Solaris: operációs rendszer helyett cloudplatform
Az OpenWorld konferencián az Oracle nem csak a SPARC rendszerek jövőjébe engedett bepillantást, hanem a Solaris operációs rendszer fejlesztésének főbb irányait is ismertette. A cég üzenete: a Solaris nem egy operációs rendszer, hanem egy átfogó cloudplatform.
Lassan két éve jelent meg a Solaris 11, amelyet máris 4 ezer szervezet használ élesben világszerte, hangzott el az október végén San Franciscóban tartott OpenWorld konferencián. Természetesen több ügyfél is jelen volt és prezentálta magát, például az Allied Irish Bank, amely HP Integrity, valamint IBM System p rendszereiről konszolidálta Oracle adatbázisait néhány Solaris 11-et futtató SPARC szerveren - a bank állítása szerint 10:1 konszolidációs arányt ért el. A Verizon pedig 30 darab T5-8 és 15 darab T5-4 gépet állított üzembe a tavasszal, erre épül publikus infrastruktúraszolgáltatása.
Az Oracle már nem úgy tekint a Solarisra, mint egy vállalati operációs rendszerre a kritikus feladatok alá, hanem mint egy cloudplatfomra - ehhez persze az operációs rendszer mellé szükséges virtualizációs megoldás (ezt a rendszerbe épített zónák mellett az Oracle VM Server biztosítja, amelyet korábban Logical Domain, LDOM néven ismerhettünk), valamint felügyeleti infrastruktúra is. Az Oracle a SPARC gépek mellett a Solaris további fejlesztése mellett is elkötelezett, ráadásul a várható újdonságokból is képet kaptak a konferencia látogatói.
Kernel zóna
Az egyik ilyen a "kernel zóna" bevezetése. A Solarison a 10-es verzió óta léteznek zónák, amely az operációs rendszer virtualizációjának egy speciális megoldása. A zónák ugyanazon az operációs rendszer instance-en futó, egymástól elszigetelt rendszerkörnyezetek, a megközelítés előnye a teljes virtualizációhoz képest a kisebb teljesítményigény, mivel a zónák ugyanazt az operációs rendszer instance-t használják, nincs szükség több OS párhuzamos futtatására.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A kernel zónák ezt a megközelítést egy szinttel magasabbra emelik: a felhasználók számára lehetővé válik párhuzamosan több patchszintű ("patch level") kernel használata egy gépen, eltérő zónákban, ezzel például a rendszergazdák könnyen tesztelhetnek egy új frissítést. A kernel zónák új biztonsági képességeket is kapnak, lehetőség lesz például a root fájlrendszert zárolni, amivel az módosíthatatlanná válik. Fontos tudni, hogy a kernel zónák SPARC és x86 hardveren egyaránt elérhetők lesznek.
Egységes rendszerképek
A kernel zónákhoz kapcsolódó másik fejlesztés az egységesített rendszerképek bevezetése annak érdekében, hogy a különféle virtualizációs szintek között szabadon lehessen egy gépet mozgatni. Egy elkészített rendszerkép kerülhet közvetlenül a fizikai szerverre ("bare metal"), Oracle VM Serverre (korábban Logical Domain, LDOM), vagy zónába, és a különféle virtualizációs szintek között teljes lesz az átjárhatóság ilyen szempontból, vagyis egy kernel zónában futó rendszerképet is át lehet vinni fizikai gépre.
Az ilyen template-ek lehetővé fogják tenni az Oracle (és más szoftverszállítók számára), hogy alkalmazásaikat előre csomagolva, rendszerképként, konfigurálva és optimalizálva terjesszék, és a felhasználók szabadon dönthessenek arról, hogy az alkalmazást fizikai gépre, LDOM-ra, zónába vagy kernel zónába telepítik, saját környezetük és igényeik függvényében. Az Oracle emellett integrálni fogja operációs rendszerét az OpenStack Puppettel, így a szabad cloudplatformot választó ügyfelek könnyen tudnak majd zónákra vagy Oracle VM Serverre épülő cloudokat építeni.
Hogy a fenti újdonságok - és mellette továbbiak - mikor kerülnek bele a Solarisba, azt egyelőre nem tudni, a HWSW tippje szerint a következő nagy frissítés tavasszal jelenhet meg.