Szerzők: Bodnár Ádám, Gálffy Csaba

2012. január 16. 09:21:00

Mire ez a felhajtás az Ultrabookok körül?

Hatalmas médiakampányt folytat az Intel az Ultrabook márka mellett - ezzel a noteszgépek új generációját jellemzi a chipgyártó, amelyektől azt várja, hogy visszaszorítsák az okostelefonok és tabletek előretörését. De kinek a problémáját oldják meg az Ultrabookok?

Az Ultrabook név azokat az Intel processzoros számítógépeket jelöli, amelyek vastagsága nem haladja meg a 18 (érintőkijelző esetén 21) millimétert, háttértárolónak SSD-t (is) használnak, tömegük 1,4 kilogramm alatt marad, akkus üzemidejük pedig 5 óránál hosszabb. Az Ultrabook elnevezés “kiérdemléséhez”  speciális, alacsony feszültségen üzemelő Sandy Bridge vagy Ivy Bridge processzort kell a gépnek tartalmaznia. A legfontosabb kitétel azonban az, hogy az Ultrabook belépő árának 1000 dollár körül kell lennie.

Revolúció vagy evolúció?

Az Intel minden alkalmat megragad az Ultrabook előnyeinek és forradalmi voltának hangsúlyozására, minden fórumon a PC illetve a “hagyományos” noteszgépekkel szembeállítva mutatja be, amire jó alkalmat kínált a múlt heti CES, ahol az összes nagy PC-gyártó jelentkezett ilyen konfigurációval. Az igazság azonban az, hogy a hatalmas hírveréstől eltekintve az Ultrabook definíciója semmilyen olyan újdonságot nem mutat, amely részleteiben, vagy egészében ne lett volna elérhető már korábban is. Ettől függetlenül az Ultrabook fontos evolúciós lépésnek számít a PC-k vonalán - revolúciót azonban nem hoz.

Az elmúlt másfél év során bebizonyosodott, hogy a hagyományos PC-nek komoly kihívói akadtak a személyi számítógép trónjáért: az okostelefonok és később a tabletek látványos piaci sikert arattak, piacuk pedig robbanásszerűen nő, a két kategória képviselőiből 2011-ben szűk másfélszer annyi fogyott mint PC-ből, az okostelefonok eladásai mintegy 50 százalékkal nőttek, a tabletpiac pedig duplázott. Ezzel szemben a PC-piac stagnált, 2012-re az elemzők 5 százalék körüli bővülést várnak. Logikus lépés tehát az Intel részéről, hogy megpróbálja felpörgeti a PC-gyártók körében az innovációt, aminek terheit a korábbiakhoz hasonlóan jórészt magára vállalja.

Ultrabook a Delltől (XPS)

Generációk

A noteszgépek a Centrino platform megjelenése után szakadtak el az asztali PC-k fővonaláról és kezdték el saját útjukat járni. Az Intel akkor jó ütemben látta meg, hogy az alacsony fogyasztású processzorok hordozhatóvá tételéhez szükség van fejlődésre a csatlakozás terén is, így minden erőforrásával beállt a WiFi mögé. Az erőfeszítést siker koronázta, megszületett a valóban vezeték nélküli számítógép fogalma.

A második ugrást a Core 2 sorozatú processzorok hozták el, amelyek már asztali szintű teljesítményt voltak képesek produkálni a noteszgépekben is, így teljes értékű elsődleges számítógépként lehetett őket használni. A kétmagos architektúra és a 64 bites felépítés révén elérhetővé váló memória meghozta az áttörést, az asztali gépek részaránya a PC-ken belül zsugorodásnak indult - ma már jellemzően csak a vállalatok és a gamerek vásárolnak asztali PC-ket, a notebook lett a de facto személyi számítógép. A notebook ráadásul minden korábbinál “személyibb”, a korábbi 1 háztartás = 1 asztali PC egyenlet helyett egyre inkább igaz lett, hogy 1 ember = 1 notebook.

A laptopok fejlődésének következő lépcsőjét az Ultrabookok jelenthetik, legfőképp a bennfoglaló méretek csökkentése révén. Az asztali gépről notebookra költöző felhasználók korábban nem voltak hajlandóak lemondani a nagyméretű, legalább 15 hüvelykes kijelzőről, a panelek felbontásának növekedése és a felhasználók személyes tapasztalatai nyomán azonban sokan váltanának kisebb, könnyebb gépekre - ennek az igénynek menne elébe az Ultrabook. A 14-15 hüvelykes gépek helyett ma már egyre többen keresik a 11-13 hüvelykes, könnyebb, kisebb eszközöket, az Ultrabookok tehát létező piaci rést céloznak.

Ultrabook a HP-tól (Envy Spectre)

Kommunikációs csúsztatás

Az Intel marketingkomunikációja azonban meglehetősen hanyagul átsiklik a tény fölött, hogy ilyen gépek már korábban is léteztek, a méregdrága ultrahordozható gépek kora már egy ideje lejárt. A chipgyártó pedig ezt pontosan tudja, a Core 2 Duo sorozat CULV (consumer ultra low voltage) chipeket ugyanis pontosan ilyen gépekbe szánta , így azok 2009 óta elért piaci sikereiről is pontosan tud.

A CULV-alapú gépek már korábban leszivárogtak 13 és 11 hüvelykes méretosztályokba is, a méret csökkenésének pedig kvázi automatikus velejárója a tömeg csökkenése is. Az optikai meghajtók elhagyásával pedig a gépek vastagságát is le lehetett csökkenteni - az eredeti MacBook Air ennek extrém példája. Az azóta megjelent MacBook Air generációk egyaránt Ultrabookoknak tekinthetők, csak akkor az Intel még nem állt elő ezzel a hangzatos megnevezéssel, nem indított kampányt és nem kérte fel a Black Eyed Peasből will.i.amet, hogy az Ultrabookokat világ körüli turnén népszerűsítse.

Will.i.am és Paul Otellini, az Intel elnök-vezérigazgatója

Machine learning és Scrum alapozó képzések indulnak! (x) A HWSW októberben induló gyakorlatorientált, 10 alkalmas, 30 órás online képzéseire most early bird kedvezménnyel lehet regisztrálni!

Az Ultrabookok azonban minden újdonságuk ellenére sem képviselnek akkora technológiai előrelépést, mint ahogy azt az Intel marketingrészlege sulykolja. A legtöbb fogyasztó számára az Ultrabook csak egy újabb vékony és könnyű notebook flashmemóriás háttértárral, amelynek a mobil merevlemezekhez viszonyított sebességfölényét és a használhatósághoz adott többletét csak akkor hiszi el, ha már saját környezetében saját alkalmazásaival megtapasztalta - ehhez azonban először meg kell vennie.

Feltehetően hasonló problémával fognak küzdeni az Ultrabookok is, amelyek hiába jelentik a noteszgépek következő generációját, első látásra nem hoznak akkora áttörést használhatóság, a “felhasználói élmény” terén, amely miatt a vásárlók tömegével rontanának be a boltokba értük - nincs a Centrino és a Wi-Fi jelentette vezeték nélküli szabadság, vagy az évtized közepén megjelent gépek által hozott előrelépés a teljesítmény terén. Minden téren érzékelhető a továbblépés, még erősebb a CPU, még hosszabb üaz zemidő, még gyorsabb a GPU, vékonyabb a kialakítás, az SSD révén gyorsabb a boot és alkalmazásindulás, de a bombasztikus újdonság, a birtoklási vágyat felkeltő egyedi érték hiányzik.

Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy ne lehetnének sikeresek az Ultraookok, a nagy áttörést, a vevők érdeklődésének felkeltését - ahogy a PC-piacon már sokszor - azonban nem maguk a gépek, hanem új operációs rendszer fogja kiváltani. Az idén megjelenő Windows 8 sok fogyasztót csábíthat be majd az üzletekbe, már csak azért is, mert a Metro UI messziről láthatóan különbözik az eddigi windowsok felületétől, így bizonyára sokan szeretnék majd kipróbálni, megnyomogatni az ilyen gépeket az áruházakban vagy a kisebb boltokban, ami jó lehetőséget teremt a gyártók számára, hogy új konfigurációkat testközelbe hozzák.

Ultrabook a Toshibától (Portege Z830)

A Windows 8 hoz áttörést

A közelséget itt szó szerint kell érteni, a Windows 8 nagy hangsúlyt fektet az érintéses vezérlésre, ezt a PC-gyártók is követni fogják - már a CES-en is láthattunk érintőképernyős Ultrabook modelleket. Ezek az érintőképernyős, vékony és könnyű, SSD-vel felszerelt (esetleg leválasztható billentyűzetes, tabletté alakítható) konfigurációk valóban új érzékelt fogyasztói minőséget hozhatnak a notebookok világába, de ezeknek az éve 2013 lesz, nem 2012, bármi mást is állítson will.i.am.

Az Intel reményei szerint az Ultrabookok második, tavasz-nyár folyamán érkező hulláma már agresszíven fel tudja venni a versenyt a tabletekkel - ehhez alacsony tömegre, hosszú üzemidőre és érintőképernyőre lesz szükség. Ez utóbbi adott lesz az Windows 8 formájában, a Microsoft operációs rendszere kiváló érintős felülettel rendelkezik majd, amely újra felkeltheti az érdeklődést az érintős Intel PC-k iránt. Ha az Asus Transformer (és Prime) példájából következtetni lehet valamire, akkor a billentyűzet legalább annyira fontos eleme az ilyen készülékeknek, mint az érintőkijelző - a két beviteli forma egymás mellett élését azonban nem egyszerű megoldani.

Az Ultrabook-történet jól illusztrálja, hogy az Intel hatalmas műszaki és pénzügyi erőforrásai ellenére félkarú, pontosabban karnélküli óriás. A gyártópartnerek aktív részvétele nélkül képtelen az új kategóriát életre hívni. Ennél is súlyosabb probléma az Intel és a PC-gyártók számára, hogy a felhasználói élményt az operációs rendszer jóval nagyobb mértékben tudja befolyásolni, mint a hardveres innováció - így a Microsoft hathatós közreműködése nélkül az új kategória előnyei kiaknázatlanok maradnak.

a címlapról