Itt vannak az Ubuntu Touch fejlesztései
Okostelefonos rendszert fejlesztett az Ubuntu közösség, ehhez vadonatúj műszaki megoldások megalkotására volt szükség, ezekből szemezgettünk.
Az Ubuntu közösség az elmúlt néhány hónapban az okostelefonos Ubuntu Touch fejlesztését helyezte fókuszba, ez a rendszer fokozatosan egyre magasabb prioritást kapott. Az okostelefonhoz fejlesztett technológiák egy része azonban idővel a szerveres és asztali rendszerben is tiszteletét teheti majd valamilyen formában, ezért érdemes a rendszer műszaki újdonságaiból szemezgetni.
Lemezkép-alapú rendszerfrissítések
Az Ubuntu hagyományosan az apt-alapú csomagkezelést használja a frissítések kezelésére és a verziók közötti váltásra is. Az apt beolvassa a telepített csomagok listáját, majd ellenőrzi az ezek közötti (esetenként igen bonyolult) függőségeket és letölti, majd telepíti a megfelelő frissítéseket. Ez asztalon és szerveren nem különösebb probléma, a függőségek kiszámítására van processzorkapacitás, a letöltésekhez pedig sávszélesség és tárhely, a telefonoknál azonban nem ennyire egyszerű a helyzet.
Ennek megfelelően az Ubuntu Touch egy új, az Androidhoz nagyon hasonló rendszert használ a rendszer frissítésére. A lemezképek verziónként fixek, és funkció szerint külön partíción is helyezkednek el - így van a tulajdonképpeni rendszer, a rádiós modul, a bootloader, stb. Ezek a partíciók alapértelmezésben írásvédettek, ezek felülírására kizárólag a frissítőszoftvernek van jogosultsága. A megközelítés előnye, hogy az updater bitre pontosan tudja, hogy milyen lemezkép van a telefonon, így az inkrementális frissítés roppant egyszerű, csak le kell tölteni és felül kell írni a megváltozott részeket, ráadásul az akkut sem meríti úgy, így az vezeték nélküli frissítés is megoldható.
Alkalmazások szétválasztása
Szintén egy olyan technológia, amelyet az Android, az iOS és a Windows 8 modern felülete már implementált, a letöltött alkalmazások konténerezése és az ezek közötti interakciók szabványos interfészekre terelése. A megvalósításhoz az Ubuntu a Linux kernel AppArmor funkcióját használja, amely garantálja, hogy a futtatott alkalmazás nem fér hozzá már alkalmazás és a rendszer adataihoz. Ez nagyban korlátozza a potenciálisan káros szoftverek hatását, és kikényszeríti a jogosultságok betartását.
Az új platformhoz új szoftverfejlesztői eszköztár (SDK) is jár. A QtCreator fejlesztői környezetre, a Qt könyvtárakra és az Ubuntu UI eszköztárra alapuló SDK-val natív alkalmazások fejleszthetőek a platformra, az API-k között elérhető például a "nagy" Ubuntuban már egy ideje használt Friends API, amely a közösségi hálózatokhoz való szabványos kapcsolódást egyszerűsíti le. A natív appok mellett a rendszer támogatja a webes szabványokban írt alkalmazásokat és a PhoneGappel írt szoftvereket is, ez utóbbi két kategória viszonylag könnyű keresztplatformos portolást tesz majd lehetővé.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A .deb csomagok elkészítéséhez komoly szakértelemmel kell rendelkezni, ezt az akadályt sok mobilos fejlesztő nem tudja vagy nem akarja megugrani - sejtette meg az Ubuntu közössége. Ezért a telefonos rendszerhez egy úgy apptelepítőt fejlesztettek, a Click formátum a Touch SDK-val állítható elő és automatikusan tartalmazza az alkalmazás futtatásához szükséges könyvtárakat - kivéve azokat, amelyek a telefon alapértelmezett futtatókörnyezetének is részei.
Mir ablakkezelő
Mint ismeretes, az Ubuntu közösség a rendszer többplatformos igényeihez szabott új ablakkezelőt is fejleszt, amely a tévés, PC-s és telefonos-tabletes funkcióhoz is képes illeszkedni. A Mir névre keresztelt szoftver a több mint 20 éves technológiára épülő X11 protokollt váltja, egyelőre azonban még nem egészen stabil, így a 13.10-es kiadásban nem vált alapértelmezetté. A Mir nagy előnye, hogy teljesen kompatibilitás az androidos grafikus meghajtókkal, így amely telefonon Android fut, azon a Mir is képes futni. A Mir az asztalon is le fogja váltani az X Window Managert, egyelőre azonban a meghajtók nem eléggé stabilak, az X kompatibilitási réteg alatt futó Mir (XMir) pedig szintén nem elég kiforrott az átlagos felhasználó számára.