Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Ősszel is lesz HWSW free! Alkalmazott AI meetup és agilis fejlesztői meetup a módszertanok dzsungeléből, szeptember 24-25-én.

Kipróbáltuk: LG G4

Hlács Ferenc, 2015. június 03. 10:44
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Az LG legújabb csúcsmodellje kifejezetten látványosra sikerült, a gyártó továbbá tanult a G Flex 2 hibáiból és leváltotta a túlzott melegedésre hajlamos Snapdragon 810 processzort. A készülék fő erőssége a kamera, fölött a felhasználó szinte teljes kontrollt kap.

Hogyan tudja egy gyártó megkülönböztetni telefonját a piacot elárasztó androidos modellek tengerében? A divatos új irányzat az ide-oda ívelt kijelző és a minőségi anyagok használata, az LG új, G4-es csúcsmobilja mindkettőt igyekszik érvényesíteni: a telefon (opcionális) bőr hátlappal és egyhén hajlított kijelzővel érkezett. A gyártó e kettő közé is rengeteg innovációt pakolt, kérdés, összeáll-e egy használható egésszé a G4 - és versenyképes-e a hasonló irányba fejlesztő Samsunggal szemben?

Jó bőr, de vékony

A fizikai paraméterek nem sokat változtak, a vállalat csúcseszközeit határozottan 5,5 hüvelykre lőtte be: a tavalyi G3 és az említett G Flex 2 után a G4 is ekkora kijelzőt kapott. Bár jelen esetben nincs szó olyan jól látható görbületről mint a Flex modellek esetében, a G4 is kapott egy alig észrevehető, enyhe ívet - ennek a mindennapi használat során különösebb jelentősége nincs, esetleg a telefon leejtésekor lehet hasznos, az ugyanis így nem tud teljes "arccal" becsapódni, bár így sem garantált, hogy az anyafölddel létesített kapcsolatot követően a panel sarkából nem indul meg a rettegett pókháló. A domború hátlap továbbra is megmaradt, igaz az éleket és a sarkokat valamivel határozottabbra vette a cég, a telefon fogása azonban még így is kifejezetten kényelmes, a nagy méret ellenére jól fekszik a kézbe.

A hátlap egyébként - ha valakit valami csoda folytán elkerült volna az LG utóbbi hetekben indított hirdetésrohama - a készülék egyik legfőbb megkülönböztető jegye, a szokásos műanyag mellett többféle bőr borítással is kapható. Bár a gyártó más régiókban aránylag széles színválasztékban kínálja majd az eszközt, hazánkban a bőr hátoldalak világosbarna, illetve fekete opciókra korlátozódnak. Hozzánk a fekete modell jutott el, ez valamivel keményebb, illetve textúrája is durvább a világosabb változaténál. A fekete változat keménysége miatt első tapintásra kissé műanyagszerű, a hamisítatlan, kellemes bőrillat ugyanakkor nem hiányzik. Korábban szerencsénk volt a világosabb bőr hátlapot is megfogdosni, ez érezhetően simább és puhább is a sötétebb variánsnál, ha választani kellene, valószínűleg inkább amellett tennénk le a voksunkat. A hátlap közepén végigfutó két, párhuzamos varrásvonal mindkét változaton megtalálható, a szürke szál kifejezetten elegáns-sportos hangulatot ad.

A hátoldal hosszú távú strapabírósága nagy kérdés: egy nagyon vékony, műanyag alapra feszített-ragasztott bőrfelületről van szó, amely a zsebből folyamatosan ki-be pakolva fennáll a kopás veszélye, főleg a sarkoknál. Erről biztosat mindenesetre majd néhány hónapos használat után lehet mondani, a használatra utaló nyomokat azonban egy hét (óvatos) használat után is felfedeztünk a borításon.

A hangerőgombok az LG-től megszokott elrendezésben, a hátlap közepén, a kamera alatt kaptak helyet, a bekapcsológombbal egyetemben. A hátlapi elhelyezés továbbra is nagy kedvencünk, némi megszokást ugyan igényel, de jobb, mint a felső vagy oldalsó élre helyezett gombcsokrok, kisebb kezűeknek is kézre áll, akár telefonálás közben is.

Maradt a brutális felbontás

A G3 óta nem csak a kijelző mérete, de a felbontása is változatlan maradt, az 5,5 hüvelykes IPS panelen a gyártó 1440x2560 pixelt zsúfolt össze, amely irgalmatlanul magas, 538 PPI-s pixelsűrűséget eredményez. Ahogy azt már korábbi teszteknél is hangsúlyoztuk, ekkora pixelsűrűség már nem ad szemmel látható pluszt egy akár 100 PPI-vel kisebb értékű kijelzővel szemben sem. A hasonló paneleknek leginkább a későbbiekben, a különböző, kijelzőként okostelefont használó VR szemüvegeknél lesz jelentőségük, ahol a beépített lencsék által felnagyított kép megköveteli a nagy felbontást.

A fölöslegesen magas felbontástól eltekintve a G4 képe kifogástalan, tűéles, még a legrészletesebb ikonok sem "szőrösek" rajta. A panel a fényerőben is élen jár, napos időben is gond nélkül olvashatóak a megjelenített tartalmak. A panel, bár specifikációi alapján erősen emlékeztet a G3-ban használtra, a gyártó szerint ötödével kiterjedtebb színskála megjelenítésére képes, és a kontraszt terén is 50 százalékos javulást produkál. A G4-ben nem találunk olyan részletes színmegjelenítési beállításokat, mint a Samsung Galaxy S6 vagy S6 Edge esetében, ugyanakkor bátran elmondhatjuk, hogy az megjelenítés terén megállja a helyét a konkurenciával szemben - különösen miután eltűnt róla a sok modellnél, többek között a G Flex 2-nél is alkalmazott mesterséges és teljességgel felesleges élesítő (sharpen) effektus, amely közelről megnézve vékony kontraszt-körvonalat húzott a megjelenített karakterek köré.

Pá-pá Snapdragon 810!

Az LG legújabb csúcsmodelljénél úgy látszik tanult a G Flex 2 hibáiból, és elhagyta a Qualcomm Snapdragon 810 processzort. A szóban forgó lapka ugyanis hajlamos gyorsan felmelegedni, tapasztalataink szerint ilyenkor a károsodás megelőzése végett drasztikusan lecsökkenti az órajelet, ezzel pedig a teljesítmény is hatalmasat zuhan - annyira, hogy még az előző generációs Snapdragon chipek is számottevően gyorsabban tudnak lenni.

Az LG ugyan a G Flex 2 bejelentésekor kiállt a Qualcomm mellett és letagadta a melegedés tényét, az azonban igen árulkodó, hogy a G4-be már nem ez a processzor került. A felhasznált lapka a 810-hez nagyon hasonló felépítést használ, így ARMv8-as, 64 bites lapka, amely gyors Cortex-A57-es CPU magokat kombinál lassabb, de energiahatékonyabb Cortex-A53-as magokkal kombinál. Azonban míg a Snapdragon 810-ben 4+4-es elrendezésben dolgoznak a gyors és lassú egységek, a 808-ban 2+4-es konfigurációt találunk, a nagy fogyasztású magok számát tehát felezi ez a processzor. A magok maximális órajele 1,82 illetve 1,44 GHz.

Míg a gyors magok felezése érdemben nem csorbítja a teljesítményt (lévén az Android nem igazán használja ki a négy magot), a GPU visszavágása már fájóbb veszteség a 810-hez képest. Az Adreno 430 helyett ugyanis csak Adreno 418-at találunk, a 192 végrehajtóegységből csak 128 maradt, a még fontosabb mutató, a lapka memória-sávszélessége pedig 25 gigabitről 15 gigabit közelébe esett - ha más nem, ez utóbbi komoly gátja a magasabb teljesítménynek. A processzor mellé egyébként az utóbbi két évben szabványos specifikációk társulnak, vagyis 3 gigabájt RAM és 32 gigabájt belső tárhely (ez microSD kártyával 128 gigabájtig bővíthető).

Az A57 magok megnyirbálásával azért nem tűnt el teljesen a melegedés, a telefont egy-egy komolyabb teljesítményt igénylő játékkal rendesen fel lehet forrósítani. Az Asphalt 8-at futtatva a telefon néhány kör után érezhetően langyosabb lesz, negyed óra játék után pedig egészen átforrósodik. A bőr+műanyag hátlap ellenére a hő aránylag jól eloszlik a hátlapon, nem forrósodik fel egy-egy ponton. A koncentrált forróság sokkal inkább a kijelző üvegén, annak is a felső részén érezhető, de azért nem kell sütőkesztyűt húzni a játékhoz. A Snapdragon 808, illetve a mellé párosuló Adreno 418 GPU egyébként gond nélkül megbirkózik a komolyabb játékokkal, legyen szó a fentebb említett Asphalt 8-ról vagy akár a Modern Combat 5-ről - mindkét cím szép grafikával, akadás nélkül futott a telefonon, az igazi kérdés, hogy hogy teljesít majd a telefon egy vagy két év múlva. A készülék az AnTuTu benchmarkban 50071 pontot ért el, Sunspider JavaScript benchmark eredménye pedig 838 milliszekundum lett - ezeket azonban érdemes alapos szkepticizmussal kezelni, ma már a gyártók alaposan ráoptimalizálnak ezekre a tesztekre.

Kamera: a felhasználó kezében az irányítás

Az Apple (illetve a piac másik sarkában a Nokia) éveken át olyan okostelefonos kamerákat dobott piacra, amelyhez az androidos gyártók egyszerűen nem tudtak felnőni. Ez lassan változni látszik, a Samsung Galaxy S6 után az LG is olyan modult szerelt a telefonba, amelyre már tényleg semmilyen kifogást nem tudunk felhozni, minden körülmények között hozza a jelenlegi csúcsot. A telefon hátlapján egy 16 megapixeles, optikai képstabilizációval ellátott szenzor figyel, nagy fényerejű f/1.8-as apertúrával, amely mellől a G3-ból is ismert lézeres autofókusz sem maradt le, sőt egy fényspektrum-érzékelő is került a kamera mellé, a színhűbb fotózáshoz.

A cég szoftveres oldalon is kitett magáért a képrögzítés terén, a gyári kameraapp ugyanis az automatikus üzemmód mellett, részletes manuális beállításokra is lehetőséget ad. Az alkalmazásban a fehéregyensúly, az ISO érték, a zársebesség, az expozíció kompenzáció és a fókusz kézi állítására is lehetőség van, a készített fotókat pedig akár veszteségmentes RAW formátumban is menthetjük. A hátlapi kamerával mindezeken túl 30 FPS-es 4K videót vagy 60 FPS sebességű Full HD felvételt is készíthetünk. Az app a hozzá tartozó ikonra bökve nem egész egy másodperc alatt talpra áll - de még a telefont sem kell feltétlenül feloldani a használatához. Lezárt kijelző mellett ugyanis a hangerő csökkentésére szolgáló gombot gyors egymásutánban kétszer megnyomva, a hátlapi kamera automatikusan exponál, igaz, ilyenkor az ember "vakon" fényképez. Az előlapon egy 8 megapixeles kamera található, ehhez a távol-keleten alapfelszereltségnek számító "bőrsimító" szelfifunkció is párosul, az elmosás mértékét az appban egy csúszkával szabályozhatjuk.

A G4 kameráját kifejezetten élvezetes használni, az ember a manuális opciókkal kísérletezve valószínűleg még több időt eljátszadozik, mint az gyártóktól megszokott ezerféle előre beállított fotóüzemmóddal. A G4-gyel látványos fényképek készíthetők és éjszaka is remekül teljesít, különösen ha az ember az expozíciós idővel is játszadozik kicsit (utóbbi egyébként akár 30 másodpercre is állítható).

Nincs UI a nap alatt

Az LG G4 Android 5.1-et futtat, a gyártó szokás szerint óvatosan nyúlt hozzá a Google-féle felhasználói élményhez, így az LG-féle és a többi Android alkalmazás között nincs drámai esztétikai különbség. A felhasználói felület nem sokat változott az előző generáció óta, az ikonok egy leheletnyivel szögletesebbek lettek, ettől eltekintve azonban a dizájn igazodik az LG-től eddig tapasztaltakhoz. A gyári alkalmazásindító, az ikonoktól eltekintve valamennyire emlékeztet Google alapértelmezett launcherére, igaz az alkalmazásfiókban külön fület kaptak a widgetek, valamint a főoldalon jobbra söpörve sem a Google Now-t, hanem a gyártó Smart Bulletin felületét találjuk, amelyen saját alkalmazásait gyűjtötte össze.

Saját fejlesztés az LG Health, egy egyszerű egészségkövető app, amely az életkor, magasság és testsúly alapján számolja ki a felhasználó számára ideális napi testmozgást, amelyet aztán nyomon is követ. Érdekes fejlesztés még a Smart Settings, amely egy egyszerűbb IFTTT appnak felel meg, különböző feltételek alapján adhatjuk meg, hogy a telefon éppen hogy viselkedjen: hazaérve például bekapcsolhat a Bluetooth és a Wi-Fi vagy épp a fülhallgató csatlakoztatásakor elindulhat a zenelejátszó. A következő elem a QuickRemote, amellyel a telefon felső élén lévő infravörös LED-et használva televízió, dekóder, projektor vagy akár légkondi is vezérelhető.

Az értesítési sávot lehúzva, a gyorsbeállítások (ízlés szerint elrendezhető) ikonjait, valamint a hangerő és a fényerő szabályozására szolgáló csúszkákat találjuk - nagyjából szabványos kialakításról van tehát szó. Az értesítések (netán a pontos idő) megtekintéséhez egyébként nem is feltétlenül kell felébreszteni a telefont, az értesítési sáv ugyanis a lezárt kijelzőn lefelé simítva is megjelenik, majd az ujjat elvéve eltűnik. Ahogy a korábbi modelleknél, a telefont az asztalra letéve sem kell felvenni és megfordítani a kijelző felébresztéséhez, az az üvegen dupla koppintással megoldható, illetve a fő- vagy zárképernyőn ugyanígy le is zárható.

Kövér akku - kövér fogyasztás

Az okostelefon lepattintható, bőr bevonatú hátlapja mögött egy 3000 mAh kapacitású akkut találunk. Bár méretes telepről van szó, arra szükség is van, miután hasonlóan nagy méretű és felbontású kijelző társul hozzá. A telefon akkus teljesítménye így a csúcsmodellek között átlagosnak mondható: másfél napot mindenféle probléma nélkül kibír, intenzív használattal és némi játékkal viszont jobb ha a második nap már van töltő is a táskában - vész esetén persze még mindig bekapcsolható az Android 5.0-val érkezett akkumulátorkímélő mód. Kis odafigyeléssel a használat több mint két napra is elnyújtható - ez mindenképp kiemelkedő a mezőnyben.

Az LG G4 bár széles körben még nem kapható, egyes üzletekben már hazánkban is feltűnt, műanyag hátlappal 210 ezer forint környéki áron. Ez jóval drágább, mint az előd feltűnően kedvező, 160 ezer forint körüli indulóára, ugyanakkor a konkurens csúcsmodelleket tekintve nem lóg ki a sorból, illetve még így is kedvezőbb áron kapható, mint például a Samsung Galaxy S6 Edge készüléke. A bőr hátlap a cég szerint némi felárral lesz elérhető - azt mindenki maga döntse el, mennyit ér meg neki az elegánsabb megjelenés. Ezen az áron a G4 nem olyan egyértelmű döntés mint tavaly a G3 volt, leginkább azoknak ajánlható, akiknek kiemelten fontos szempont a jó kamera vagy a méretes kijelző, ettől eltekintve azonban nem ad kiugró pluszt a rivális csúcsmodellekhez képest - a legjobb ár-érték arányt még mindig a G3 képviseli. Persze ha valaki mindenképp idei LG telefonra vágyik, a papíron gyengébb processzor ellenére egy percig se gondolkodjon, és válassza a G4-et, a G Flex 2 helyett.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
Alkalmazott AI meetup és agilis fejlesztői meetup a módszertanok dzsungeléből, szeptember 24-25-én.