Még egy lapáttal rátesz az ARM: jön a Cortex-A77
Tavaly bemutatott útitervének megfelelően jelentette be legújabb CPU-s mikroarchitektúráját, illetve az arra épülő első processzormagot az ARM. A brit tervezőcég Cortex-A77-es fejlesztése tovább növeli a tempót, amely az ígéret szerint 20-35 százalékkal múlja felül az idei év egyik slágerének számító Cortex-A76-ot.
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
Bár legfrissebb fejlesztésénél az ARM nem eszközölt fundamentális módosításokat, az A77 több ponton eltér az épp egy éve bemutatott elődtől, amely számottevő gyorsulásban nyilvánulhat meg. A tavaly még Deimos kódnéven elhintett fejlesztés a Cortex-A76 által újonnan lefektetett alapokra építkezik, amivel a cég egy több generációra szóló családnak ágyazott meg. Ennek a vásárlópartnerek szempontjából egyik nagy előnye, hogy viszonylag könnyű rá frissíteni, a körítéshez nem kell hozzányúlni, maradhat a DynamIQ-ra felfűzött kialakítás a jól hatékonyságra kihegyezett Cortex-A55 magokkal együtt.
Az ARM a klasszikus gyorsítótárakhoz nem nyúlt, így az L1-es tárak kapacitása továbbra is 64 kilobájt, az L2 mérete pedig igénytől függően 256 vagy 512 kilobájt lehet. Megjelent azonban a front-endben az Intelnél a Sandy Bridge, az AMD-nél pedig a Zen óta jelen lévő micro-op cache. Ebbe a már lefordított utasítások micro-opjai kerülnek, amelynek pozitív következményei nyilvánvalóak: találat esetén nincs szükség az utasítás cache olvasására, sem pedig utasításdekódolásra, így az utasításoknak kettővel kevesebb futószalag-lépcsőn kell áthaladniuk, továbbá a téves elágazásbecslés büntetése is ennyivel kevesebb. A tár 1536 uop-ot képes befogadni amely egyezik a Skylake, de elmarad a Zen 2048, valamint a tegnap bemutatott Sunnycove 2304 micro-op-os kapacitásától. Az ARM szerint ez arra elég, hogy a hit-rate (vagyis annak az aránya, hogy a bekért adat már a gyorsítótárban hever) 85 százalékos lehet, amely mind a végrehajtás sebességére, mind pedig a disszipációra kedvező hatással lehet.
A front-endél maradva: Az utasítások betöltésének sávszélessége ciklusonként nőtt, a késleltetés pedig csökkent. Az elágazásbecslés most is fejlődött, amelynek egyik kulcsa a ciklusonként 32-ről 64 bájtra növelt áteresztőképesség, még tovább redukálva a lehetséges hibás predikciók számát. Szintén ezt szolgálja a megnövelt Branch Target Buffer (BTB), amely 6000 helyett már 8000 bejegyzést képes tárolni. Ezzel, illetve a feljebb említett micro-op cache közreműködéssel a téves elágazásbecslések büntetése 11-ről 10 ciklusra csökkent. Ugyancsak javult a már amúgy is rendkívül hatékony előbetöltés, amelyet a mérnökök további egységekkel értek el. Ehhez társul az úgynevezett rendszertudatos működés, amely a platformonként változó memóriakarakterisztikához igyekszik hozzáigazítani a rendszert.
A dekódoláshoz is hozzányúlt az ARM, ahol felbukkant a legutóbb az Nvidia Denver kódnevű szakadár magjánál látott dinamikus kódoptimalizáció. A fejlesztés nem csak a nevében hasonlít, annak ugyanis az a feladata, hogy optimális sorrendbe állítsa a végrehajtásra váró utasításokat. A modern processzorokban ugyanis az áramkörök egy számottevő része nem az utasítások konkrét végrehajtásával foglalkozik, hanem azok átrendezésével, hogy a végrehajtóegységek a legmagasabb kihasználtsággal működhessenek. Anno ezt az Nvidia azért vetette be, hogy elég legyen egy egyszerűbb, in-order elven működő áramkört megtervezni. A Cortex-A77 azonban out-of-order logikát alkalmaz, amelyhez a Denverrel ellentétben nem egy kvázi szabadon programozható, hanem egy fix kódoptimalizációt társítottak a tervezők, ezzel növelve a hatékonyságot.
Az ARM a dekódert 50 százalékkal szélesítette ki, amely ezzel már 6 utasítás széles. Az A77 tehát egy ciklus alatt 6 utasítást képes lefordítani, amely a felsőkategóriás magok aktuális mezőnyében magas értéknek számít. Összevetés gyanánt: a Samsung M4 ugyancsak 6, az Intel Skylake 5, az AMD Zen 4 darab utasítás dekódolására képes. Ezzel párhuzamosan a ROB (ReOrder Buffer), tehát az átrendez körpuffert kapacitása is nőtt, 128-ről 160-ra. Ezen a téren láthatóan továbbra is takarékoskodik az ARM, a Samsung M4 ugyanis 228, az Intel Skylake pedig 224 bejegyzésre van felkészítve.
A front-end és a dekóder egyes fejlesztései most is a végrehajtók hatékonyabb etetését szolgálják. Az ARM ezen a fertályon is bővített, a további egy darab ALU-val az integer műveletek elvégzéséhez már 4+2 darab port áll rendelkezésre, amelyből kettő az elágazásbecslés működését szolgálja. A beépített plusz ALU képes egyciklusos, illetve a komplexebb kétciklusos művelet végrehajtásra is, ez pedig a tervezőcég szerint komoly előrelépést jelent számítási teljesítményben. Ugyancsak említésre érdemes, hogy immár két port képes AES műveletek elvégzésére, mely a titkosítást alkalmazó szoftverek esetében hozhat jelentős gyorsulást.
Mire lesz ez elég?
Összességében elmondható, hogy az ARM mindössze egy év után szokatlanul sok mindent átrajzol az A76-on. (Az Intel egykori, rendkívül sikeres stratégiájában ez a lépcső egyértelműen "takknak" számított volna.) A munkálatok természetesen jóval korábban elkezdődtek, mely alapján a tervezőcég nagyon komolyan gondolja, hogy pár éven belül számítási teljesítményben (is) faképnél hagyja az x86-os CPU-kat.
Ezt támasztja alá, hogy belső SPEC benchmarkok alapján 20-35 százalékos IPC növekedést mért a brit tervezőcég, vagyis azonos órajelen ennyivel volt gyorsabb az A76-nál az A77, amely a változatlan, 7 nanométeres csíkszélességet, illetve a 17 százalékos területnövekedést tekintve tetemes ugrás. Összevetés gyanánt: az Intel szűk 4 év alatt csak 18, az AMD pedig bő 2 év alatt 13-15 százalékos előrelépést ért el.