Továbbra is problémás az Intel 14 nanométere?
Továbbra is komoly árat fizet az Intel a jelenleg világszinten tömeggyártásban is elérhető legfejlettebb, 14 nanométeres gyártástechnológiáért. A vállalat pénzügyi igazgatójának részletes beszámolója szerint még mindig problémás a kihozatali arány, mely így a nyereségre is negatív hatással van.
Nagyjából két éve lehet tudni, hogy az Intel komoly problémákba ütközött a 14 nanométeres gyártástechnológiájának fejlesztése során, ami miatt végül még az évekig óramű pontossággal működő tikk-takk termékstratégia is megakadt. A vállalat hosszú évekig látszólag különösebb gond nélkül állt át az egyre kisebb csíkszélességekre, melynek előnyeit okosan kamatoztatva, mára gyakorlatilag ellenfél nélkül maradtak az x86-os processzorpiacon. A szóban forgó gyártástechnológia esetében ugyanakkor talán túl nagy fába vágta a fejszéjét, hisz alighanem ez (volt) az Intel eddigi történelmének egyik, ha nem a legnehezebb szülése.
A 14 nanométeres félvezetőgyártási eljárás az eredetileg tervezetthez képest nagyjából 1 évvel később került tömegtermelésbe, ami igencsak tetemes csúszás. A gyártás indulását a vállalat bevallása szerint az tolta el, hogy a korábbiakhoz képest jóval több tesztelési kört kellett teljesíteni. A 14 nanométernél ugyanis az Intel egy új megközelítést használ a megvilágítás előtti maszkoláshoz: a vállalat korábban kevesebb általános litográfiás maszkot alkalmazott a gyártás során, az új eljárás azonban több, a processzor részeire külön optimalizált maszkot használ. A már meglévő tesztelési eljárások és az infrastruktúra ezt nem tudta kielégíteni, így végül ehhez (is) alkalmazkodni kellett, ami a tervezetthez képest több időt emésztett fel.
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
Az eggyel korábbi, tehát a 22 nanométeres eljárás ezzel szemben már a kezdetektől fogva remekül muzsikált, ugyanis az Intel elmondása szerint ennél szokatlanul hamar sikerült a kihozatalt magas szintre emelni, ennek előnyeit pedig maximálisan ki is használta a gyártó. A szerencse azonban nem maradt az Intellel, a cég által közölt grafikon szerint a 14 nanométeres gyártás kihozatala az előző negyedévben még mindig nem érte el a 22 nanométer által produkált értékeket, miközben már a vállalat második, 14 nanométerre tervezett mikroarchitektúrája, a Skylake is a piacon van.
Az idei esztendő első felében leszállított lapkák nagy része az immár két generációval meghaladott Haswell, illetve Atom esetében a Silvermont mikroarchitektúrára épült, mely processzorok még a korábbi eljárás alkalmazása mellett gördültek le a gyártósorokról. Ebbe az asztali, valamint szerver processzorok szinte teljes egésze beletartozik, néhány kivételtől (mint a Xeon D család) eltekintve. De a notebookos megoldások túlnyomó többsége is 22 nanométeren ragadt, első körben pedig csak a fogyasztásra leginkább érzékeny Core M sorozat kapott hozzáférést a 14 nanométerhez. Ez a szeptember elején bejelentett Skylake processzorokkal változott, ugyanakkor a belépőszinten található Pentium és Celeron modellek nagy része még továbbra is 22 nanométeren készül, akárcsak a többutas szerverekbe szánt E5-ös és E7-es sorozatú Xeonok, illetve az abszolút csúcs asztali Core i7 modellek.
Az imént említett két paletta frissítése jövőre esedékes, ugyanis a legutóbbi hírek szerint a következő esztendő első negyedévében érkezik a Broadwell-E, mely a szerverek mellett az asztali csúcs (HEDT) szegmensben is megjelenik, az eddigi stratégiának megfelelően. Ezt követően 2016 nyarán futhat be az Apollo Lake nevű Atom platform, ahol az új Goldmont processzormagok mellett a Skylake-ben debütált Gen9-es IGP mikroarchitektúra is szerepet kap.
A Broadwell-E esetben igencsak nagy szilíciumlapkákról beszélhetünk, melyek mérete magszámtól függően nagyjából valahol 300 és 600 mm² között mozoghat, így itt kulcsfontosságú a kihozatal kérdése. Az Apollo Lake processzorainak mérete ennél biztosan jóval kisebb lesz, a 100 mm² alatti méret borítékolható, ugyanakkor ebben az esetben az egyetlen lapkára levetített gyártási költség a relatíve alacsony listaár miatt kulcsfontosságú.
Stacy Smith, a vállalat pénzügyi igazgatója legutóbbi jelentésében elmondta, hogy bár a 14 nanométeres gyártási költségek gyorsan csökkennek, még mindig van tér a javulásra, hisz a költséghatékonyságot tekintve továbbra sem érték el a 22 nanométer szintjét. Az egyre fejlettebb, illetve alacsonyabb csíkszélességű félvezetőgyártási eljárások költségeit tekintve ugyanakkor ez talán már nem is csoda. Becslések szerint az Intel 14 nanométeres technológiájának kifejlesztése összesen nagyjából 2,5-3 milliárd dollárt emészthetett fel, miközben az üzemek (D1X, Fab 24) modernizációs költsége nagyjából ugyanennyit húzott ki a vállalat kasszájából. Minderre még rájön a borsos lapkadizájn, mely darabonként 100-150 millió dollárba kerül. A pénzügyi igazgató kiemelte az írországi Fab 24-es üzem problémáját, ahol az átállás nagyobb kiadással is járt mint amivel előzetes kalkuláltak, mely végül az ostyánkénti jóval magasabb költségekben csapódott le.
Mindez csak tovább erősíti a már korábban felvázolt új, kényszerű stratégiát, mely szerint az Intel kénytelen lesz jelentősen meghosszabbítani a 14 nanométeres eljárás életciklusát. Az x86-os processzorok esetében nincs mitől tartaniuk, hisz az AMD jó esetben csak nagyjából egy év múlva jelentkezhet az első, hasonló csíkszélességen készülő termékeivel, ugyanakkor a 14 nanométeres SoFIA processzorok esetleges csúszása már gondot okozhat az ARM-birodalom ellen folytatott, amúgy sem túl jó kilátásokkal kecsegtető harcban.
A téma a vállalat éves, november 19-én esedékes befektetői konferenciáján minden bizonnyal ismét előkerül majd.