Szerző: Asztalos Olivér

2018. augusztus 14. 09:30

Új fejlesztést hozott az Intel olcsó QLC-s SSD-je

A kiemelkedő ár/teljesítmény aránnyal rendelkező 660p SSD a szabad kapacitás függvényében állítja SLC-módba a cellákat.

HIRDETÉS

Az Intel 660p termékeivel piacra kerültek az első QLC NAND-os konzumer SSD meghajtók. Ahogy arról a HWSW még a rajt előtt beszámolt, az SSD-k kifejezetten kedvező árazásban részesültek, az 512 gigabájtos modellért például mindössze nettó 100 dollárt kér az Intel. Azonban nem ez az egyetlen említésre méltó tulajdonsága a friss termékeknek, a cellánkénti négy adatbit tárolására képes NAND flasht ugyanis egy új fejlesztéssel fejelte meg a tervezőcsapat. A vezérlés dinamikusan, a szabad kapacitás függvényében képes SLC módba kapcsolni a NAND egy részét, így gyorsítva a meghajtó működését.

intel-ssd-660p-dynamic-cache2

Az SLC-alapú gyorsítótár nem számít újdonságnak, azt már az MLC, vagyis a cellánkénti két adatbit tárolására képes NAND-ok óta alkalmazzák bizonyos termékek esetében a gyártók. Ily módon viszonylag egyszerű és költséghatékony módon gyorsítható az SSD-k (írási) teljesítménye, amelynek hála még akár a DRAM-alapú puffer is lehagyható a nyomtatott áramkörről. A koncepció alapja, hogy SLC (Single-Level Cell) NAND esetében mind a programozási, mind pedig az olvasási műveletek rendkívül gyorsak, hisz a cellákban vagy van töltés (1), vagy nincs (0). Ezzel szemben QLC-nél tizenhat különböző töltési szintet tart nyilván a vezérlés, így a négy adatbit tárolása sokkal pontosabb feszültségeket, illetve komolyabb hibajavítást kíván, amely a sebesség rovására (is) megy.

A gyártók ezért alkalmaznak előszeretettel SLC-alapú gyorsítótárat, amelynek kapacitását jellemzően a tervezés során, a meghajtó kapacitásnak függvényében fixálják. A TLC-s Samsung 960 EVO esetében például nagyjából 4 százalékot különített el ilyen gyorsítótárnak a tervezőcsapat, amely az 1 terabájtos modellnél 42 gigabájtot jelent. A szóban forgó Intel 660p meghajtók hasonló fejlesztéssel rendelkeznek, a gyártó ezeknél is elkülönített egy fix SLC-s területet, amely az 512 gigabájtos modellnél 6, az 1 terabájtosnál 12, a 2 terabájtosnál pedig 24 gigabájtos. A piac első QLC-s SSD-i azonban ezt további SLC-s tárral toldják meg, amelynek kapacitása a mindenkori szabad terület függvényében, dinamikusan változik.

intel-ssd-660p-dynamic-cache3

Ennek hála egészen nagyra hízhat a gyorsítótár összkapacitása. Az 512, 1024, vagy 2048 gigabájtos meghajtók tárterületének 25 százalékáig például rendre 76, 140, vagy 280 gigabájtos a tár. A szabad kapacitás csökkenésével a puffer mérete is zsugorodik, 55 százaléknál például már "csak" 41, 76, illetve 152 gigabájt a kapacitás, 75 százalék felett pedig már csupán az említett fix 6, 12, valamint 24 gigabájtos tárra lehet számítani.

A LegitReviews mérése jól mutatja ennek gyakorlati hatását az 1 terabájtos 660p esetében. 10 százalékos telítettségig bő másfél percig 1800 MB/s a szekvenciális írási sebesség, ezt követően pedig ez utóbbi érték és körülbelül 1000 MB/s között ugrál az érték. 85 százaléknál már drasztikusan változik a kép, az 1800 MB/s-os csúcsértéket csak nagyjából 5 másodpercig képes tartani a meghajtó, ezt követően 100 MB/s-ra zuhan a tempó. Ennek ellenére az Intel 660p SSD-ket több tesztoldal is ajánlott vételnek titulálta, a meghajtók ár/teljesítmény aránya ugyanis kiemelkedő, azok remek alternatívát jelenthetnek a merevlemezekkel szemben.

a címlapról