Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Búcsú a vezetékektől

Hlács Ferenc, 2015. december 04. 11:00
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Egyszerű esztétikai tuning vagy tényleges pluszt is jelent a vezeték nélküli töltés a mindennapok során? A válaszra egy töltőtálcával felszerelt íróasztali lámpával próbáltunk fényt deríteni.

A vezeték nélküli töltés képessége az okostelefonoknál ma már egyáltalán nem számít kuriózumnak, az szinte kötelező jelleggel bekerül a csúcsmodellek többségébe (igaz, az Apple továbbra is makacsul vezetékhez köti felhasználóit). Ha ez nem lenne elég, a különböző tokoknak és kiegészítőknek köszönhetően még az olyan telefonokba is könnyedén eljuttatható a funkció, amelyekből a gyárban kimaradt. Ennek dacára a módszer még mindig nem mondható kifejezetten elterjedtnek, a felhasználók többsége otthon is a jó öreg, az aljzatba mindig csak harmadik próbálkozásra passzoló USB kábellel tölti eszközeit - szerkesztőségünkben sincs ez máshogy.

Hogy kipróbáljuk, milyen egy ideig együtt élni a technológiával, ad-e értékelhető pluszt a mindennapokhoz, az IKEA-tól kértünk kölcsön egy vezeték nélküli töltővel felszerelt íróasztali lámpát. Egész pontosan egy Riggad fantázianéven futó eszköz jutott el hozzánk, amelynek az alján lévő kerek tálcára téve tölthetjük készülékeinket, esetünkben egy immár több mint két éve derekasan szolgáló Nexus 5-öt. A faborítású tálca közepén egy műanyag körlap található, gumírozott kereszttel a közepén, ez alatt kapott helyet a töltésre szolgáló tekercs. A tálca elején továbbá, hogy a vezeték nélküli töltést semmilyen körülmények között nem támogató eszközöknek is jusson némi szeretet, egy hagyományos USB aljzat is került.

A kulcsszó: megszokás

Az a lámpát-töltőt az íróasztalon, a monitor szomszédságában elhelyezve gyorsan kiderült, hogy furcsa módon a vezeték nélküli töltés jóval helyhez kötöttebb megoldás, mint a megszokott, kábeles módszer. Jómagam munka közben jellemzően egy-egy értesítés ellenőrzésére, illetve 2015-ben már szinte szokatlan módon telefonáláshoz kapom fel a telefont, amely a nap folyamán akarva akaratlan az egész asztalt bejárja (a felkapkodás gyakorisága persze drasztikusan csökkenthető Airdroid, Pushbullet, a Samsung-féle SideSync vagy más hasonló app használatával). Kábeles töltésnél mindenesetre ez nem jelent problémát, hiszen annak nagyjából egyméteres "hatótávolsága" bőven elegendő egy átlagos íróasztalon, a készülék tehát továbbra is gyakorlatilag bárhol letehető - legalábbis amíg a kábel nincs az egér útjában.

 

Qi töltés a fedélzeten

Az IKEA töltői a WPC (Wireless Power Consortium) által pártfogolt Qi (ejtsd: "csí") szabványra építenek, amelyet a vezeték nélküli töltésre képes okostelefonok döntő többsége támogat. A területnek jelenleg két fő pólusa van, egyik oldalon a PMA (Power Matters Alliance), illetve az A4WP (Alliance for Wireless Power) szövetsége, a másik oldalon pedig a WPC található, egymással nem kompatibilis technológiákkal. Több gyártó, például a Samsung, az LG és a HTC készülékei mindkét szabványt támogatják.

Vezeték nélkül már más a helyzet: az okostelefont minden esetben ugyanarra a pontra, jobban mondva keresztre kell visszatenni, ami a szórakozottabb felhasználóknak (mint jelen sorok szerzője) az első egy-két napban komoly kihívást jelenthet. Miután viszont sikerült megszokni, hogy a készüléknek állandó helye van az asztalon, gyorsan feltűnnek a technológia előnyei. Az a töltőt beüzemelve rögtön egyértelmű, hogy az jóval esztétikusabb megoldást jelent, mint az asztallapon kígyózó vezetékek - legalábbis, ha nem önálló töltőről van szó.

 

És itt jön a csavar az IKEA megoldásában: ha a töltőt egy olyan használati tárgyba integráljuk, amely amúgy is az asztalon található, akkor megspórolhatjuk  az újabb kábelt a rengetegben. Ugyanezt az utat követi egyébként a Samsung is, a dél-koreaiak már monitorok talpába építenek vezetéknélküli töltőt. Az IKEA azonban igazán ráérzett a logikára, a svédek lámpákba, éjjeliszekrényekbe is beépítik a funkciót, és van olyan szett is, amellyel némi barkácsolással a meglévő bútorok villanyozhatók fel, ehhez a bútorlapba kell egy megfelelő méretű lyukat vágni.

 

Nem a "nyers erő" számít

Esztétikai szempontból tehát egyértelmű a megoldás előnye, nem titok ugyanakkor, hogy a vezeték nélküli töltés hatékonysága számottevően elmarad az kábeles módszerétől. Ezt saját tesztünk is megerősítette, amelyhez az Ampere alkalmazást hívtuk segítségül. Az app 500 mA környéki értéket jelzett a töltőre helyezve, amely időnként 550 fölé is felkúszott, hasonló értéket kaptunk a telefont számítógéphez csatlakoztatva is - a Nexus 5 hagyományos, gyári töltője ugyanakkor stabilan 800 mA fölött tejesített. Bár az app fejlesztői szerint Android 6.0 alatt még akadnak bugok a szoftverben, így a kapott értékeket nem érdemes készpénznek venni, a különbségek azonban jól láthatók: a vezeték nélküli töltőnél drótos társa mintegy 60 százalékkal jobban teljesít.

A kraft hiányáért azonban a technológia használati módja kárpótol. Saját példámmal élve, ha telefonáláshoz az iroda egy csendesebb részébe indul az ember, a vezetékes töltőt értelemszerűen kihúzza a telefonból, visszatérve pedig sokan elfelejtik azt újra csatlakoztatni (legalábbis bízom benne, hogy nem én vagyok az egyetlen) és csak órákkal később veszik észre, hogy az eszköz ahelyett, hogy feltöltődött volna, már-már kikapcsolással fenyeget.

Vezeték nélküli (balra) és vezetékes töltés

Ha sikerül hozzászokni, hogy a telefont mindig ugyanarra a helyre, nevezetesen a vezeték nélküli töltőre tegyük vissza, a fenti, illetve ahhoz hasonló problémák egy csapásra megoldódnak - egyik legszembetűnőbb  tapasztalatom a tesztidőszak során az volt, hogy szinte kivétel nélkül száz százalékra töltött akkuval hagytam el a nap végén az irodát, míg erre korábban az egyébként gyorsabb, kábeles töltésre korlátozódva ritkán volt példa. Félreértés ne essék: ha indulás előtt 15-20 perccel vesszük észre, hogy az akku a végét járja, nem sokra megyünk, ha kétségbeesetten felcsapjuk az eszközt a töltőtálcára, ilyen esetekre jobb, ha van egy hagyományos töltő is a közelben.

A vezeték nélküli töltő és az Android a fentieken túl egy a rendszer 4.2-es verziójával bevezetett, mára azonban jobbára elfeledett funkciójának, a Daydreamnek is értelmet adhat(na). Az beállítások mélyén elrejtett opció lényege, hogy a telefont töltőre vagy dokkolóba helyezve nem kapcsolja le a kijelzőt, hanem azon különböző informatív widgeteket, órát vagy épp dekoratívnak szánt színeket, animációkat jelenít meg. A vezeték nélküli töltés ideális szcenáriónak tűnhet a funkció bekapcsolásához - de nem az. Az óra megjelenítésének még csak-csak lenne értelme, ha az asztalon lévő számítógépről lemaradt volna ez a funkció, a hírek vagy kisebb betűkkel szedett információkat tartalmazó widgetek viszont, lévén hogy a telefon fekvő helyzetben van, ráadásul jó eséllyel az asztal széléhez közel, teljesen olvashatatlanok. Esetleg a fényképalbum automatizált lapozgatásához lehet érdemes bekapcsolni a Daydreamet, egyértelműen látszik azonban, hogy a funkció kifejezetten az állított dokkolókat célozza.

Mennyi az annyi?

A technológia egyik legfőbb kérdése természetesen itt is az ár. Hagyományos, "zsinóros" töltőket már 2-3 ezer forintért vásárolhatunk, a dedikált vezeték nélküli töltőtálcák azonban jobbára 10 ezer forintról indulnak. Az általunk kipróbált Riggad lámpa sem tartozik a legolcsóbb fényforrások közé, azért az IKEA 18 ezer forintot kér el - a svéd bútorbolt legolcsóbb töltője a fentebb már említett, asztalba építhető 10 ezer forintos modell. Érdekesség, hogy az áruház maroknyi okostelefonhoz hátlapokat, illetve tokokat is árul, amelyeken keresztül vezeték nélkül is tölthetők az egyébként drótra ítélt készülékek - személy szerint ez volt az utolsó termék amelyre az áruház labirintusában húsgolyókra és kisszékre vadászva számítottam - ezek ára modelltől függően 4-8 ezer forint között mozog.

Elmondható tehát, hogy egy vezeték nélküli töltő bárki számára különösebb fogcsikorgatás nélkül beszerezhető, ahhoz azonban túl drágák az eszközök, hogy a beterítsük velük a lakást vagy irodát. Egyelőre tehát azokat a területeket érdemes velük megcélozni, amelyek környékén a legtöbbet tartózkodunk - a legtöbbeknél így valószínűleg az íróasztal vagy az éjjeliszekrény lesz az ideális választás. Azt túlzás lenne állítani, hogy a technológia gyökerestől forgatta fel mindennapjaimat, ugyanakkor kifejezetten megnyugtató tud lenni a teli akku-ikon látványa, már a munka után, de még egy hosszabb este előtt.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
A legnagyobb hazai termékfejlesztési konferencia visszatér: 80 előadó, 1000 látogató, dedikált workshop nap, 6 szekció a UX-től az IoT-n át, egészen az AI-ig.