Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Nagy digitálistévé-mustra

Dojcsák Dániel, 2009. november 10. 11:05
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A reklámokban csak úgy repkednek az újonnan jött fogalmak a digitális televíziózással kapcsolatban. Van már visszapörgethető adás, utólag megnézhető műsorok, interaktivitás és elektronikus műsorújság. A szolgáltatók azonban ennél mélyebbre nem ásnak, csak élesben derül ki, hogyan is működnek a csoda-kezelőfelületek.

A HWSW épp ezért alaposan szemügyre vett a piacon fellelhető szolgáltatások közül hármat, amelyek közül a nagyvárosokban általában legalább az egyik elérhető. A cikkben a T-Home és az Invitel IPTV-je, illetve  a UPC Digital vetekszik egymással. A mustrán nem számított, hogy melyik szolgáltató milyen csatornakínálattal áll elő, és az mennyibe kerül. Ez alkalommal csakis a felhasználói élmény, kényelem, szépség és kezelhetőség volt fókuszban.

Az IPTV általában

Az IPTV hátránya a szokványos kötegelt megoldásokhoz képest, hogy jóval érzékenyebb a hibákra, viszont óriási előnye, hogy az elsőtől az utolsó pillanatig egy menedzselt, kontrollált folyamat a videóadás, s bármilyen probléma van, akkor annak a pontos helye és az oka is látható. Annak ugyan van némi kockázata, mint bármilyen hálózatnál, hogy a kép nem ér oda az előfizető tévéjére, arra viszont nincs esély, hogy az ne látszódjon, hogy miért nem. Ez pedig komoly fegyvertény a digitális televíziózás esetében.

Régen senkit nem érdekelt ha zajos, szemcsés volt a kép, nem gondolkodtak az emberek a színhelyesség problémáján sem. A digitális adásnál viszont a kép nem serceg, szitál vagy hullámzik, hanem szétesik, pixeles lesz, amit valamiért a mai fogyasztók nagyon rosszul viselnek. A kép is érzékeny és a nézők is azok.

Az adatforgalom miatt viszont nem kell aggódni, hiszen az egyes előfizető sávszélessége sem DSL, sem FTTH alapokon nem függ a környékbeli felhasználók aktivitásától, pont-pont kapcsolat van a szerver és a vevőegység (set-top box) között. Amennyiben létesíthető IPTV-szolgáltatás valahol, akkor ott a hálózati hibáktól eltekintve állandóan működik, nem kell félni minőségingadozástól. Viszont egyelőre kevés helyen elérhető az IPTV, leginkább akkor élheti a technológia aranykorát, amikor az FTTH-fejlesztések előrehaladottabb állapotba jutnak, addig csak alig párszáz ezer háztartás számára nyitott a lehetőség.

T-Home IPTV

Néhány évvel ezelőtt, amikor először komolyabban felvetődött a kérdés, hogy lineáris vagy nem-lineáris lesz a jövő televíziója, a legtöbben arra tették a voksukat, hogy ha a platform változik is, marad az élő sugárzás, ahol egymást követik a műsorok. A Magyar Telekom viszont már ekkoriban is jelezte, hogy a cég ezt nem teljesen így látja. Nem telt el sok idő, a progresszív gondolkodás nyert teret, s a T-Home ez idő alatt kifejlesztette azt a felületet, amivel jelenleg fejlettségben vezeti a digitális tévés platformot itthon.

Ha valaki előfizet a T-Home IPTV-re, akkor egy teljesen böngésző alapú környezetet kap, ami valójában a Microsoft Mediaroom nevű multimédiás platformja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ami működik a weben, az képes működni az IPTV-környezetben is. A jövőkép pedig az a T-Home-nál, hogy a tévé már nem is feltétlenül az élőképpel fog indulni, hanem egy "home screennel", amit a felhasználó egyedileg tud testreszabni.

Támad a non-lineáris

A jelenlegi szinten viszont ez csak lehetőség, s a grafikus felület legnagyobb előnye a többiekéhez képest, hogy szép, gyors és könnyen áttekinthető, köszönhetően a Microsoft alapszoftverének. Az interaktivitás első jelei ugyanakkor az Origo saját televíziós csatornáinak esetében már megmutatkoznak. Ott akár az éppen futó műsor is elindítható az elejétől, illetve webes extrákkal is meg lehet fűszerezni az Ozone és a Life csatornák tartalmait.

A menü felépítése egyelőre még marad lineáris fókuszú, tehát a fő helyen a televíziós csatornák listája található az EPG-vel (elektronikus műsorújság) megerősítve. Az EPG itt visszafelé is böngészhető, utána lehet menni, hogy miről maradtunk le, s abban az esetben, ha lesz catch-up TV funkció, akkor akár utólag is el lehet majd indítani az adásokat az EPG-ből. Addig is a T-Home-nál inkább előre érdemes pörgetni, s kijelölni azokat a műsorokat, melyeket a set-top boxon akarunk rögzíteni.

Szintén a Mediaroom egyik erőssége a korrekt keresés. A T-Home IPTV keresőjébe bármilyen kifejezést beírva, a rendszer találatokat listáz a Port.hu-tól kapott műsorinformációs adatbázisból. A lista elemei viszont nem korlátozódnak címekre, lehet keresni rendezőre, szereplőkre, vagy akár a leírásban lévő kifejezésekre is.

Egy másik fontos menüpont a felvett műsorok menüje, ahol minden EPG-ben bejelölt adás felsorakozik, legyen szó egyedi felvételről, vagy akár az automatikus sorozatrögzítésről. Ha valaki túlzásba viszi a jelölgetést és betelne a háttértár, akkor megjelenik egy figyelmeztetés, de ha ez sem hat, akkor elméletileg a legrégebbi, nem megtartásra jelölt felvétel helyére kerülnek az újak. A T-Home kezdetben 80 Gigabájtos kínálta, az újabb modellek esetében pedig már 160 Gigabájtos merevlemezzel szállítja az elsődleges vevőegységeket, ezekre körülbelül 40-80 órányi SD-ben rögzített anyag fér el.

A tematikus csatornák videotékává válnak

Innen már csak egy lépés a videotéka menüpont, ahol a kikölcsönözhető filmek mellett az olyan csatornák adásai is megjelennek, melyek VoD-ban is kínálják tartalmaikat. Ez minden olyan szolgáltatónak, ami nem élő adást sugároz, egy nagyon jó lehetőség, így várhatóan a tematikus ismétlőcsatornák szép lassan felfedezik maguknak ezt a lehetőséget. Jelenleg sajnos csak az Origo két csatornája üzemel így, egyfajta bemutató jelleggel, de hamarosan hátha a Filmmúzeum vagy a Spektrum is csatlakozik.

A normál videotéka nem tartogat nagy meglepetéseket, a kölcsönzés 24 órán keresztül aktív. Természetesen megállítható, visszatekerhető és néhány film már HD-minőségben elérhető. A teszt során kellemes meglepetés volt, hogy a kezelés teljesen készségszintű, az elkezdett, de abbahagyott filmek egyszerűen folytathatóak.

Az utolsó említésre méltó rész a menüben, az "Extrák", ami valójában megcsillogtatja a webes felület lehetőségeit. Ez kevéssé kidolgozott, mint az előzőek. Van webrádió, interaktív játékok, kép és zenelejátszó, de ezeket alig használja valaki. A közeljövőben lesz NAS-támogatás, s a T-Home-tól akár meg is lehet majd rendelni az eszközt előfizetési-díjért cserébe. A DNLA-támogatásnak köszönhetően pedig már most is lehetséges a számítógépeket, telefonokat, médialejátszókat összekötni a tévével. A Wi-Fi hálózaton keresztül fotókat és zenéket lehet lejátszani, a filmek viszont a kodek-problémák miatt egyelőre kimaradnak a szórásból.

A T-Home IPTV-jének felülete megkapó, egyszerű, s gyors. A magenta színt nem lehet ugyan lecserélni, hisz ez is egy márkaépítő eszköz a cég számára, de a megjelenés nem túl tolakodó, s mondhatni egészséges ízlésű. Az IPTV-k esetén sokan panaszkodtak a lassú csatornaváltásra, de a Mediaroom platform ebben is erős, a digitális technológiához képest meglepően gyors a váltás. A szolgáltatás ráadásul hamarosan tovább fejlődik, ebben a hónapban ugyanis a T-Home bemutatja ennek a felületnek a 2.0-ás, funkciókban jóval gazdagabb változatát. Ha valaki szeretné belevetni magát a digitális tévézés világába, akkor ez a felület nem fog csalódást okozni. Fontos megjegyezni, hogy a Magyar Telekom nagykereskedelmi forgalomban is értékesíti az IPTV-t, így az Externet, Enternet, Interware, GTS-Datanet és a Nord Telekom ügyfelek is pontosan ugyanezt a terméket kapják IPTV gyanánt a Magyar Telekom szolgáltatási területén belül.

Invitel IPTV

Az ország "másik" felét kiszolgáló Invitel szintén nyújt IPTV-szolgáltatást, s többnyire a technológiai alapok megegyeznek a Magyar Telekom által prezentáltakkal. Az első és egyik legfontosabb különbség, hogy az előbbiekben magasztalt Mediaroom helyett az Invitel inkább saját maga oldotta meg a platform arcának kivitelezését. Régebben egy Java/HTML alapon működött a grafikus interfész, de idén májusban lecserélték azt SVG leíró nyelvre, egy vektoros megoldásra. Ez magában hordozta a gyorsabb és szebb megjelenést, illetve a skálázhatóságot, könnyű változtathatóságot.

Sajnos a vektoros grafika sem teljesít tökéletesen, és ugyan egész szépre, formásra sikerült a dizájn, a menü néhol akadozik, néha a gombnyomást követően kettőt is kell pislogni mire történik valami. Az analóg tévéhez szokott néző számára ez a legnagyobb csapás, ami lehetséges. Inkább legyen pixeles, csúnya vagy logikátlan, de ne akadozzon. A rendszerben a T-Home IPTV-vel ellnétben még különböző skineket is lehet aktiválni, tehát mindenki a leginkább tetsző színekben láthatja a felületet. Alapjában véve jó munkát végzett a szlovén Smartcom nevű cég, lehetséges, hogy a set-top boxok teljesítménye nem elégséges már a csicsás felület kiszolgálásához.

Saját elképzelések szerint

A tévét bekapcsolva itt is az élőkép fogad minket, s a menübe ugorva azonnal egy műsorlistát kapunk a jobb oldalon. Scrollozás nincs, csak lapozni lehet, illetve a vertikális elrendezés némileg korlátozza a megjeleníthető karakterek számát. A csatorna menüjébe lépve az alapinformációkon és a szintén a Port.hu-tól vett EPG-n túl a felirat és a nyelvválasztót találja még a néző. Bizonyos csatornákon az eredeti nyelv is elérhető, amire két gombnyomással át lehet váltani, illetve a feliratok is könnyen kezelhetőek lennének, ha a tartalomszolgáltatók nem spórolnák azt le a tőlük jövő adatfolyamokból. Állítólag nincs rá komoly igény és sokba kerülne az előállítása, ezért nem nézhetjük az AXN-en a Csillagkaput (és mást sem) feliratosan.

Az Invitel IPTV-nél a teljes csatornaválasztékból a három szolgáltató közül a legkönnyebben érhetőek el a kategóriák, így a 100-as csomagból is könnyen elérhető bármelyik adás. A kategóriákba belelépve lehet csak azok közt a csatornák közt léptetni, illetve külön sorszámot is kap minden csatorna. Így lehet, hogy az VIVA az összesítésben a 73-as, de a zenecsatornák közül az 5-ös. Gondolkodni szerető emberek számára ez jó agytréning lehet, de egyébként inkább egy idegesítő megoldás. Az Invitel szerint ez új előfizetőknél általában szokott is panaszként jelentkezni.

Az EPG viszont teljesen korrekt, minden fontos információhoz gyorsan hozzá lehet jutni, s a betöltődésre sem kell egy másodpercnél többet várni. A már letöltött adatok benne maradnak az STB memóriájában, így nem kell minden újraindításnál megvárni, amíg az eszköz összeszedi magát. A szöveges információk mellett pedig egy ikonsor is megjelenik, ahol a műsor korhatár-besorolása, videóminősége, további hangsávok, feliratok megléte derül ki. Probléma csak a teljes képernyős menükkel van, ahol látványos lassulások idegesítik a felhasználót.

Hálózati rögzítés

A tévénézés funkció mellett a második legfontosabb menüpont a felvétel. Mivel az Invitelnél hálózati DVR rendszer van (tehát a felvétel a szerveren tárolódik), ezért korlátlan számú rögzítés indítható, minőségtől és tartalomtól függetlenül. Az adatforgalom így csak a lejátszáskor keletkezik, egy hálózati hiba esetén viszont a teljes felvételtár elérhetetlen. Ha nincs épp szolgáltatás, akkor nem csak tévézni, de videózni sem lehet.

Ha viszont van, akkor akár a tegnapi műsorokat is meg lehet nézni. Timeshift alatt az Invitel a "tegnap tévéje" funkciót érti, azaz nem kell feltétlenül beállítani felvételt minden érdekességre, hisz a legtöbb csatorna sok-sok műsora még napokig elérhető. Ha a film fél órája elkezdődött, akkor máris el lehet indítani a tegnap tévéjéből. A set-top boxban viszont nincs merevlemez, így a normál timeshift kicsit furán alakul. Ha kevesebb mint 50 másodpercre állítja meg valaki a képet, akkor az élő adásba ugrik vissza, s csak annál hosszabb szünet után aktiválódik a hálózati felvétel. Ez furcsán hangzik elsőre, de bizonyára meg lehet szokni, s így az otthon lévő doboz is csendesebb és kevesebb áramot is fogyaszt.

Videotéka szintén van az Invitelnél, sőt, nagyon látványos is. A borítók egymás mellett sorakoznak, mint egy igazi tékában, s nyugodtan lehet böngészni közöttük. Persze a keresés működik itt is, sőt a találati lista közös az EPG-vel, tehát nem csak a Port.hu adatbázisból, de a VoD leírásokból is jön találat. A kölcsönözhető filmek listája jelenleg 350 felett jár, s a normál minőség mellett maximum 720p-ig megy fel a felbontás egyes daraboknál. Az extrák között itt is a rádiót érdemes említeni, ami jelenleg korlátozódik a Magyar Rádió adásaira, illetve voltak játékok is, de az átállás óta eltűntek. Senkinek nem hiányoztak azóta.

Ötletes megoldás az Invitelnél, hogy a tévéhez saját profilokat lehet létrehozni, s körülbelül úgy lehet használni mint egy több felhasználós Windows-t. Ilyenkor egyedileg beállítható a skin, a csatornakiosztás, illetve a korhatár limitáció is. A tapasztalatok szerint ezt viszont szintén nem fedezte fel magának még a közönség, a multi-user felület kicsit távol áll ma még a tévézéstől.

UPC Digital

A UPC a két másik felsorolt szolgáltatóval ellentétben nem IPTV-szolgáltatást nyújt, hanem egy klasszikus digitális televíziós megoldást. Az adások egy kódolt jelfolyamban utaznak kifelé a UPC szervereiről, a kibontást pedig a set-top box végzi. A dobozba az IPTV-vel ellentétben nem is a modemből kijövő ethernet-kábelt dugunk, hanem a régi jó koaxot. A megoldás előnye, hogy akár több STB is gond nélkül üzemel egy lakáson belül, nem lesznek sávszélesség gondok, illetve fontos, hogy a digitális adás mellett továbbra is fut az analóg adás, így külön eszköz nélkül üzemelhet tovább a hálószobai vagy a konyhai tévékészülék. Persze itt nem lesz EPG és HD, csak egy alapcsomag.

A UPC különböző dobozokat szállít különböző csomagok mellé, így a csatornák mellett ki lehet választani azt is, hogy valaki szerete-e élni a timeshift és a felvétel lehetőségével, illetve a HD-képes dobozhoz magát a HD-csomagot is meg kell rendeni. Ez utóbbi azért kellemetlen, mert csak ezen van HDMI-kimenet, aki pedig nem rendeli meg a drágább előfizetést, az küldheti át a jeleket szuper tévéjére is az ősi, analóg SCART-csatlakozón keresztül.

Ős-technológia

A grafikus felület szintén egy ősi darab, melyet még anno a Philips fejlesztett a hollandiai anyacégnek sok évvel ezelőtt, s azóta foltozgatja a cég, ahelyett, hogy lecserélnék egy csillogó-villogó új darabra. A UPC Digital felülete így végletekig fapados, lassú és egyáltalán nem logikus. Az előbbi két rendszerrel szembeállítva olyan, mintha visszamentünk volna az időben pár évet. Az alapszín a kék, ennek különböző árnyalataiból áll össze minden elem.

A tévé bekapcsolása után szintén élőképpel kezdünk, s a menü gombot megnyomva feltűnik az adott csatorna alapinformációit mutató felület a Port.hu-tól nyert EPG adatokkal. Apró ikonok jelzik, ha elérhető másik nyelv, vagy felirat, de ez utóbbi sajnos itt sem jellemző a tartalomszolgáltatók miatt. Továbbá egy folyamatsáv jelzi, hogy hol jár éppen az aktuális adás. A menüben lapozgatva végig lehet futni a csatornákon anélkül, hogy képet kellene váltani, de ha már a kedvencek és a teljes kínálat közt ugrunk, akkor a kép is változik.

A csatornák közti váltás körülbelül megegyezik az Invitel ugrási idejével, csak itt nem a stream felépítése tart sokáig, hanem a szoftver reakcióideje lassabb kicsit. Aki DVR-csomagot rendel, az az élő tévé helyett valójában mindig egy rögzített és visszajátszott képet kap, hiszen az STB folyamatosan rögzíti az épp nézett adást, ami a távirányítóval egyszerűen megállítható, visszatekerhető. Csatornaváltáskor viszont eltűnik a felvétel, így ha valaki megállít egy műsort, később folytatja és véletlenül csatornát vált, akkor elveszti az addig rögzített műsort. Viszont egy felvétel elindítása után azonnal el is lehet kezdeni nézni a rögzített adást, legyen az időzített vagy adhoc.

Grafikából elégtelen

Az EPG a UPC-nél az éppen aktuális pillanattól előrefelé nézhető csak meg, így a felvett adásokat is csak a külön menüből lehet visszakeresni. Ráadásul a szalagos felosztás miatt a rövidebb műsorok címei egyáltalán nem férnek ki, de ez nem aggasztja a felületet. Ha két betű fért ki, akkor annyiból kell kitalálni, hogy mi lehet az.

A tévés menün felül egy külön menü gombbal lehet belépni a UPC Digital irányítóközpontjába, ahol a beállítások mellett a kategorizált csatorna lista, a felvett adások tárolója, illetve a Videótár, Zenetár funkciók érhetők el. A csatorna lista előre el van készítve, csupán egy kedvencek listát lehet összeállítani, amit a "kék" gombbal lehet elérni élesben. A kategóriák közt böngészni viszont nem túl kényelmes, túl sokáig tart, annyi idő alatt végigpörgethető az összes csatorna a külső menüben is.

A Videótár viszont kellemes dolog, egy egészen átlátható listában lehet böngészni, akár kategóriákra szűkítve a kölcsönözhető filmek közül, s néhány kattintás után máris indulhat az esti mozi. A filmek repertoárja korrekt, bőséges, s egészen kevés a felejthető cím benne. A nemrégiben útnak indított RTL Videótár pedig egy újabb lehetőséget villant fel a rendszer előtt: az elmúlt napok adásait vissza lehet nézni normál minőségben, s ha minden igaz, a jövőben ez több csatornára is igaz lesz majd. A Zenetár viszont már nem ennyire díszes, az ottani zenék választéka messze elmarad bármelyik online zenei szolgáltató kínálatától, s leszámítva azt, hogy tematikusan rendezve kaphat valaki az arcába muzsikákat, inkább jobban jár, ha valamelyik kereskedelmi rádiót hangolja be.

A nyögvenyelős menü felépítés és a gyakran lassú betöltődés mellett olyan apróságok is rontják az összképet, mint az EPG frissítés gyengesége. Az STB minden egyes kikapcsoláskor elfelejti a már letöltött adatokat és a bekapcsolás után nem is kezdi azonnal leszedni, csak több egymás utáni csatornaváltást követően frissül be, addig üresen tátonganak a műsorhelyek.

A felvétel és az emlékeztető viszont teljesen jól funkcionál. Ha a műsorújságban egy éppen futó adásra nyomunk "OK"-t, akkor odaugrik, ha egy még el nem kezdődöttre, akkor egy kis óra ikon jelenik meg felette, s az indulás előtt egy perccel egy figyelmeztető ablakot dob fel. Ha pedig bármelyik műsor felett a felvétel gombot nyomjuk meg, akkor időzíti a rögzítést, illetve meg lehet adni, hogy csak azt az adást vegye fel, vagy a sorozat minden tagját. Összességében megszokható, elfogadható rendszer a UPC Digital is, főleg azoknak, akik nem láttak alternatívákat. A csúnya, pixeles és régies menük, szövegek nem csábítóak, nem szépek a szemnek. Funkcióiban persze versenyben van a UPC is, de a konzumer világban az már nem mindig elég.

Mindenki dobogós lett

Habár választani csak a magyar lakosság nagyon kis százaléka tud a szolgáltatók közül, nem baj, ha valaki tisztában van azzal, hogy mi a helyzet a másik fronton. Nincs tökéletes rendszer és nincs tökéletes fejlesztés, de a digitális televíziózás hazai megvalósulása még a közepes osztályzatot is nehezen kapja meg. Üde színfolt a T-Home Mediaroom megoldása, de a többi versenyző inkább rontja az összképet. A marketingkommunikációban egyszerű és csodálatos digitális tévé a valóságban még csak botorkál. Potenciál van minden szolgáltatóban, jó pontokat mindenki fel tud mutatni. Ma már közel 350 ezer ember használja itthon valamelyik szolgáltató digitális megoldását, talán mire a többiek is csatlakoznak, teljesebb és letisztultabb lesz a kép. Ebben a versenyben viszont a felsorolás sorrendje a helyezések rendje is, s a perspektívákat tekintve, ez jó ideig így is marad.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.