Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Július 19-én SYSADMINDAY: egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket!

Látványosan romlik a teleírt SSD-k teljesítménye

Gálffy Csaba, 2012. december 04. 16:49
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Minél nagyobb az üresen hagyott tárolókapacitás, annál egyenletesebb és magasabb egy SSD teljesítménye - találta az Anandtech tesztje. Az egyenletben másik fontos elem a vezérlőlapka és annak szoftvere is.

hirdetés

Az üresen hagyott tárolókapacitást az SSD-k hosszabb élettartammal hálálják meg - ezt az alapigazságot már eddig is ismertük. Az Anandtech tesztje szerint azonban a szabadon hagyott terület a teljesítményen is nagyot képes dobni, különösen a konzisztencia javul nagyot, ha a rendelkezésre álló tárhelyet nem használjuk fel teljesen.

Minél üresebb, annál gyorsabb az SSD

A különböző SSD-k gyártói is pontosan tisztában vannak a szabad tárhely nyújtotta előnyökkel, ezért nem is engedik a meghajtó szinültig töltését, jellemzően 7 százaléknyi helynek mindig szabadon kell maradnia, ezt sem az operációs rendszer, sem a felhasználó számára nem jelzi a meghajtó használhatónak, csupán a belső firmware látja ezt az extra kapacitást. Az Intel vállalati felhasználásra szánt SSD-je, az S3700-as sorozat azonban ennél jóval nagyobb, mintegy 30 százaléknyi kapacitást tesz félre, elsősorban az IO-műveletek konzisztenciájának megőrzésére, másrészt a meghajtó élettartalmának növelésére - az elsőként elfáradó, írhatatlanná váló blokkok helyett ez biztosítja az élettartam során a felhasználó felé a névleges kapacitás megőrzését.

Az Intel S3700 összesen 264 GiB (bináris gigabájt, 1,073 decimális, a meghajtógyártók által előszeretettel használt GB) kapacitást tartalmaz, ebből a felhasználó számára azonban csak 186 GiB látszik, vagyis mintegy 30 százalék a félretett kapacitás aránya, amelyet még maximális telítettség mellett is üresen hagy a meghajtó. A helyre az SSD-k igen speciális írási mechanizmusa miatt van szükség, az írás ugyanis az olvasásnál jóval nagyobb, 256 kilobájtos blokkokban történik, így például egy fájl módosítása esetén is törölni kell a teljes blokkot, majd újraírni azt, a módosítással együtt. Ez nyilván időigényes folyamat, ezért a meghajtók inkább már törölt, üres helyre írják ki a módosítást, a régi adatot pedig törlik, ha épp terhelésen kívül vannak vagy már elfogyott a törölt üres hely.

Samsung SSD 840 Pro teljesítménye 100%-os és 75%-os kapacitáson (IOPS, 4KB Random Write)

Az Anandtech tesztje a professzionális felhasználásra szánt Intel SSD-t hasonlította össze a Samsung MDX kontrollerét használó új SSD 840 Pro, a Link A Media Devices kontrollerét használó Corsair Neutron és a saját fejlesztésű Barefoot 3 kontrollerre épülő OCZ Vector modellekkel. A meghajtók natív kapacitása 256 gigabájt, ebből a Samsung és az OCZ 7 százalékot, a Corsair Neutron 12 százalékot tesz félre.

A meghajtók sebessége a névleges kapacitásig feltöltve drámai különbséget mutat, az Intel toronymagasan vezet, a Samsung pedig messze a legrosszabb teljesítményt nyújtja. A dél-koreaiak terméke a maximális kapacitás közelében látványosan inkonzisztenssé válik, a másodpercenként végrehajtható IO-műveletek száma akár két nagyságrenddel is ingadozni képes 100 és 10 000 IOPS között.

A teszt nagyobb tanulsága, hogy a szabad kapacitás csökkenésével a konzisztencia minden vezérlő és gyártó esetében romlik, az Inteléhez hasonló, 25 százalékos szabad terület mellett a teljesítmény és a konzisztencia gyakorlatilag azonossá válik. A különböző vezérlőszoftverek szemétgyűjtő algoritmusa számottevően eltér egymástól, ettől függetlenül azonos kihasznált kapacitás mellett a teljesítmény nagyjából azonos. A tesztből az is látványosan látszik, hogy a gyártók által megadott maximális sebesség csak nagyon rövid ideig érhető el, amennyiben a másodpercenkénti IO-műveletek száma fontos, nem érdemes a gyártók specifikációiból kiindulni, az ugyanis csak teljesen üres meghajtó esetében érhető el, már kis kapacitáskihasználtság mellett is töredékére eshet - az az ún. "write cliff" jelenség.

Okosan töltsd!

Vállalati felhasználás mellett, ahol a nyers átviteli sebesség mellett fontos a kiszámítható teljesítmény is, egyértelműen ajánlott a legalább 25 százalékos üres kapacitás meghagyása az SSD-ken. Egyébként a meghajtó számára teljesen közömbös, hogy ezt a névleges méretnél kisebbre méretezett partíciókkal, vagy teljes méretű partícióval de a maximálisnál alacsonyabb kihasználással érjük el - a kontroller flash fordítórétege (translation layer) számára nincs különbség. SSD-vásárlás előtt érdemes tehát szem előtt tartani, hogy mekkora a gyártó által már félretett kapacitás és a natív kapacitás 25 százalékát megspórolva mekkora használható tárhely marad meg.

A részletes teszt, a metodológia és a meghajtók közti finom különbségek a cikk eredeti oldalán olvashatóak.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
A IT-üzemeltetők világnapján egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket az Ankertbe.