A Seagate SSD-vel, a WD HDD-vel támadja a tárolós piacot
Miközben a Seagate visszaszállt a vállalati SATA-s SSD piacára, addig a konkurens Western Digital a mechanikus tárolókból próbál többet kihozni héliummal töltött 10 terabájtos merevlemezével.
Különböző termékekkel próbálja növelni bevételét a Seagate és a Western Digital. Miközben előbbi SATA csatolós SSD-kkel, addig utóbbi egy 10 terás héliumos merevlemezzel igyekszik a vállalati piac kedvében járni.
A Nytro XF1230 SSD-vel a Seagate hosszú idő után ismét jelen van a SATA-s flash-alapú meghajtók piacán, a 600 és 600 Pro modellek már jó ideje nem elérhetőek a cég kínálatában. A vállalat a Micronnal együttműködésben fejleszti SSD-it, így a NAND chipek valószínűleg most is az IMFT (Intel-MIcron Flash Technologies) műhelyéből származnak. A lapkák pontos típusa ismeretlen, annyi viszont bizonyos, hogy valamilyen eMLC (Enterprise MLC) megoldásról van szó, ami a hagyományos megoldásoknál jellemzően több programozási ciklust visel el.
Egyelőre a vezérlő típusáról sincs pontos adat, de a korábbi modellekből kiindulva valószínűleg valamilyen Marvell kontroller került a meghajtó áramkörére, amely a SATA 6 Gbps átviteli tempót támogatja. Ennek megfelelően az olvasási sebesség 560 MB/s-ban tetőzik, az írás pedig tárkapacitástól függően 290 és 460 MB/s között változik.
A 4 kB-os blokkokon mért (QD32) véletlenszerű olvasási tempóra 98 000 IOPS-ot adott meg a Seagate, az írásra vonatkozó értékek viszont csak 8000 és 17 000 között mozognak, ami meglehetősen alacsony. Ennek megfelelően a meghajtókat inkább olvasás orientált felhasználáshoz javasolja a gyártó. Az áramkimaradás elleni védelemmel is felruházott SSD-k 240, 480, 960, illetve 1920 gigabájtos kapacitással érhetőek el. Az egyelőre ismeretlen árazású termékekre 5 év garanciát ad a cég.
A konkurens Western Digital eközben inkább a mechanikus technológiából próbál többet kihozni. A most bejelentett, héliummal töltött 10 terabájtos modell a kifejezetten adatközpontokba szánt WD Gold a sorozat legnagyobb kapacitású tagjává lépett elő. A meghajtó belsejében valószínűleg ugyanazok az 1,43 terabájtos PMR (merőleges polarizációt használó rögzítés) technológiás tányérok vannak mint a tavaly év végén bemutatott Ultrastar He10-ben. A WDC még 2012-ben vásárolta fel a HGST-t, így hozzáférése van a cég összes fejlesztéséhez (is).
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A specifikáció, illetve a merevlemez házának kialakítása alapján valószínűleg nem ez az egyetlen hasonlóság az Ultrastar He10 és a legújabb WD Gold között. A gyorsítótár mérete (256 MB) mellett a szekvenciális olvasási és írási tempó is egyezik, ez a HGST meghajtójához hasonlóan legfeljebb 249 MB/s lehet.
Az egyedüli szembetűnő eltérést a fogyasztási értékek jelentik, az új WD Gold ugyanis valamivel kevesebbet kér mint a bő fél éve bemutatott Ultrastar. Utóbbira üresjáratban 5-5,8, terhelés alatt pedig 6,8-9,5 wattot adott meg a HGST, ezzel szemben a WDC márkájú modell üresjáratban 5 wattot, műveletvégzés közben pedig 6,7-7,1 wattot fogyaszt, ami egy több száz vagy akár ezer meghajtót alkalmazó adatközpont esetében már jelentős különbséget eredményezhet.
A 10 terabájtos WD Goldot már szállítja a gyártó, egyes webshopokban már rendelhető is a termék, az árcédula 850 dollár körül alakul.