Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
AI és DevOps meetuppal folytatjuk a szezont! Május 22-23-án ismét lesz HWSW free! az Ankertben.

Kipróbáltuk: HTC One M8

Dojcsák Dániel, 2014. március 31. 09:51
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A HTC nem úgy mutatta be az idei csúcsmodelljét, mint egy teljesen új készüléket, hanem mint egy újabb lépést a tökéletesség felé. A 2014-es One M8 még inkább fém, még szebb, még kifinomultabb és letisztultabb, mint elődje. Egyszerre és több irányból előzi az 5S-t és az S5-öt is.

Az új HTC One nem szakít elődjének értékeivel, így újra az alaposan megmunkált fém unibody alapozza meg a készülék prémium érzetét. Az M7-hez képest még nagyobb a fém aránya, a hátlap két szélső eleme sem műanyag immár. A fő felület annyiban változott, hogy az M8-nak már nincsenek dedikált gombjai, a HTC felirat melletti rész nem funkcionális, a navigáció egy sorral feljebb költözött a kijelzőre. Elsőre ez kissé zavaró, de valójában az idegesítő, hogy a mobil előlapjának aljából 1,5 centiméternyi feleslegessé vált. Alul-felül a hangszóró megmaradt, viszont a fülhallgató-csatlakozó leköltözött a töltő mellé. Messziről megkülönböztetni a két One-t nehéz lesz, talán az előlapi kameránál érdemes figyelni, az új verzióban ugyanis a szenzorok a kamera mellé kerültek.

One evolúció

A hátlapról viszont könnyű lesz az azonosítás. A legszembetűnőbb a két LED és a két kamera, de ha valaki a kezébe veszi a mobilt, akár csukott szemmel is megmondja, hogy melyik évjáratot tapintja. A fém ház ránézésre ugyan horizontális csíkozású, de valójában minden eddigi fémháznál simább. A fémfelület szélei fényes csiszolást kaptak, a felirat és a két vízszintes csík pedig műanyag betétek. Az első szerviztesztek szerint viszont ez a modell már szétszedhető roncsolás nélkül, ellentétben a One X és a tavalyi One modellekkel.

HTC One M8, HTC One, HTC One X

Az új verzió kialakítását legfeljebb annyi kritika érhető, hogy hosszabb lett közel 1 centiméterrel, ráadásul nehezebb is 20 grammal, ezért cserébe egy nagyobb akkumulátort és a nagyobb kijelzőt kapjuk. A plusz 300 mAh jól fog jönni, viszont érezhetően jobban húzza a zsebet, kicsit nehezebb is eltenni a telefont az elődnél. Védőtokot viszont csak azoknak szükséges használnia, akik tényleg gyakran elejtik vagy poros, koszos környezetben dolgoznak. Normál kihívásoknak mind a fém hátlap, mind a Gorilla Glass 3 borítású kijelző derekasan ellenáll.

A kijelző nem tartogat túl sok meglepetést, ha valaki látott már 1080p Full HD felbontású 5 hüvelykes mobilt Super LCD3 kijelzővel. A felbontás miatt minden kép, szöveg, weboldal nagyon csinosan néz ki, kivéve talán a gyengébb felbontásra optimalizált mobilos tartalom esetében - az Instagram képei például igen kínosak ebben a méretben és felbontásban. A fényerő egyébként kellően erős, a transzreflektív panelnak köszönhetően vakító napsütésben sem kell árnyékot keresni, ha mobilozni szeretnénk. Az automata beállítás kifinomult, a napos, felhős, mesterséges fényű és sötét környezetben is okosan eltalálja, hova kell állítani. Még éjjel teljesen sötétben sem égeti ki a retinánkat az automatikusan kiválasztott érték.

Ugyan a processzormagok szinte tökéletesen azonosak a tavalyi One-ban találhatóakkal, de az új Snapdragon 801-ban már 2,3 GHz-es órajelen dolgozik a processzor - nyers teljesítményben ezzel a tavalyi generációhoz képest ismét szinte duplázott. Sunspider 1.0.2 alatt 671 ms eredményt produkált (M7: 1200ms), a Quadrant benchmark alatt pedig közel 24 ezer pontot (M7: 12 ezer) ért el. Ez leginkább azért meglepő, mert semmilyen ismert életszerű felhasználói feladat alatt nem lehet megkülönböztetni az egy évvel korábbi generációnak és ennek a teljesítményét. Villámgyorsan tölt be mindent, akadásmentesen görget, a játékok úgy futnak, mint az álom. Az emelt órajel viszonylag ritkán lesz szükséges, az idő többségében a processzormagok alacsony órajelen alszanak majd.

Kitartó jószág

Ez persze szerencsés az üzemidő szempontjából, amire sokkal jobban vágynak a felhasználók, mint még egy kis erőre. Az új One 2600 mAh-s akkumulátora és az új Sense 6-ban bemutatkozó extrém energiatakarékos üzemmód együtt a 2000-es évek mobiljainak üzemidejét képesek visszahozni. A teszt során ugyan nem volt két hetünk arra, hogy kipróbáljuk az extrém módot, hogy tényleg bírja-e addig, de a résztesztek arra utalnak, hogy ez valóban lehetséges.

Normál felhasználás mellett a mobillal akár két napos üzemidőt is tervezhetünk, ez magában foglal böngészést, csevegést, telefonálást, némi játékot, egy kis zenehallgatást és helyfüggő szolgáltatások eseti használatát. Konkrét aktív használat mellett, közepes fényerővel, böngészéskor, vagy kevéssé intenzív játékoknál a teszt során óránként 10 százalékot merült a mobil. Wi-Fi hálózaton valamivel kevesebbet, LTE-hálózaton valamivel többet. Ugyanezt a 10 százalékot nem energiatakarékos módban bekapcsolt szinkronizáció mellett 8-10 óra alatt engedi el, tehát pihenőidőben jól bánik az erőforrásokkal. Ha bekapcsoljuk az energiatakarékos üzemmódot, akkor használat közben is csökkenthető óránként 3-4-6 százalék körülire a merülés, ilyenkor a fényerő és a hálózathasználat mértéke befolyásoló tényező.

Átlagos használattal 20-30 óra üzemidővel lehet számolni, de ehhez szükséges némi tudatosság is. Amellett, hogy nem telepítünk energiavámpír appokat, a GPS és a 4G kezelése növelheti érdemben az üzemidőt.  A fent elérhető gyorsmenüben már találunk kapcsolót a GPS-hez is, illetve a lokációs részen láthatjuk, hogy a helyadatot használó appok  milyen intenzitással kíváncsiskodnak. Ugyanígy, ha valakinek nem szempont a szupergyors mobilnet, akkor le lehet mondani a mobilhálózatok beállításánál a 4G/LTE opcióról, ami a 3G-nél még többet fogyaszt.

Az új extrém mód viszont valódi butatelefont csinál a készülékből, ilyenkor csak a kritikus appok futnak, nincsenek háttérszolgáltatások, csak telefon, SMS és e-mail. 5 százalékos töltöttségnél érdemes bekapcsolni, ilyenkor még elérhetőek maradhatunk hosszú órákon keresztül. A kézbe kapott mobil szoftvere elsőre jól megbirkózik az okostelefonok legnagyobb kihívásával, a felhasználó önmaga is érdemben képes befolyásolni a merülés ritmusát. Reméljük egy későbbi szoftverfrissítés nem vágja haza ezt a szép eredményt, ahogy az például a One X esetében történt. A 2600 mAh-s akkumulátor egyébként arányosan lassabban is töltődik, nulláról száz százalékra a gyári töltőjével több mint két óra alatt, akkor is, ha nem használjuk közben.

BoomSound és UltraPixel

A HTC világában az utóbbi években komoly szerepet kapott a hangzás is, amit idén már Beats Audio logó nélkül vagyunk kénytelenek élvezni. A mobilon a két hangszóró persze megmaradt, illetve a szoftveres javítás is, ez évben BoomSound fantázianévvel. Ez pontosan ugyanúgy működik, saját hangszórónál ki sem lehet kapcsolni, külső fülhallgatót vagy hangfalat rákötve pedig rájövünk, hogy teltebb, dinamikusabb hangot ad. A beépített hangszórók idén is erősen, hangosan szólnak,. A One hangzása egészen vállalható, egy notebooknál sokkal jobban és nagyobb hangerővel is szól. A mélyek is ki vannak emelve, így maximum hangerőn torzít is, ahogy a magasak is túl lettek tolva, ami sértheti a fület, de egy mobiltól ez még mindig kiemelkedő eredmény.

A képalkotásban viszont továbbra is vállalhatatlan a HTC, idén is megkaptuk a tavalyi UltraPixel technológiát, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy egyébként tisztességes érzékelővel készít a mobil 4 megapixeles fotókat. A változás mindössze annyi, hogy idén már két kamerával bűvészkednek, de ettől a felbontás nem lesz nagyobb, a második lencse szerepe a mélységérzékelésben, fókuszálásban van. Buta effekteket kapunk a második kamera révén, például egy 3D-s forgatási effektet vagy egy inkább nem működő utófókuszálást, illetve 360 fokos panorámamódot. Látszik, hogy mit szerettek volna elérni a mérnökök, de annyira nem sikerült. Ha valaki vásárol egy HTC One-t szánjon ezekre pár percet, mutogassa meg a családnak, majd felejtse el.

A legnagyobb gond sajnos nem ez, hanem, hogy az UltraPixel továbbra is zoom nélküli képek készítésére alkalmas. Egy távoli tábla feliratát egyszerűen képtelenség megörökíteni, de ha egy épületfotóból ki szeretnénk vágni egy részletet, akkor is csalódni fogunk. Érdekes, hogy a selfie-kamera viszont 5 megapixeles. Mindkét kamerával lehet szép készíteni, de kizárólag mobilos vagy közösségi webes használatra. Belenagyítani tilos, egyszerűen közelebb kell menni a témához, ha részleteket akarunk. Retinás MacBook kijelzőjén pedig soha ne nézzen meg senki HTC One-nal készült fotót teljes képernyőre húzva. A tesztképeinkből egy válogatás ezen a linken keresztül érhető el, ha valaki szeretné alaposabban megvizsgálni az UltraPixel képtelenségeit, akkor kattintson.


A két kamera helyett sokkal több értelme van a dupla LED-nek, amik kétféle, hidegebb és melegebb fényt vetnek, így a vakus képek színei természetesebbek lesznek. Vaksötétben egy szobában fotózva sikerült olyan képet csinálni, ami tökéletesen visszaadta egy festmény valós színeit.

Az viszont egy komoly öröm, hogy végre újra lehet exponálni a hangerőgombbal. Sőt, a HTC mozgásgesztusai közül az egyik leghasznosabb, hogy a mobilt felkapva és fekve tartva, ha megnyomjuk bármelyik hangerő gombot, akkor unlock nélkül azonnal a fotó appban találjuk magunkat, újabb gombnyomásra pedig készül a kép. Ez technikailag azt jelenti, hogy az izgalmas esemény észlelése után 1-2 másodpercen belül készülhetnek a képek. Hosszan nyomva tartva a gombot, akár több tucat is.

8-biten üzen a tokon keresztül

Szintén egy zseniális lépés, hogy a HTC One M8 kapott két gyári tokot is. Az első tok egy egyszerű félkemény szilikontok, méretre öntve, vágva, hogy ne zavarja se a kamerákat, se a LED-eket. Ezt érdemes felpattintani cudarabb körülmények között, ha például kulcsokkal, más fémtárgyakkal, esetleg gyémántgyűrűkkel szeretnénk egy zsebben hordani. A másik tok viszont egy frappáns hardver-szoftver hibrid, ami az idei One egyik ismertetőjegye lehet. Ennek hátulja kemény műanyag, ami felpattan a mobilra, az eleje viszont egy raszteres, lyukacsos gumis anyag. Ez úgy van kialakítva, hogy ha nem nyúlunk hozzá, visszazár. Ez elsőre praktikus, viszont így az egykezes használat kizárt. Mivel a One M8 hátulja íves, ezért ráhajtani nem lehet, a tok előlapja mindig eláll, ha kint hagyjuk, akkor meg visszacsapódik.

A móka része viszont érdekes, a lyukakon keresztül a mobil üzenni tud nekünk akkor is, ha le van zárva. Híváskor, ébresztéskor 8 bites utóérzetű grafikák rajzolódnak ki, de ha kettőt rákoppintunk a mobilra, akkor ugyanígy megjelenik az idő és az időjárás. Valószínűleg az érzékelésben egy apró mágnes segíthet, nem hivatalos tokokkal ez a trükk nem fog működni. Üröm az örömben, hogy a rácsos gumitok nyomot hagy a kijelzőn, felnyitás után a raszter nyoma visszaköszön a kijelzőn. Ha valakit nem tántorít el, hogy utcán, menet közben kissé nehézkes a használata, akkor ez a tok jópofa, a műanyag hátlapja még mindig jobb tapintású, mint egy átlagos Samsungé, az első gumis rész pedig kifejezetten jó alternatíva a fém exkluzivitására.

A hatodik érzék

A HTC egyéniségét a szép külső mellett a vegyes érzelmeket kiváltó Sense felület határozza még meg. Itt alapjában véve nem látunk komoly irányváltást, szerencsére a HTC szoftvermérnökei és dizájnerei belátták, hogy a Google által megálmodott struktúrák alapvetően jók, egyre kevésbé nyúl bele ezekbe a Sense. Ez egyben azt is jelenti, hogy már nem is olyan egyéni a felület, másrészt viszont a telepített appok nem ütnek el annyira. Ugyanez a trend jellemző egyébként a Samsung esetében is, a Google dizájn irányelvek egyre több tiszteletet kapnak.

A saját megoldások között az első a Blinkfeed, ami egy okosnak tűnő feedolvasó, amit lehet Flipboard-szerűen szerkesztett tematikus hírfolyamokból is etetni, de saját forrásokat és appok feedjeit is beletölthetjük (jöhet ide a Facebook, Foursquare, Instagram is). Viszont itt a feszesebb dizájn inkább rontott a tavalyi helyzeten, sokkal inkább tűnik egy Windows Phone-áthallásnak az idei Blinkfeed, gyors, folyamatos és egyértelmű, de csúnya. Ráadásul újra felmerül a kérdés, hogy ha valaki használ Instagramot, Foursquare-t, Facebookot, akkor vajon azok posztjait miért szeretné egy külön szedetben megnézni, ha az interakcióhoz úgyis átkerül a hivatalos appba. Hírolvasáshoz pedig sokkal jobban járunk egy Feedly-vel. A javaslat idén is az, hogy ezt azonnal ki kell kapcsolni.

Az extrák között a fent a tok és fényképezés kapcsán már említett Motion Launch funkciót érdemes még kiemelni. A mobilt felkapva különböző lehetőségeink vannak alkalmazások indítására anélkül, hogy menükben kellene barangolni. Álló irányban tartva egy dupla koppintással feloldható a képernyőzár, ha ehelyett balra húzzuk az ujjunkat, akkor a widget menü nyílik meg, ha jobbra, akkor a Blinkfeed. Bejövő híváskor, ha a fülünkhöz kapjuk a mobilt, akkor felveszi a hívást, ez jól jöhet autóban, sok csomaggal, kerékpáron vagy minden olyan helyzetben, ahol egyébként nem ajánlatos telefonálni.

Szenzorharcos

A HTC One M8 a külvilággal való kapcsolódásra szinte minden ma elvárt eszközt bevet. A mobilhálózatok közül a négyes kategóriájú LTE-ig bezárólag mindent támogat, Wi-Fi-ből is ismeri a  802.11ac szabványt és a Wi-Fi Directet is, Bluetooth 4.0 (LE/Smart) képessége is van, van benne NFC, USB host, illetve MHL 2.0 is a HDMI-kimenethez. Egyedül a sporteszközöknél elterjedt ANT+ maradt ki, bár ez csak nagyon kevés embernek fog hiányozni, azok vegyenek inkább Sony vagy Samsung mobilt. Egy apróságra azonban érdemes még figyelni: a HTC One M8 nano SIM-et kér, ezt elvileg a szolgáltatóktól már ingyen megkapjuk, de el tudja venni az új játékszer örömét, amikor ez felkészületlenül ér valakit.

Van viszont továbbra is infraport, s mostanra a távirányító-adatbázis szinte teljes, pár kattintással átvehetjük az irányítást a nappaliban, hálószobában, nagymamánál, konditeremben vagy akár egy elektronikai üzletben is. A HTC TV appot elindítva helyszíneket konfigurálhatunk, minden esetben megadhatunk egy tévét, egy set-top boxot és egy hangrendszert, ezek típusát külön beállíthatjuk, majd értelemszerűen vezérelhetjük őket. A helyszínek közül egy legördülő menüben választhatunk, ha az adatbázis esetleg az egyik eszközt mégsem ismerné, akkor az eredeti távirányítóval be lehet tanítani a HTC TV-t.

A belső tárhely kiszereléstől függően 16 vagy 32 gigabájt, viszont ezt megdobhatjuk akár 128 gigabájttal isl, hiszen újra van a mobilban microSD-foglalat - így gyakorlatilag felesleges 32 gigás verziót venni. Idén a Dropbox már nem reklámoz mobilgyártóknál, így nem jár az extra tárhely, a Google viszont beszállt, így a telepítéskor azonnal extra 50 gigabájthoz juthatunk a Drive-on.

Lehetne az év okostelefonja

A tajvani vállalat a szakadék szélén táncolva is képes volt ismét feladni a leckét. Sőt, az idei telefon valóban határozott lépés volt előre - semmi forradalmi vagy meglepő újdonság nincs, egyszerűen még jobb lett a One, amelyet tavaly is sokan szerettek meg. Az iPhone klasszikus igényességén és letisztultságán úgy lép túl, hogy közben sokkal többet tud és sokkal jobban. A megmunkált fém a laikusok számára is elárulja, hogy ez egy prémium cucc, nem olcsón vettük. Ami ennél is fontosabb, hogy a szoftver és a hardver is egyensúlyban van, minden úgy működik, ahogy azt elvárjuk és (a kamerán kívül) nincsenek kínos meglepetések és kompromisszumok. A mérete sokaknál tűréshatáron kívül lesz, de egy városi internetfüggő számára nem kérdés, hogy a képernyőméret pont így megfelelő. Tavalyi HTC One-ról és Nexus 5-ről (főleg, ha piros) nem érdemes váltani, minden másról igen.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
Ismerd meg az ingatlan szakmát, leendő ügyfeleidet május 30-án, az első hazai ingatlan digitalizációs konferencián!