Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Nagy digitálistévé-mustra - újratöltve

Koi Tamás, 2013. április 16. 12:00
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Három év - ennyi idő általában elég egy filmtrilógia megszületéséhez és legalább három sorozatévad elkészítéséhez. De vajon mire elég a filmeket és sorozatokat közvetítő vezetékes tévészolgáltatóknak? Megnéztük, 2009 óta mennyit fejlődtek a hazai IPTV és DVB-C platformok.

Több mint három évvel ezelőtt, 2009 novemberében kemény fába vágtuk a fejszénket: megpróbáltuk felmérni, hogy a hazai vezetékes tévépiac három prominens szereplője milyen szolgáltatásokkal igyekszik elégedetté tenni ügyfeleit. Az akkori cikkben a szolgáltatások árára és a csatornakínálatra egyáltalán nem voltunk kíváncsiak, csakis a felhasználói interfész és - ahol elérhető volt - a kényelmi funkciók szempontjából vizsgáltuk három szolgáltató, a UPC, a Magyar Telekom és az Invitel megoldását.

A három évvel ezelőtti helyzethez képest a tévés iparág jelentősen átalakult, főleg készülékgyártói oldalról. Megjelentek és mára szinte teljesen hétköznapi eszközökké váltak az okostévék, melyek eleinte olykor kissé suta, ám az idők során egyre gondosabban megtervezett, egyre több funkcióval bíró kezelőfelületet kaptak. A vezetékes tévészolgáltatóknak többek közt ezzel a trenddel is szembesülniük kellett, és az általuk választott rendszer (IPTV vagy DVB-C) adottságaihoz mérten tovább kellett fejleszteniük a szolgáltatásukat. Jelen cikkünk arra keresi a választ, hogy ennek a fejlesztési kényszernek mennyire tettek eleget a tévészolgáltatók az elmúlt években.

UPC digitális kábeltévé

A UPC Magyarország továbbra is a legnagyobb tévépiaci szereplő hazánkban, analóg- és digitális kábelszolgáltatásaival mintegy 530 ezer háztartásban van jelen. A szolgáltató továbbra is DVB-C rendszerben továbbítja az adást a végpontokra, a dekódolást a beltéri egységek végzik, az MPEG2-be tömörített kimeneti jelet pedig analóg- és digitális interfészen keresztül egyaránt ki tudja adni a tévének a doboz. A UPC régi szokásához híven a DVB-C jel mellett analóg ktv jelet is küld ugyanazon a koax-kábelen, így nem kell a lakás összes tévéjét beltéri egységgel ellátni a tévénézéshez, más kérdés, hogy ilyenkor például a HD-ről és az összes kényelmi funkcióról le kell mondani.

A UPC digitális kábeltévés megoldása a felhasználói interfészt tekintve az elmúlt években gyakorlatilag alig fejlődött, ugyanaz a fapados, minimáldizájnnal rendelkező menürendszer fogadja a tévézőket, mint évekkel korábban. A UPC színvilágához igazodó, kékes árnyalatú menük leginkább az ezredforduló előtti PC-korszak grafikus látványvilágára emlékeztetnek, valószínűleg azért, mert akkortájt is fejleszthették a Philips mérnökei.

A szolgáltató azért az évek során igyekezett a lehetőségekhez mérten kicsit feltupírozni az ósdi kezelőfelületet, így például az elektronikus műsorújság immár layerben jelenik meg az éppen közvetített csatorna képe felett. A merevlemezes beltéri egységek esetén elérhető digitális videorögzítő funkció és a timeshift mit sem változott, a videotár viszont a választék általános bővülése mellett több csatornaspecifikus tartalommal is bővült. Ez utóbbiakat az adott csatornára (például ilyen az AXN) váltva elvileg a piros gomb lenyomásával közvetlenül is el tudjuk érni, kár, hogy a funkciót egyszer sem tudtuk életre hívni.

A UPC kábelszolgáltatása a főmenü szerint interaktív funkciókkal is rendelkezik, ez azonban vélhetően valami fatális félreértés lehet, a menübe belépve ugyanis néhány olyan játékkal játszhatunk (ráadásul pénzért), melyek a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb a jó öreg Commodore 64-et idézik fel. Az elmúlt időszakban ezen a téren azért legalább annyi előrelépés történt, hogy a UPC elérhetővé tett egy okostelefonos alkalmazást, mellyel a beltéri egység távolról beállítható felvételre, illetve korlátozottan távvezérelhető (a funkció jelenleg egyedül a csatornaváltásra korlátozódik).

A UPC digitális kábeltévéjének menürendszere és a csatornák közti váltás amúgy általában véve kifejezetten komótos tempót diktál, utóbbi leginkább a DVB-C rendszerek velejárója, előbbi vélhetően a beltéri egységek képességeiből ered. Sajnos kevéssé valószínű, hogy a szolgáltató a következő hónapokban, években jelentős fejlesztéseket hajtana végre a platformon, a következő vérfrissítés viszont cserébe annál jelentősebb lesz, a több nyugat-európai országban már bemutatkozott Horizon ugyanis Magyarországon is megjelenik előbb-utóbb, más kérdés, hogy egyelőre nincs erre kitűzött időpont, így 2014 előtt nem várható a váltás.

T-Home IPTV

A Magyar Telekom IPTV rendszere sem éppen mai játékos, a szolgáltató 2006-ban, az országban elsőként indította útjára az IP-alapú tévés platformot, melynek mára már több mint 300 ezer előfizetője van. Ehhez kellett többek közt az, hogy a Telekom az xDSL hálózatok mellett FTTx- és EuroDOCSIS-alapokon is biztosít már IPTV-hozzáférést, ami a szolgáltatás lefedettségén túl a rendszer általános stabilitásának is nagyon jót tett.

A rendszert itt egy jóval bonyolultabb háttérmechanizmus működteti, mint akár az analóg, akár a digitális kábeltévés megoldásokat, ráadásul részben a Microsoft (rövidesen az Ericsson) által fejlesztett platformban, részben a jelentős tartalékokkal rendelkező beltéri egységekben rejlő lehetőségeknek köszönhetően nagyobb mozgástere is van a szolgáltatónak a fejlesztéseket illetően. Ezekből egyébként az elmúlt három évben akadt is jócskán, a Telekom most már tényleg láthatóan az interaktív megoldások fejlesztésére és népszerűsítésére törekszik, ami szerencsére ma már nem merül ki a timeshift reklámozásában.

Bár a T-Home IPTV számos újdonsággal kiegészült 2009 óta, a Mediaroom dizájn-alapjaihoz igazodó menürendszerhez nem nyúlt a Telekom. A layeres menük (kivéve a videotékát) továbbra is a cég magenta színvilágát tükrözik, a minimalista grafikus elemek a UPC digitális kábeltévés rendszerének menüjével szemben HD-tévéken is jól mutatnak.

Talán az egyik legfontosabb újdonság a 2009-es állapotokhoz képest, hogy a T-Home IPTV platformon időközben megjelentek az alkalmazások, melyek működésébe és a bennük rejlő lehetőségekbe egyébként már 2008-ban, a pekingi olimpiai idején belekóstolhattak a nézők. Azért nagy csodák itt sincsenek, mindössze néhány, a Telekom által fejlesztett programocska érhető el az appok közt, a választék az átlagos okostévés alkalmazáskínálathoz képest is meglehetősen szegényes. Így például az IPTV-dobozokon, illetve a tévén keresztül lehet Facebookozni (jelentős korlátokkal), az Origo híreit böngészni, vagy webrádiót hallgatni (ez utóbbi lehetőség egyébként a UPC digitális kábeltévéjén is adott, külön menüpontban).

A menürendszernek régóta szerves része a csomagvarázsló, csomagváltó modul, amivel a tévézők könnyűszerrel tudják módosítani a díjcsomagjukat, vagy éppenséggel pár gombnyomással meg tudják rendelni az általuk kiválasztott minicsomagot. Ez a kényelmi funkció rendkívül hasznos lehet azok számára, akik nem kívánnak sem a személyes, sem a telefonos ügyfélszolgálattal bajlódni hosszú perceken keresztül.

A T-Home IPTV rendszerében éppúgy elérhetők merevlemezzel ellátott, és merevlemez nélküli beltéri egységek, mint a UPC-nél, tavaly óta ráadásul egy fejlesztésnek köszönhetően az egy helyi hálózaton belül elhelyezett eszközök képesek is kommunikálni egymással. Ez leginkább azzal a nyilvánvaló előnnyel járhat, hogy a másodlagos beltéri le tudja játszani az elsődleges (merevlemezes) egység által rögzített tartalmakat, illetve tudja vezérelni annak felvételi funkcióját.

Szintén az elmúlt években került be a rendszerbe a DLNA-támogatás, melynek révén a T-Home IPTV beltéri egységek a helyi hálón lévő megosztott könyvtárak tartalmát (képeket, zenéket) képesek böngészni és lejátszani, megjeleníteni. Sajnos a külső adattároló USB-s csatlakozása a mai napig nem támogatott, így hiába csatlakoztatunk NAS-t, vagy hordozható médialejátszót, pendrive-ot a set-top boxokhoz, nem lehet az azokon tárolt tartalmakat elérni - illetve értelemszerűen nem lehet azokra felvételt sem rögzíteni.

A Telekom tavaly több olyan fejlesztéssel is kiegészítette az IPTV-szolgáltatást, melyek a korábban csak többképernyős stratégiaként emlegetett multiscreen koncepciót támogatják. Így megjelent a platformhoz egy távvezérlő app, jóval több funkcióval, mint amit a UPC hasonló megoldása kínál, valamint elérhetővé vált a Moziaréna over the top szolgáltatás, mellyel a T-Home videotéka kínálatát okostelefonon és tableten is meg lehet tekinteni. A szolgáltatáshoz emellett régóta elérhető a Műsorújság app, mellyel távoli felvétel-programozás végezhető, feltéve, hogy a beltéri egység támogatja a műsorrögzítést.

A T-Home IPTV tehát az elmúlt években sokat változott - többnyire a javára - a felszín alatt, a szolgáltatás pedig stabilabb lett, kár, hogy a tartalomkínálat ezzel a fejlődéssel láthatóan nehezen tudott lépést tartani - leginkább a HD-csatornák választékát tekintve fedezhetők fel fájó hiányosságok a versenytársakhoz képest.

Invitel InviTV

Végül, de nem utolsósorban mindenképpen érdemes megemlíteni az Invitel saját IPTV-megoldását, az InviTV-t, mely a három vizsgált platform közül a leglátványosabban változott. Bár a budaörsi székhelyű cég egyáltalán nem tartozik a meghatározó tévépiaci szereplők közé, bizonyos körzetekben az előfizetők számára nagyon is életképes alternatívának tűnik a számottevően megújult felülettel rendelkező tévés megoldása.

Az Invitel késői belépő a magyar tévépiacon, az IPTV-szolgáltatás sokáig a műszaki korlátok miatt sem volt létesíthető a lefedettségi terület jelentős részén, emellett sem a tartalomkínálatban, sem az interfészt tekintve nem igazán tudott újat mondani potenciális előfizetőinek a vállalat. A hálózat állapota részben az akvizícióknak köszönhetően azóta sokat javult, bővült a tartalomválaszték, idén év elején pedig a szolgáltató egy vadonatúj, kifejezetten esztétikus IPTV-kezelőfelülettel lepte meg előfizetőit.

Az Invitel alapvetően máshogyan építi fel az IPTV-s rendszerét, mint a Magyar Telekom, a beltéri egységek itt inkább tekinthetők olyan vékony klienseknek, melyek a rögzített tartalom és a kódrészletek jelentős részét távoli szerverekről érik el. Ennek a topológiának előnyei és hátrányai egyaránt vannak, az egyik előny többek közt, hogy sokkal egyszerűbben és problémamentesebben változtatható meg a kezelőfelület dizájnja - ahogy az történt idén januárban.

Az Invitel InviTV év eleji átalakulási folyamatát leginkább a hernyó-pillangó metamorfózissal lehetne jellemezni: míg 2009-ben a grafikus felület a UPC-hez hasonlóan a '90-es éveket idézte, addig az új, egyébként hasonlóan elrendezett interfész HD-tévéken is nagyon jól mutat. A színvilág - akárcsak a két versenytársnál - itt is igazodik a szolgáltatóhoz, a layeres menük (beleértve az EPG-t) végre a kornak minden tekintetben megfelelő formát öltenek.

Külön vállveregetés jár a fejlesztőknek azért, mert meghagyták a régi dizájnt (pontosabban annak egy valamicskét modernizált változatát) is választható opcióként a rendszerben, hivatalos indoklás szerint azért, mert a CRT-tévéken az jobban mutat, mint az újabb menü. Az InviTV-szolgáltatás emellett a digitális tévészolgáltatások közül egyedüliként több felhasználót is képes kezelni, így akár a család összes tagja összeállíthatja magának a saját csatornalistáját - kár, hogy a felhasználóváltás korántsem gördülékeny művelet, voltaképpen a beltéri egység újraindítását igényli.

Az InviTV továbbra is úgy ad lehetőséget a műsorok rögzítésére, mint eddig, vagyis a tartalmat nem lokálisan rögzítik a beltéri egységek, hanem az Invitel szerverein, a rendszer egyik aduásza, a megállítható-visszatekerhető adás pedig a topológiának köszönhetően a versenytárs szolgáltatásokkal ellentétben úgy is működik az adott programot érintően, ha későn kapcsolunk egy csatornára. Vagyis a híradó első öt percét akkor is meg tudjuk tekinteni, ha csak a hatodik percben kapcsolódtunk be az adásba.

Szintén elismerést érdemel az InviTV kontextusfüggő segítségnyújtási rendszere, mellyel az éppen aktuális menüre vonatkozóan lehet tippeket kérni a szolgáltatás kezelését illetően. Ehhez hasonlóan felhasználóbarát rendszert egyik tévészolgáltatónál sem láttunk eddig Magyarországon. Ettől függetlenül az InviTV-nek is lenne még hová fejlődnie, leginkább az interaktív funkciók és a videotéka választéka terén. A szolgáltatáshoz semmilyen app nem érhető el, sem a beltéri egységen, sem más (mobil) eszközön, ez azonban egyelőre az otthoni tévézés felhasználói élményét még kevéssé befolyásolja. Az Invitelnek a kitűnő interfész megalkotása után azonban erre a területre is nagyobb hangsúlyt kell fektetnie, ha nem akar lemaradni versenytársaitól.

Helyosztó

Akárcsak 2009-ben, úgy most sem lehet, de nem is érdemes győztest hirdetni a három vizsgált digitális tévés platform közt. Látszik, hogy mindegyik cég fejlesztett az elmúlt években, ki tartalomban, ki szolgáltatásban, ki dizájnban. Az ideális digitális tévészolgáltatás jelenleg valahol ennek a három szolgáltatásnak, vagyis a UPC digitális kábeltévének, a T-Home IPTV-nek és az Invitel InviTV-nek az egybegyúrása lévén jöhetne létre.

Sajnos 2009 óta a fenti szolgáltatások elérhetősége sem változott számottevően, legalábbis olyan értelemben, hogy a magyarországi háztartások jó esetben az említett tévészolgáltatások közül az egyikhez férnek hozzá csupán. A Magyar Telekom Interaktív Sat TV nevű, IPTV-Sat TV hibridje ez alól mondhatni az üdítő kivétel, ez a megoldás ugyanis az IPTV interaktív funkcióit kínálja tetszőleges (adott paramétereknek megfelelő) szolgáltató internetkapcsolatán keresztül. Ugyanezen az analógián ha az Invitel IPTV szolgáltatásával le tudná vetkőzni a menedzselt hálózat jelentette korlátokat, komoly fejfájást okozhatna versenytársainak.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.