezébe kerül a videokártyákkal foglalkozó kanadai Matrox csoport 100 százaléka. Bár a régi-új tulajdonos nem beszélt a Matrox terveiről, vélhetően a korábban kitaposott úton, azaz a különféle professzionális termékek rétegpiacán képzeli el cége jövőjét a 71 éves Trottier. Az immár egyedüli tulajdonos a Matrox Imaging, a Matrox Graphics, illetve a Matrox Video irányítását is átveszi, amely többek között 700 alkalmazottat is magában foglal.

A videojátékokkal és PC-s hardverekkel az elmúlt tíz évben megismerkedőknek aligha mond sokat a Matrox név, ám akik ennél régebb óta követik a számítástechnika fejlődését, vélhetően kellemes emlékekkel gondolnak a kanadai cégre. A Branko Matić és Lorne Trottier által 1976-ban alapított vállalat 1978-ban jelentette meg első grafikus chipjét, tehát egyáltalán nem mondható zöldfülű kezdőnek a kategóriában. A Matrox a kezdetektől fogva a professzionális felhasználókat célozta termékeivel, és nem volt ez másképp a konzumer piacon a 90-es években kitört grafikus forradalom idején sem: a nagy teljesítménynél fontosabb volt a cég mérnökei számára a magas képminőség és a több monitor párhuzamos meghajtása (dual head), valamint sok egyéb, a lakossági szegmensben kevésbé fontos paraméter.

quadhead2go_board

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Ennek megfelelően az asztali PC-k piacán csak a Matrox G200 és G400 kártyák arattak említésre érdemes sikert, utóbbi a maga idején kitűnt a videokártyák tömegéből egyedi képességeivel. A G400-zal nagyjából véget is ért a kanadai cég konzumer piacos rövid tündöklése, az utódok versenyképessége jelentősen elmaradt a konkurensekétől. Az utolsó kísérlet a visszatérésre a Parhelia-512 volt, amelyre évekig kitartóan vártak a márka rajongói, a kártya azonban nem hozta azt a teljesítményt, amelyet a versenytársak azonos árkategóriás termékei, ezt pedig az sem tudta feledtetni, hogy a világon elsőként tudott meghajtani egyszerre három kijelzőt. A Matroxról ezt követően egyre kevesebbet lehetett hallani, a cég pedig végül teljesen kikopott a konzumer 3D grafika színpadáról és a professzionális megoldások felé fordult.

Az utolsó Matrox grafikus chip 2009-ben jelent meg, az M9188 érdekessége pedig az volt, hogy már tíz évvel ezelőtt is képes volt nyolc(!) monitort meghajtani - a megcélzott felhasználók között elsősorban pénzintézetek voltak, amelyek számára fontos, hogy elemzőik számára a legtöbb információ legyen egyszerre elérhető és áttekinthető, de a Matrox termékei bekerültek számos biztonsági rendszerbe (videokamerás megfigyelés, stb.), illetve digitális kijelzőkre épülő videofalak, reklámmegoldások is támaszkodnak rájuk. A vállalat 5 évvel ezelőtt végleg szakított a házon belüli chipfejlesztéssel. Az újabb generációs professzionális kártyák már nem Matrox GPU-kat tartalmaznak, hanem az AMD-től vásárolt GPU-kra építenek, amelyekhez elérhető a Matrox PowerDesk szoftver, ami a többmonitoros megjelenítés kezelését segíti.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról