Szerző: Dojcsák Dániel

2014. február 11. 14:38

Az európai filmipar nem tesz meg mindent a nézettségért

Egy uniós kutatás szerint bebizonyosodott, hogy az európai filmipar nem tesz meg mindent azért, hogy elérje potenciális közönségét vagy azért, hogy hasznot húzzon a határokon átnyúló partnerségekből. Az emberek nagy része nem elvi, ideológiai okokból nem fizet a filmekért, hanem egyszerűen azért, mert az elérhető kínálat a fájlcserélőkön a legjobb.

A nem túl meglepő eredmények forrása egy közönségfelméréses kutatás, amiben 10 uniós tagállam (Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Lengyelország, Horvátország, Románia, Litvánia és Dánia) ötezer állampolgárát kérdezték meg a filmnézési szokásairól és preferenciáiról. A megkérdezettek 97 százaléka szokott filmeket nézni, ami egy jó kiindulási alap ahhoz, hogy azt mondjuk, minden gyermek és felnőtt potenciális médiafogyasztó.

Meglepő fordulat, hogy ma már a válaszadók 70 százaléka szokott letölteni vagy streamelni filmeket, ami ez esetben jelenthet legális vagy nem legális szolgáltatásokat is. A kutatásban résztvevő országok többségében vannak kisebb és nagyobb streamingszolgáltatók, mint amilyen például a Netflix vagy az HBO GO, de összességében az EU-ban több mint 300 video-on-demand szolgáltatót tartanak nyilván. Ezek népszerűvé válása sokkal inkább jelen van a 70 százalékos arányban, mint a warezoldalak, amik persze továbbra is versenyképes alternatívát nyújtanak a legtöbb legális csatornával szemben. A francia kalóztörvény példájából jól látszik, hogy az elrettentés és a büntetés lehetőségének sulykolása nem veszi el az emberek kedvét a kalózkodástól.

A mozi már csak egy a sok platform közül

A kutatási jelentés szerint ráadásul ma már az okostelefon-használók 40 százaléka, a tablettulajdonosoknak pedig a 60 százaléka néz filmeket eszközein. Ez nyilván senki számára nem meglepő, az európaiak továbbra is érdeklődnek a filmek iránt, a kérdés csupán az mindenki számára, hogy hogyan fogyasztja el a számára szükséges tartalmat. A mozi kiszorulásának oka, hogy sokak, főként a külvárosi részekben vagy vidéken élők számára messze van, a megváltozott technológiai környezetet látva a mozi, mint platform már messze nem a legcsábítóbb. Éppen ezért lenne szükséges a filmipar számára átértékelni a disztribúciós láncolatot és más profitképes platformokat bevonni a terjesztésbe, növelve a filmek elérhetőségét, ezzel elérve az eddig elfelejtett célcsoportokat.

A digitális csatornák bevonása történhet a mozis terjesztéssel párhuzamosan is, a lényeg a kutatás szerint, hogy a mostani szűk területi fókusz helyett egy sokkal nyitottabb piac alakuljon ki. Ha ma valaki Magyarországon szeretne megnézni egy dán filmet, akkor semmilyen más lehetősége nincs, mint letölteni azt egy torrentoldalról, vagy reménykedhet abban, hogy valamelyik apró művészmozi a műsorára tűzi, esetleg éjjel lemegy az m2-n. Pedig az EU-nak van dedikált programja: a Creative Europe média alprogramja 2000 mozit és 800 európai filmet támogat a következő hét évben, s a támogatások jelentős részénél a cél az alkotások más országokban való terjesztésének segítése.

Európában évente több mint 1000 film készül, de a többségüket kizárólag abban az országban mutatják be, ahol az készült és csak egy nagyon szűk kínálat, főként a brit és francia nagyjátékfilmek kapnak nemzetközi terjesztést. Arról nem is beszélve, hogy a mozin és DVD-n kívül az európai tartalmakat nem könnyű megtalálni a legális online csatornákon, ellentétben az amerikai kiadók katalógusainak jobb-rosszabb tagjaival. Az időbeli és földrajzi korlátok pedig természetszerűleg az illegális, ingyenes letöltés felé terelik az egyébként fizető nézőket is.

A válaszadók 70 százaléka mondta, hogy tölt le vagy streamel általában, de 68 százalék tölt le, 55 százalék pedig streamel ingyenes, nem legális forrásokból is. A letöltők a kutatások szerint sokkal inkább fiatalok, tanultak és városiak, odavannak a filmekért, van igényük a sokszínűségre, de zavarja őket a legális kínálat magas ára és gyenge felhozatala. A megkérdezettek 14 százalékának ráadásul nincs mozihoz kapcsolata 30 percnyi utazási időn belül az otthonától, sőt, Romániában ugyanez 37 százalék.

Tipikus filmnézők

A kutatás egyébként öt kategóriába osztja fel a filmnézőket, ami hasznos és gondolatébresztő lehet mindenki számára, aki érintett a tartalomterjesztés bármelyik ágában. Az első csoport a “hyperconnected” mozifüggő, ebbe a kategóriába tartozik az európai filmnézők 24 százaléka. Ők többnyire már digitális bennszülöttek, több köztük a férfi és a fiatal. Többnyire városiak, a média és a kortárs kultúra körülveszi őket, csak úgy, mint a médiafogyasztásra alkalmas kütyük.

A második csoport a független, rohanó, válogató filmnézők, ami a nézők 22 százalékára jellemző magatartás. Ők tipikusan dolgozó, gyermektelen felnőttek, többségük nő, jövedelmük átlagos, de tanultak, képzettek, főként szellemi munkát végeznek. A harmadik csoport a "mainstream blockbuster" filmek rajongóiból áll, ők a teljes csoport 16 százalékát adják. Többnyire amerikai nagyfilmeket néznek, mind társadalmi, mind demográfiai, mind technológiahasználat szempontjából az átlagot képviselik, többnyire kisvárosokban vagy külvárosokban élnek és korlátozott hozzáférésük van mozikhoz.

A negyedik kategória az esetleges slágerevők, a filmnézők 21 százaléka tartozik ide. Ők már sokkal kevesebb filmet néznek meg, nem üti meg az ingerküszöbüket a média és a kultúra. Tipikusan fiatalabb, vidéki nők, sokan közülük tanulmányaikat folytatják. Annak ellenére, hogy kevés filmet fogyasztanak, erős kötődésük van az európai, helyi alkotásokhoz. Végül pedig az ötödik kategória a mozival szemben érdektelenek 16 százalékos csoportja, akik már tényleg alig néznek filmeket és jellemzően csak a tévé és a videojátékok adják a kulturális aktivitásukat. Kevésbé képzett, alacsonyabb jövedelmű, jellemzően férfiakból álló csoport, jellemzően vidéken vagy külvárosban laknak, ráadásul médiafogyasztásra alkalmas kütyükkel sincsenek felszerelve. Ha mégis szembejön velük egy mozifilm, az majdnem biztos, hogy egy akciófilm, vígjáték vagy amerikai bombafilm.

Mindenre van egy program

A Creative Europe nevű kezdeményezés a fenti kategóriákat szeretné felrázni, egyrészt segíteni az érdeklődő rétegek hozzájutását több európai tartalomhoz, másrészt megteremteni az igényeket a filmekre, s a kínálat határokon túlnyúló terítésével az emberek szórakozását is értékesebbé tenni és a filmkészítők számára is segíteni jobb jövedelmezőséget elérni. A program 2014 januárjában indult, a teljes büdzsé 1,46 milliárd euró, amit a következő hét évben osztanak majd szét. A keret 56 százaléka a média alprogramban lesz elköltve, ami támogatja az EU film- és audiovizuális iparágán belül a fejlesztéseket, terjesztés és a művek promócióját.

A kutatás teljes, 856 oldalas dokumentációja megtalálható az Európai Bizottság oldalán itt.

a címlapról