Párhuzamos internetet kaphatnak a gépek
A mobilszolgáltatók üzleti modelljében ott lapul egy kiaknázatlan aranybánya, ami egy másodpiacot teremthet a hálózataik számára. Ahogy a felhasználók egyre inkább vékonyítják az egyértelműen szolgáltatókhoz köthető hanghívást, úgy lesz egyre nagyobb szükség egy alternatív bevételi forrásra.
Hosszú évek óta suttog az iparág a machine-to-machine (m2m), vagy más néven az “Internet of Things” korszak eljöveteléről, ami a hálózatok egy új dimenzióját hozná létre, ahol elsősorban nem emberek, illetve emberek kiszolgálására használt terminálok, hanem gépek kapcsolódnak majd egymáshoz.
A mobilhálózatok azért is tökéletesek erre a feladatra, mert a nagy teljesítmény helyett az univerzális elérhetőség, a könnyű implementálhatóság és az átjárhatóság a lényeg. Az autók, orvosi eszközök, felokosított épületek, sőt, akár a következő években várhatóan megszaporodó hibrid digitális-analóg, a fizikai térben működő, de webes szolgáltatásokhoz kapcsolódó kereskedelmi és ipari eszközök mind folyamatos kapcsolatot igényelnek, de nem fut majd rajtuk YouTube és torrent kliens.
Több milliárd gép a neten
A gépek közti kommunikáció kiszolgálásához üzletileg a mostanitól mindenképp eltérő modelleket kell majd használni, hiszen biztosan nem fogunk mobilinternet előfizetést kötni az autónknak vagy a kávéfőzőnek. Sokkal inkább a Kindle 3G és a Verizon globális keretmegállapodása vagy éppen a TomTom és a Vodafone brit példája az amiből ki lehet indulni. Persze bizonyára lesznek masszív forgalmat bonyolító eszközök is, például zenegépek, vagy térfigyelő rendszerek, a kérdés bonyolultabb.
A legnagyobb dilemma a következő években az lehet, hogy a gépek internetének nevezett hálózat vajon lehet-e azonos a jelenleg használttal vagy a speciális igényeknek megfelelően a szolgáltatók kénytelenek lesznek dedikált rendszereket létrehozni. Egy francia startup, a Sigfox ez utóbbi elméletben hisz, s üzletfejlesztési vezetőjük, Thomas Nicholls a LeWeb konferencián is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi mobilhálózatokat emberek összekötésére tervezték, nem tárgyakéra.
Szerinte a probléma ott kezdődik, hogy a mobiltelefonjainkkal ugyan folyamatosan készen állunk hívások, értesítések, frissítések fogadására és ezt meg is tesszük, állandóan fel vagyunk kapcsolódva a hálózatra, s egy átlagos, hétköznapi beállításokkal futó okostelefon folyamatosan csepegteti az adatokat. Ezzel szemben a szenzorok, gépek, logisztikai rendszerek csak ritkán kommunikálnak a hálózaton. Egy GPS nyomkövető egy járműben vagy egy szállító konténerben előfordulhat, hogy csak naponta egyszer tölt adatot. Egy beágyazott biztonsági kamerás rendszer pedig lehetséges, hogy csak akkor akar adatot küldeni, ha valami probléma van. Előfordulhat, hogy egy M2M modul hónapokat vagy akár éveket áll anélkül, hogy felkapcsolódna és adatot forgalmazna.
20 év egy feltöltéssel
Nicholls szerint az ilyen felhasználásra teljesen értelmetlen a drága és nagy energiaszükségletű mobilhálózatokat használni, sokkal értelmesebb lenne ezeket az eszközöket egy számukra optimalizált hálózaton tartani. Egy olyanon, ami képes akár több milliárd eszközt is kezelni, olyan eszközöket, amik ritkán és többnyire kevés adatot forgalmaznak. Nicholls elképzelése a meglévő GSM-alapú hálózatoktól radikálisan eltér, az ő verziójában a kapcsolat nem áll fenn folyamatosan, az eszközök csak akkor kapcsolódnak, amikor valóban van küldendő adatszállítmány.
A Sigfox kifejlesztett egy olyan vezetéknélküli architektúrát, ami ultra rövidhullámú modulációt használ és elvileg képes több millió eszközt kezelni nagyon kevés számú átjátszó segítségével. Frekvenciaként nem licencelt, főként a babaőrzők és dect-telefonok által használt 868 MHz (EU) illetve 915 Mhz (USA) sávot használnák. A Sigfox szerint képesek egyetlen toronnyal ugyanazt a lefedettséget biztosítani, amit jelenleg 50-100 mobilhálózatot ellátó cella nyújt. A startup egész Franciaországot lefedné 1000 bázisállomással, és a számítások szerint ugyanez működne az egész Egyesült Államokra 10 ezer toronnyal.
Az eszközökbe beépítendő rádiós modulok mérete is rendkívül kicsi lenne, ráadásul a mostani mobilhálózaton működő eszközök áramfelvételének ötvened részével is beérnék. Ez azt jelenti, hogy bármilyen külső táplálás nélkül, egy hosszú távra tervezett akkumulátorral egy eszköz akár 20 éven keresztül is képes lenne elérhető maradni mielőtt újra kellene tölteni.
Nem torrentezésre találták ki
A rendszer hátránya, hogy ez valóban csak a kevés adatot forgalmazó M2M használatra alkalmas, ugyanis a jelenleg elérhető sávszélesség a Sigfox eszközein mindössze 100 bps (azaz 0,000095 megabit másodpercenként). Mivel ez a ma használt mobiladat-technológiák közül a legelavultabbtól is lassabb, ezért teljesen alkalmatlan olyan eszközök ellátására, amik folyamatosan, valós időben kell, hogy forgalmazzanak, de az sem működik, hogy nagyon ritkán, de nagyon nagy adatmennyiséget átpréseljenek rajta.
Egy multimédia központ nyilvánvalóan igényli a 3G/4G kapcsolatot, viszont egy italautomata vagy egy hűtő, de bármilyen más háztartási eszköz, ami csak státusjelentést küld vagy értesíti a szervizt, ha elromlott, az teljesen oktalanul használna drága mobiladat modulokat. Ugyanez érvényes az egészségügyi és egyéb okos szenzorokra, amik egyszerű adatsorokat továbbítanak egy központi szerver felé.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A Sigfox szerint óriási lehetőség van még a fogyasztói eszközök piacán is, a mindenféle kütyük és hordható eszközök, amik jelenleg Bluetooth vagy Wi-Fi hálózaton keresztül kapcsolódnak, mind felcserélhetőek lennének a Sigfox megoldására is. Az autós vagy éppen a háziállat nyomkövető mellett a bluetooth-os pulzusmérő is jó példa lehet. A Sigfox ígérete jelenleg az, hogy a rádiós modult még kisebbre tervezik, illetve az árát is néhány dollár alá szorítják, de ami ennél fontosabb, az eszközeik hálózaton tartása évente körülbelül egy dolláros költségből megoldható. A dedikált hálózaton ráadásul nem kell párosítani, konfigurálni, átjárókat fenntartani sem.
Szabvány is lehet belőle
Felmerül a kérdés, hogy a Sigfox hogyan viszonyul a már meglévő szolgáltatókhoz. Elsőre úgy tűnhet, hogy versenybe akar szállni és a gépek internetének egyeduralkodója kíván lenni. Nicholls ezzel szemben azt mondja, hogy ilyet nem is érdemes komolyan gondolni, a cég inkább együttműködni kíván a szolgáltatókkal, minthogy versenyezne velük. A Sigfox a technológiát benyújtotta az ETSI (European Telecommunications Standards Institute) elé, azzal a céllal, hogy előbb-utóbb szabványként ismerjék el. A cég egyébként most szeptemberben esett túl egy második körös befektetésen, így jelenleg már 12,1 millió euró (3,4 milliárd forint) tőkebefektetés van a Sigfox mögött.