Hol rontottuk el?

A Superweek konferencia keretein belül Gerényi Gábor, az Index társalapítója, egyik legkitartóbb háttérembere, aki épp a napokban jelentette be, hogy nem működik tovább együtt a jövőben a médiummal, készített egy számvetést az elmúlt 20 évről. Azt vizsgálta, hogy vajon hol rontottuk el? A technológiai színtéren milyen tendenciák, milyen hiányosságok és rossz döntések vezettek oda, hogy Magyarország annak ellenére, hogy melegágya lehetne a közép-európai innovációnak, lapos középszerűségbe süllyedt?

Csehország a miénkhez hasonló méretű, ennek ellenére félmillióval több ember használ internetet, ha pedig a szigorúbb értelmezéseket vesszük az internetező definiálására, akkor akár 1 millióra is nyílhat az olló. A szintén posztkommunista országban egészen máshogy nyúltak a változásokkor a telekommunikációs piachoz, a vállalkozásélénkítéshez, illetve talán ügyesebben lesték el a kapitalista nyugat praktikáit.

Fájdalmas emlékek

Gerényi prezentációjában több fájdalmas példát is kiemelt, amiknek vizsgálatával jól bemutatható a pesszimizmusra okot adó magyar valóság. Az egyik legfontosabb elem a Magyar Telekom (Matáv) esete. A rendszerváltás után számtalan területen fogalmazódott meg a politikában, hogy a lakosság életszínvonalát látványosan javító infrastrukturális fejlesztések valósuljanak meg. Különböző lobbiérdekek indulhattak akkoriban, de ezek közül a telekommunikáció fejlesztése könnyen támogatókra talált. Egyszerű politikai jelszavakat lehetett gyártani abból, hogy mindenkinek legyen telefonja. A 80-as években ez kiváltság volt, a szabad világnak talán jelképévé is formálódhatott, hogy bárki igényelhetett és kapott is vonalat.

Éppen ezekben az időkben indult az internet forradalma is, 1995-től kezdve az egész világon fontos folyamatok zajlottak. A magyar piacon a 90-es éveknek a piaci vadnyugat, az eredeti tőkefelhalmozás éveinek kellett volna lennie. Ehhez képest a politika a könnyebb elmozdulás kedvéért a teljes évtizedre monopolizálta a telefonszolgáltatói piacot. A Magyar Posta három részre osztásával 1991-ben jött létre a Matáv, amit a távközlési törvény 1993-as életbelépésekor privatizáltak, amikor is 30 százalékos részesedést szerzett a Deutsche Telekom és az Ameritech International által létrehozott MagyarCom konzorcium. A MagyarCom részesedése 1995-ben 67 százalékra nőtt, ami nem feltétlenül gond. A probléma inkább az, hogy a Matáv az ország területének 70 százalékán kizárólagos szolgáltatási jogokat kapott.

Gerényi szerint ezzel a politikai döntéssel hazánk eljátszotta az esélyét egy versengő, fejlett, pörgő technológiai közegre. Nem alakult ki egy egészséges ökoszisztéma a szektorban, az infrastruktúra fejlesztése lassú lett. Az 1995-ös helyzetet elemezve Gerényi szerint mostanra Csehországhoz képest 1 millióval több internetezőnek kéne itthon lenni, de a helyzet az, hogy 1 millióval kevesebb van. Gerényi véleménye szerint a Magyar Telekom esetéből a politika nem vont le helyes következtetéseket, sőt, a privatizációt vezető Bokros Lajos mind a mai napig hangoztatja, hogy ez egy kiváló döntés volt.

Kényelmes ellassulás

Az infrastruktúra mellett a tudásbázis is ígéretekkel kecsegtetett, de itt is megtört a lendület. Gerényi a Kürt ZRt.-t és a Graphisoftot hozza fel szemléletes példákként. A Kürt esetében csodálatos volt, hogy a számítástechnika fejlődésének hajnalán beleásták magukat a merevlemezek lelki világába és a világon mindenkinél jobban értették, hogyan működik a mágneses adattárolás. Hosszú éveken keresztül jogosan volt büszke a cég arra, hogy a CIA-tól az arab sejkeken keresztül mindenki hozzájuk járt adatot visszaállítani a sérült diszkekről. Korrekt technológiai és gyakorlati ismeretet halmoztak fel, de sajnos túlzottan belekényelmesedtek a helyzetbe és nem ismerték fel időben, hogy ez a modell nem fenntartható.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően a merevlemezek mára megbízhatóak lettek, miközben olcsóvá váltak. Mindenkinek már több adattárolója van akár otthon is, a vállalatok redundáns szervermegoldásokat használnak, a cloud tárolásról nem is beszélve - a Kürt eredeti üzleti modellje okafogyottá vált. Gerényi saját ötleteiből felrajzolt néhány kimenetet, amit egy igazi versengő vállalat megtett volna a Kürt helyett. Létrehozhattak volna egy minősítő rendszert, validálhatták volna a tárolómegoldásokat, sőt, az sem lett volna túlzó, ha saját tároló piacra dobásával kísérleteznek. A 2000-es évek közepéig a Kürt neve egyet jelentett világszerte azzal, hogy az adat nem vész el, ezt nyugodtan át lehetett volna konvertálni prémium termékekbe. A valóság viszont az, hogy mára a Kürt világviszonylatban egy jelentéktelen cég, ami informatikai rendszerek üzemeltetésével és tanácsadással foglalkozik főként. Pedig 2004-ben a brit Guardian még úgy írt a vállalatról, mint az "adatmentés Dávidja", ami legyőzheti a piacvezető Ontrack-et.

Hiba a nullás kilométerkőnél

A Graphisoft szintén a jó időzítés, profi termékfejlesztés, jó ötlet, elszalasztott lehetőség tipikus esete Gerényi szerint. A Graphisoft és az AutoDesk egyaránt 1982-ben alapított cégek, az utóbbi éves árbevétele 1,8 milliárd dollár, a magyar vállalatot pedig 2007-ben felvásárolta a német Nemetschek AG (135 millió eurós árbevétel az anyacégnél). Azonos helyzetből indult a két vállalat, mindkettő kiváló termékeket fejlesztett. A legnagyobb hiba, amit a Graphisoft elkövetett, hogy az ArchiCAD tervezőprogramot kizárólag Macintosh platformra jelentette meg, míg az AutoDesk saját szoftverét az indulástól kezdve Windows alá is kínálta. Ez olyan, soha be nem hozható előnyhöz juttatta a céget, hogy értelemszerűen az AutoDesk programjai váltak a tervezés de facto szabványává. Ezt a hibát egyébként Bojár Gábor is elismerte az elmúlt években már.

Érdekes egybeesés, hogy Bojár Gábor és Kürti Sándor is egyaránt hangos kritikusa a magyar felsőoktatási rendszernek. Jogosan elemi átalakításokat javasolnak, mindketten az évek során saját bőrükön tapasztalták a megfelelő mérnöki munkaerő hiányát, a lexikális tudással megtömött, de projektben gondolkodni nem tudó fiatalok okozta nehézségeket. A két vezető javaslataira érdemes odafigyelni, a fiatal mérnökpalánták akár egyéni hatáskörükben is változtathatnak saját képességeiken, addig is, amíg maga a rendszer nem változik.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Nincs sok Graphisoftunk, nincs sok Kürtünk, sőt, ezek a cégek sem ütötték át a falat igazán. Az startupok világa talán éppen azért is olyan halvány Magyarországon, mert hiányoztak az igazi példaképek. Emellett a magyar közoktatás és a felsőoktatás módszeresen öli ki minden generációból a kreativitást, a vállalkozói mentalitást. Az USA-ban a közoktatási program része az üzleti modellek és tervek készítése, nálunk ezt csak üzleti szakképzés keretében lehet elsajátítani, ha valaki felismeri a szükségességét. Ez komoly hátrány.

Modern magyar startupok

Reményt talán a mostani sikeres tech vállalkozások tudnak adni, mint a Prezi, Ustream, LogMeIn, IndexTools, vagy akár a Docler. A Prezi esetében egy itthoni friss ötlet kiváló kivitelezéssel, modern gondolkodással, cég- és fejlesztésvezetéssel párosult és a tőkét is nagyon hamar a nemzetközi vizeken keresték. A nemrégiben nyélbe ütött 3,2 milliárd forintos (14 millió dollár) Series B tőkebefektetés jól mutatja, hogy a Prezi a nemzetközi mezőny mércéjével mérve is jó úton halad. A jelenlegi 10 milliós felhasználói bázisát könnyen sokszorozhatja, közben pedig nem lassulnak bele a meglévő megoldásaikban, folyamatosan nyitnak újak felé.

A Ustream ennél is előrébb jár, mondhatni befutott cég, ami az amerikai és a kelet-ázsiai piacokon sikeres vállalat. Nem követik el a klasszikus hibákat, ügyesen futottak végig a startup élet fázisain, példát állítva bármilyen hasonló egyszerű, de mégis ütős ötletnek. A Ustreambe történő tőkebefektetések értéke meghaladja a 100 millió dollárt (23 milliárd forint), működik az üzleti modelljük.

A Prezi, a Ustream és a többi felsorolt vállalat közös tulajdonsága, hogy a hazai mentalitást nélkülöző, friss, okos cégek. Van perspektívájuk, tudják definiálni saját magukat, a terméküket, képesek stratégiákban gondolkodni és azokat meg is valósítani. A technológiai szektor pedig még a válság, a csökkenő fogyasztás és a piaci ingadozások árnyékában is jól teljesít. Nem téved nagyot senki, ha itt próbál szerencsét.