Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Intel: jön fel az AMD, de mi vagyunk a jobbak

Asztalos Olivér, 2019. június 27. 09:05

Érdekes, az AMD fellendülését is taglaló cikket osztott meg belső hálózatán az Intel. A Circuit News című, a vállalat alkalmazottainak szóló magazin elemzése elismerően beszél a konkurens chiptervező elmúlt néhány éves tevékenységéről, melynek köszönhetően idén régen látott szintre emelkedik a verseny az x86-os processzorokat kínáló két szereplő között.

Az Intel persze csínján bánik az elismerésekkel, leszögezve, hogy házon belül mindenki tisztában van a márka értékeivel, amelyekre támaszkodva összességében továbbra is jókora az előny az AMD-hez képest, melynek termékportfóliója lényegesen szűkösebb. Ez ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy az chipgyártó alábecsülni konkurensét, amellyel szoros harcra készül a következő években.

A részletes cikk az AMD egészséges növekedésével indít, amely vitathatatlan. A pénzügyi jelentések ugyanis 2017 után a tavalyi évre is 20 százalék körüli gyarapodás közöltek, elsősorban a Zen-alapú kliens- és szerverprocesszoroknak hála. Az Intel számára ez azért különösen rossz hír, mert a vállalat épp ezen piacokról húzza be forgalmának oroszlánrészét. A legutóbbi pénzügyi jelentés szerint a 16,1 milliárd dolláros bevételből 13,5 milliárdot (~84 százalék) a processzorok, illetve az azokra épülő különféle platformok hozták.

intel_hq

Az Intel balszerencséjére az AMD pár éve újragondolt stratégiája épp a nagy teljesítményű processzorokra fókuszál, legyen szó akár asztali kliensprocesszorokról, akár szerverekhez tervezett CPU-król. Az AMD ehhez teljesen dobta a korábbi fejlesztéseket, beleértve a Bulldozer és a Cat mikroarchitektúrákat is. Ezek helyére érkezett a több generációra tervezett univerzális Zen, amely már az első, 2017-ben megjelent iterációjával versenyképesnek bizonyult. A fejlesztés ugyanis az Intel által alkalmazott Core magokhoz hasonlóan úgy képes magas számítási teljesítményt nyújtani, hogy közben disszipációja viszonylag alacsony szinten marad, azaz kellőképp hatékony.

Ennek hatását már az Intel is érzi, amit a Circuit News cikke tételesen felsorol. Az AMD rendre sikerrel kopogtat a nagy felhős szolgáltatók ajtaján, amelyek közül már több is telepített Epyc-alapú kiszolgálók adatközpontjába, természetesen a konkurens kárára. Az Intel a HPC-s, vagyis a szuperszámítógépes sikerekre is kitér, hisz ahogy arról május elején a HWSW is beszámolt, a 2021-re datált legerősebb amerikai szuperszámítógép az AMD jövőbeni processzoraira és GPU-ira épül majd.

Az Intel szerint ugyanakkor ez még csak a kezdet, a július elején megjelenő, Matisse kódnevű asztali Ryzen 3000-es sorozat, illetve az ugyancsak a közeljövőben esedékes Rome kódnevű Epyc egy szinttel nagyobb fokozatra kapcsolja a konkurenciaharcot. A cikk állítja, a szerverprocesszorok piacán az évtized legszorosabb meccse alakulhat ki, amely az eddigi információk szerint már nem lenne túl meglepő. A harmadik nagy, az AMD mindmáig Achilles-sarkának számító notebookpiacon viszont az Intel továbbra sem számít komoly fenyegetésre. A cég szerint mindez processzorainak kiváló teljesítményéhez társuló magas akkus üzemidőnek, valamint a gazdag menedzselhetőségnek köszönhető, amely az üzleti piac számára kulcsfontosságú.

Kemény kihívásokkal teli évek jönnek

A cikk kitér az Intel válaszaira, amellyel a vezetés igyekszik elejét venni az AMD felgyorsult térnyerésének. A cég elismeri, hogy bizonyos esetekben nem lesz könnyű lépést tartani megerősödött konkurensével, ugyanakkor bőven akadnak még az Intel tarsolyban ütőkártyák. A vállalat szerint például a heteken belül megjelentő asztali Ryzen 3000-es sorozat leginkább sokszálas végrehajtásnál (pl. tartalomkészítésben) előzi majd meg a 9000-es Core szériát, viszont a pár szálat/magot kikanázó szoftverekben továbbra is az Intel termékek lesznek a listák elején, beleértve a játékokat is. A cikk az AMD által előszeretettel használt Cinebenchet is megemlíti. A félszintetikus renderelő benchmark kvázi végtelen szálat képes megtornáztatni, teljesítménye pedig csak minimálisan függ a memória alrendszer teljesítményétől, ami nagyon kedvez a Zen-alapú processzoroknak. Az Intel szerint ugyanakkor a Cinebench nem reprezentatív az általános teljesítményt tekintve, ami miatt a cég más, a valóshoz közelebbi képet mutató alkalmazások használatára buzdítja az ismert tesztoldalakat.

ryzen_vs_core

Az Intel szerint a szerverprocesszorok piacán sem lesz egyértelmű az AMD előnye. A hamarosan piacra kerülő "Rome" Epyc elsősorban az "átbocsátási képességet" (throughput) kívánó munkafolyamatokban lehet majd komoly kihívó, a minél alacsonyabb késleltetésű gyorsítótárakat és rendszermemóriát kívánó kódoknál viszont a Xeon maradhat elöl, amely felhasználási területekre az adatbázis-kezelést, az analitikát, illetve a webkiszolgálást említi az Intel cikke.

Erőfölény

A cikk valamelyest igyekszik lehűteni a kedélyeket (és persze megnyugtatni a munkatársakat), felsorolva a vállalat sikerének hat alappillérét, vagyis a gyártástechnológiát, az architektúrát, a memóriás fejlesztéseket, az interkonnektet, a biztonságot, illetve a szoftveres oldalt. Bár az anyag erre érthető okokból nem tér ki, a hatból legalább kettőn méretes lyukat ütött az elmúlt pár év. A 10 nanométeres csíkszélesség 2-3 éves késése, illetve a tavaly januárban kirobban és azóta is tartó Meltdown/Spectre botrány is láthatóan megzavarta az elmúlt 10 évben magasan szárnyaló Intel lendületét.

A problémák helyett tehát inkább a napos oldalt emeli ki a cikk a szoftveres ökoszisztéma formájában. Az Intel szerint az általa készített alkalmazások, illetve a fejlesztők számára nyújtott különféle szoftveres segítségek páratlan előnyt jelentenek. Ez ugyanis lehetőséget nyújt, hogy a különféle, a teljesítmény szempontjából kritikus kódokat akár közvetve saját fejlesztéseikhez igazítsák, amely a gyakorlatban olykor többet jelenthet, mint egy új mikroarchitektúra. A cikk elhinti, hogy az Intel jelenleg nagyjából 15 000 szoftverfejlesztőt alkalmaz, amely közel 50 százalékkal múlja felül az AMD alkalmazottainak teljes létszámát.

Végül, nem utolsó sorban az Intel leszögezi, hogy a piacon jelenleg nincs más olyan cég, ami saját technológiákra építve képes komplett platformot nyújtani, ami piaci szempontból komolyabb fegyvertény annál, hogy a cég egyes processzorait az AMD termékei bizonyos esetekben felülmúlják. Ez a CPU és a lapkakészlet mellett elsősorban a hálózati vezérlőket, illetve NAND vagy 3D XPoint technológiákra épülő különféle memóriákat jelenti. Erre egy jó példa a közelmúltban bejelentett Project Athena kezdeményezés, amely a nyolc évvel ezelőtt elrajtolt "ultrabook" plecsnihez hasonló iránymutatást adna a notebookok piacán.

Fájdalmas a 10 nanométeres baki

A cikk végén egy mini interjú keretében Steven Collins, az Intel adatközpontos részlegének egyik, a termékek teljesítménnyel és versenyképességével foglalkozó igazgatója szólal meg. A szakember szerint az AMD-nél mostanra beért az évtized elején elindított szerkezeti és stratégiai átalakítás, amellyel a vállalat egyszerűsítette termékfókuszát, célba véve a jellemzően drágább, magasabb haszonkulccsal kecsegtető termékek piacát. Mindezek tetejében a chiptervező eddig töretlen sikerrel hajtja végre terveit, a korábban jellemző több hónapos vagy akár éves csúszások nélkül.

Collins szerint az AMD számára jelenleg nagy előny, hogy szabadon választhat a bérgyártók különféle gyártástechnológiái közül. A szakember érthető módon a TSMC 7 nanométerét emeli ki, amely a maximálisan elérhető órajeltől eltekintve minden szempontból az Intel által továbbra is széles körben alkalmazott 14 nanométer előtt jár. Ehhez persze ez Intel méretes botlására is szükség volt, a 10 nanométeres gyártástechnológia ugyanis az eredetileg tervezett 2016-2017-es rajtot követő 2-3 éves csúszás ellenére sincs még a kívánt szinten.

Collins továbbá megemlíti, hogy a gyártástechnológia mellett további előnyt jelent konkurensük számára a Zen 2 magasabb IPC-je, illetve a chipletekre épülő processzorfelépítés, amely költséghatékony és rugalmas skálázást kínál. A szakember szerint mindez sokszálas felhasználásnál remek teljesítményt eredményezhet, amihez ráadásul versenyképes árazást társított az AMD. (Nem csoda, hogy az Intel már ármérséklésre készül.) Mindezek fényében az új processzorok jó ár-érték aránnyal rendelkezhetnek majd, ami Collins szerint versenyt, ezzel pedig kockázatot jelenthet cége számára.

A szakember ugyanakkor leszögezi, hogy vállalata jelenleg az AMD-énél sokkal szélesebb termékpalettával rendelkezik, amely a vásárlók számára lényegesen több lehetőséget jelent. Ugyancsak Collinsék malmára hajtja a vizet, hogy a legtöbben továbbra sem processzort, hanem komplett rendszert vásárolnak szoftverekkel, menedzselhetőséggel, illetve terméktámogatással együtt, a teljes csomagot tekintve pedig az Intelnek nagy előnye van, különösen vállalati környezetben, ahol elsősorban nem a csupasz vas árát, hanem a birtoklási összköltségét (TCO) nézik.

Collins tehát ugyan elismeri, hogy nyers teljesítményben már a nyakukon liheg az AMD, a szakember szerint viszont a benchmark eredményeknél vannak fontosabb tényezők is. Egyes fejlesztéseket nem lehet egyszerűen pontszámokra fordítani, legyen szó épp az akkus üzemidőről, a menedzselhetőségről, vagy a terméktámogatás minőségéről. A szakember szerint mindezek együttese teszi prémium márkává az Intelt, amely természetesen a magasabb árazásban is megmutatkozik, ezt pedig a megerősödött konkurencia miatt az eddigieknél határozottabban kell kommunikálni a piac felé.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.