Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Július 19-én SYSADMINDAY: egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket!

A vég kezdete: Huawei Honor U8860 okostelefon

Gálffy Csaba, 2011. november 25. 15:00
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A nagy gyártók egyre mélyebbre hatolnak az alsó-középosztály meghódításában, ehhez azonban elavult alkatrészekből épített, lebutított telefonokat használnak. A kínaiak elhozzák a nép számára a reményt?

hirdetés

A műszaki vívmányok néhány év alatt közkinccsé válnak - ez a high-tech talán legfontosabb alaptörvénye. Ami ma megkülönböztetőnek számít a piacon, néhány év múlva triviális lesz. Ennek a kikerülhetetlen jelenségnek köszönheti felemelkedését Japán, Tajvan, Dél-Korea és többi a dél-kelet ázsiai kistigris: az alacsonyabb életszínvonalnak köszönhetően kisebb bérek, így alacsonyabb költségszint mellett tudták előállítani tömegtermékeiket a világ fogyasztói piaca számára.

Érdemes ezzel a nyitással kezdeni tesztünket, ugyanis az említett trend fényében nyer igazi értelmet a Huawei készüléke, az Honor, kódnevén U8860. A telefon ugyanis azt jelzi, hogy az okostelefon-gyártás pontosan fent leírt utat járta be: a korábban csúcsnak számító kapacitív kijelzővel és erős processzorral szerelt készülékek gyártástechnológiája mára gyakorlatilag minden szereplő számára elérhetővé vált - köszönhetően elsősorban az Android operációs rendszernek.

Ez a pokol?

Ahogy a HWSW szinte pontosan egy évvel ezelőtt megírta, az Android nem csak áldás a nagynevű gyártók számára, hanem átok is. A platform használata ugyanis azt jelenti, hogy feladják a piaci megkülönböztetés egyik legfontosabb eszközét, a szoftvert, és beérik a készülékgyártás alantasabb feladatával. Az androidos ökoszisztéma kizárólagos irányítója a Google, a keresőóriás dönti el az operációs rendszer fejlődésének irányát, kézben tartja a platform legfontosabb felhős szolgáltatásait illetve szabályozza az alkalmazásboltot. A gyártók számára így szó szerint csak a gyártás marad, mérnöki kiválóságukat a formatervben és a hardver-szoftver páros minél jobb összecsiszolásában mutathatják meg. Na meg abban, hogy melyikük tudja ugyanazt a minőséget minél olcsóbban előállítani.

Ahogy azonban a tavalyi cikkünk is kifejti, az okostelefon-gyártást demokratizáló Android nem korlátozódik a nagy gyártókra. Az operációs rendszerhez, a processzorokhoz és egyéb alkatrészekhez ugyanis a kisebb-nagyobb kínai cégek is ugyanúgy hozzáférnek, mint a nagy európai és amerikai gyártók, amennyiben pedig a Google szája íze szerinti eszközöket alkotnak, az Android Markethez és egyéb Google-szolgáltatásokhoz is csatlakozhatnak.

Az első, nálunk is hallható figyelmeztető lövést a ZTE adta le a Blade formájában. A telefon könnyedén hozta a tavalyi középkategória teljesítményét és minőségét, a nagyok kínálatához viszonyítva töredékáron. Közben az első fecskéből fokozatosan trend lett, a kínai gyártókkal már nem csak az abszolút belépő kategóriában, de a középső szegmensben is számolnunk kell. Ezzel elérkeztünk cikkünk főszereplőjéhez, a Huawei Honorhoz.

Formaterv: méretes zakó

Nem végleges

A nálunk járt telefon sem hardveresen, sem a telepített szoftver szempontjából nem számít véglegesnek. Információink szerint például a képeken is látható hátlap még nem a gyártásba kerülő változat, csupán egy a "jelöltek" közül - így várhatóan ez az elem nem ilyen lesz a végleges modellen. A szoftverrel kapcsolatban ugyan nem voltak érdemi kifogásaink, a mellékelt szoftverek és szolgáltatások köre a bolti verzióban eltérő lehet.

A telefon távolról rendkívül hasonlít a korábbi generációs iPhone-okra, köszönhetően a fényes fehér hátlapnak és a körben végigfutó fémcsíknak. Közelebbről természetesen nem téveszthető össze a két készülék, a formaterv ettől függetlenül semmiképp sem egyedi. Szerencsére a kínai telefonokra korábban jellemző hivalkodó részletek már eltűntek, így diszkrét a gyártó logója és neve is, valamint egészen apró betűket kapott a kamera. Az iPhone bizonyos design-elemeinek átvételét nagyobb gyártók, például a Samsung is többször elkövette ebben a kategóriában, például a Galaxy Ace-nél, így a Huaweit nem érheti szó.

Az okostelefonok kinézetét az érintőképernyő határozza meg, az Honor esetében sincs ez másképp. A 11 milliméteres vastagság nem lóg ki a megcélzott mezőnyből, a telefon jól simul a kézbe. Egyetlen kifogás csupán a kissé sikamlós felületeket érheti, az eszközt alaposan meg kell markolni, másképp az az érzésünk, hogy folyamatosan ki akar csúszni a kezünkből. Ezt az érzetet kelti a masszív, 140 grammos tömeg is, amely már nem a pehelysúlyú kategória. Az előlapon találjuk az androidos telefonokon megszokott négy gombot, ezen kívül csak a hangerőszabályozó és fent a bekapcsológomb található, az adatkábel illetve a töltő microUSB-csatlakozója alulra került. Az újabb androidos divatnak megfelelően a dedikált kameragomb sajnos lemaradt.

A hátlap az iPodokhoz hasonlóan két rétegből épül fel, a tejfehér alsó rétegen vastag átlátszó bevonat található. Sajnos az iPodokhoz hasonlóan ez a bevonat is rendkívül erősen karcolódik. Néhány napi használat során a felület már hajszálkarcokkal teli, pusztán az asztalon tárolástól - kulcsoktól, egyéb kemény tárgyaktól elkülönítve tároltunk a telefont. Ezzel együtt az Honor kifejezetten minőségi benyomást kelt, köszönhetően az előlap üvegborításának és a vastag hátlapnak.

Hardver: minden rendben

Az Honor a Qualcomm Snapdragon család egyik legújabb darabjára, az egymagos MSM8255T lapkára épül - ez dolgozik amúgy a Samsung Galaxy S Plusban, a Sony Xperia arc S-ben, de a Nokia új zászlóshajójában, a Lumia 800-ban is. Egymagos kialakítása ellenére az 1,4 GHz-es processzor kiváló teljesítményt nyújt, meggyőzően hajtja az Android 2.3.5-ös verzióját, a szubjektív sebességérzet kiváló, a rendszer sosem akad meg. A telefon a benchmarkok alatt is hozza az elvárható szintet, SunSpider 0.9.1 és BrowserMark Javascript-tesztek alatt 2456 illetve 69425 ms illetve pont lett az eredmény.

A sebességet az Adreno 205-ös jelű grafikus gyorsító foghatja kissé vissza, a 2009 végén bemutatkozó egység ma már kissé elavultnak számít - a Quadrant tesztben 2142 pontot ért el a gép. A processzor mellé 512 megabájtos RAM-ot kapunk, ebből a felhasználói alkalmazások 348 megabájtot látnak és tölthetnek be. A felhasználói háttértár 2 gigabájtos, ez maximum 32 gigabájtos microSD memóriakártyával bővíthető.

A 4 hüvelykes átlójú kijelzőt is dicséret illeti, bár az új Sony Ericssonok LCD-i illetve az AMOLED kijelzők szintjét nem éri el, képe szép, kontrasztos, betekintési szögei pedig jók. Ebből kicsit levon a nem túl magas maximális fényerő és a csillogó üveg takarólap, minek következtében erős háttérfényben nehezen látható a megjelenített tartalom. A kijelző amúgy szabványos 854x480 pixeles felbontást kapott, ezen nem spórolt a gyártó.

Ilyen képet készít (crop)

A hátlapi kamera 8 megapixeles felbontással bír, a partifotózást pedig LED-es villanófény segíti. Kültéren meglepően jó fotókat készít az Honor, sem kromatikus aberrációt, sem látványos zajt nem tapasztaltunk - cserébe kissé elmosott, részletszegényt képeket kapunk. A lakásban készült képek azonban kifejezetten zajosak lesznek az erős szűrés ellenére is. Összességében a várakozásoknál jobban fényképez a telefon, a világot azonban ez sem fogja megváltani. A hátlapi kamera képes HD felbontású videofelvételére, azonban csak 1280x720-as felbontásban. Az előlapi kamera felbontása 2 megapixel, videotelefonálásra éppen megfelelne - sajnos ebből a funkciójából sokat levon, hogy csak szabadtéren vagy erős lámpafényben használható, gyenge fényviszonyok között egyszerűen fekete képet küld.

Külön dicséretet érdemel a telefon akkuja, amely 1930 mAh kapacitású, ami mintegy 30-50 százalékkal nagyobb mint a korábban "nagynak" számító akkuk, a kisebb telefonok kapacitásának pedig duplája. Ez az akkus üzemidőben is megmutatkozik, az Honor folyamatos használat mellett is könnyedén kihúzta a nap végéig, sokszor pedig csak a második nap végén kért töltőt. Ebben nyilván szerepe van a második generációs Snapdragon fejlett energiagazdálkodási képességeinek is, de az akku is hozzáteszi a magáét.

Szoftver: nem felesleges csicsa

Ahogy már említettük az Honor jelenleg az Android Gingerbread 2.3.5 verzióját futtatja, amelyen a gyártó minimális változásokat eszközölt. Bár a Gingerbread kiváló rendszer, ma már nem számít a legutolsó változatnak - néhány napja elérhető az Android következő, 4.0.1-es verziójának forráskódja is. Egyelőre nincsenek arról információk, hogy az Honor vásárlói mire számíthatnak, a gyártó nem tett hivatalos nyilatkozatot a kérdésben. Az androidos gyártók korábbi gyakorlatának ismeretében azonban kijelenthető: ha Ice Cream Sandwich-kompatibilis telefont szeretnénk, akkor csak olyan gyártótól vásároljunk, aki már hivatalosan is elkötelezte magát a frissítés mellett. Ha azonban nem okoz gondot a telefon feltörése és alternatív operációs rendszer telepítése, akkor az Honor jó vétel lesz, várható népszerűsége folytán feltételezhetően széles Custom ROM-támogatásban részesül majd.

A Huawei szoftvermérnökei bizonyos fokig átdolgozták az operációs rendszert, egyéni színösszeállítást és gombokat kapott a felület, de írtak előtelepített alkalmazásokat is, változott a launcher (főképernyő) és feladatkezelő is. Ötletes a képernyőzár, amely az új divat szerint az ujjunk körből kihúzásával oldható fel - a Huawei megoldása azonban más-más alkalmazást indít el, ha a megfelelő piktogramok felé mozgatjuk a középső köröcskét. A telepített alkalmazások között megtaláljuk a közösségi szolgáltatásokhoz használható Streams, amely a Twitter és Facebook üzeneteket képes megjeleníteni a Contacts alkalmazás hatodik fülén, a megfelelő szolgáltatások alkalmazásához képest viszont semmilyen érzékelhető pluszt nem ad - sőt, az egyes üzenetek megjelenítéséhez a böngészőt nyitja meg.

A Huawei a felhős szolgáltatásokban is lát fantáziát, saját, Cloud+ megoldása azonban egyelőre meglehetősen fapados, cserébe viszont 160 gigabájt ingyenes tárhelyet kínál. Tehát az Apple iCloud, a Microsoft Skydrive vagy a Google felhőjének bőséges szolgáltatáskínálatára ne számítsunk, cserébe backupot készíthetünk a tárhely rovására, valamint le- és feltölthetünk fájlokat a telefonunkról és PC-nkről is. A szolgáltatás beépített telefonkeresővel is rendelkezik, vagyis a böngésző felületén láthatjuk készülékünket és üzenetet is küldhetünk rá, zárolhatjuk, törölhetjük az adatokat, valamint hívás- és üzenetátirányítást kapcsolhatunk be.

A Cloud+-on keresztül a Huawei saját alkalmazásboltjához, a Hispace-hez is hozzáférhetünk - ennek kipróbálásához azonban szükségünk lett volna a megfelelő mobilos klienshez is, ami a tesztkészülékről még hiányzott. Az Honor a multimédiás központ feladatot is sikerrel teljesíti a mellékelt DLNA-kliens segítségével, ami a hálózatra kötött médialejátszókra tudja streamelni a telefonon található zenéket, videókat - a funkció támogatásáért le a kalappal a Huawei előtt.

Sok színben lesz.

Konklúzió

A Huawei illetékesei szerint az Honort 300 dollár körüli végfelhasználói áron kívánják piacra dobni, ez ideális esetben 70 ezer forint alatti árat jelent - ez mintegy 20 ezer forinttal a fő ellenfél Samsung Galaxy S Plus ára alatt lenne. Ennyiért ez a telefon egész egyszerűen jó vétel, ugyanis praktikumban semmivel sem marad alatta a számottevően drágább telefonoknak, minősége, sebessége pedig legtöbbször azok felett van. Az egyetlen kifogás a belépő szintű készülékek által formált negatív márkaimázst illetheti, ezen azonban az Honorhöz hasonló okostelefonok segítségével fordítani tud a Huawei.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
A IT-üzemeltetők világnapján egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket az Ankertbe.