ASUS Zenbook UX21 és UX31 - a PC második eljövetele?

A PC-piac idei legnagyobb újításaként harangozta be az Intel tavasszal az ultrabook termékkategóriát. Az alacsony fogyasztású Sandy Bridge processzorokra épülő számítógépek vékonyak, könnyűek, gyorsak és relatíve olcsóak - pontosan ez az a termék, amire a gyártóknak szükségük van a tabletek ellen folytatott küzdelemben. A kérdés csupán az maradt, hogy a felhasználók mit szólnak az új termékkategóriához?

Gigászi piaci űr

A windowsos PC-k területén meglehetősen hosszú ideje nem jött valódi innováció. A noteszgép definíciójává a 15 hüvelykes, olcsón megszerezhető, de nehéz és nagy számítógépek váltak, amelyek mellett egyre nagyobb igény mutatkozott a hasonlóan gyors és olcsó, azonban kisebb, hordozhatóságuknál fogva használhatóbb eszközökre. Ezt az űrt próbálta meg évekig betölteni a netbook, a használhatóságot ott az alacsony teljesítmény törte derékba. Második hullámban a tabletek kezdtek el kiharapni a PC-k eladásaiból: az alacsony fogyasztású ARM processzorokra optimalizált operációs rendszerek jól használhatóak, az érintőkijelzőre optimalizált felület pedig mindenki számára könnyen használható. Funkcionalitásban azonban ezek a gépek sem érték utol a PC-ket, tartalomgyártásban (főleg a hiányzó billentyűzet és a gyenge processzorok miatt) nem szerepelnek jól.

A probléma megoldása kívül került a PC-gyártók megoldáshalmazán, saját hatáskörben nem tudták megújítani a PC-t. Az Apple például már több mint három éve, 2008 januárjában bemutatta a MacBook Airt, a lassú processzor és a magas ár miatt azonban maximum rétegtermékként volt értelmezhető. A labda az Intel térfelén pattogott: olyan processzort kellett alkotnia, amely olcsó, gyors, azonban rendkívül alacsony fogyasztású. Ez utóbbi a kritikus fontosságú szempont, a magasabb fogyasztás ugyanis nagyobb akkut és nagyobb hűtést igényel - ami megdobja a méretet és a tömeget.

A feladat első megoldása a Sandy Bridge processzorok képében érkezett meg. Az alacsony fogyasztású változatok 17 wattos hőkeretben hozzák az elvárt teljesítményt, terhelésen kívül pedig rendkívül keveset fogyasztanak. A fejlesztés itt nem áll le, az ultrabookok második hullámában már a várhatóan jövő tavasszal érkező az Ivy Bridge processzorok üzemelnek, amelyek 22 nanométeren, még alacsonyabb fogyasztás mellett hozzák ugyanezt (vagy magasabb) teljesítményt.

A befagyott PC-piacon őszig az új processzorokhoz először hozzájutó Apple garázdálkodott a tavasszal megújított MacBook Airrel, mára azonban a távol-keleti gyártók is csatasorba állították saját versenyzőiket. A Samsung 9-es sorozata mellé a napokban a Lenovo, az Acer és az ASUS állított ki saját versenyzőt, a Dell és a HP azonban egyelőre nem rúg labdába ezen a piacon.

Minőségi tajvani termék

Az ASUS a Samsunghoz hasonlóan jó érzékkel vette észre, hogy a versenyképes ultrabooknak minőséginek kell lennie. Az Apple nem hiába birtokolja továbbra is az ezer dollárnál drágább számítógépek piacának kétharmadát Amerikában: ebben a piaci szegmensben nem szabad a formaterven spórolni. A tajvaniak nem is tették: a Zenbookok csupa fém készülékházat kaptak, amelyet sehol nem tör meg olcsó műanyag. A gép becsukott állapotban is abszolút minőségi hatást kelt, kézbe véve és kinyitva pedig sem okoz csalódást.

Az építési minőség kifogástalan, a Zenbook a sarkánál fogva sem hajlik, nyomásra pedig érdemben sehol nem enged. A gép felépítését az ASUS "monoshell" névvel illeti, ami gyakorlatilag az Apple unibody kialakításának felel meg, vagyis a gép külsejét adó alumínium elem egyúttal a vázat is jelenti, ami különös merevséget ad. A fém azonban nehezebb mint a műanyag, a hasonló méretű netbookoknál ezért ezek a gépek nehezebbek. A 13 hüvelykes UX31 1421 grammon, a 11 hüvelykes kijelzővel szerelt UX21 pedig 1146 grammon méretkezett nálunk - ez mindkét esetben bőven hordozható kategóriát jelent.

A felületek színe élőben kifejezetten elegáns, kifinomult, nem olyan minimalista mint a MacBook Airé. A szálcsiszolt fém sokat dob a megjelenésen, a felső fedél koncentrikus, a belső és az alsó felületek pedig párhozamos csíkozást kaptak. Műanyag csupán a képernyő körül és a gombok között lelhető fel, ez azonban nem a Samsungnál látott, olcsó hatást keltő fényes fekete, hanem minőségi matt barna. Hogy ne legyen kifogástalan a formaterv, két apró, ám tipikus hibát azért elkövettek a designerek: a képernyő alá és a fedélre gigantikus mérető ASUS logót sikerült tenni - a kisebb itt szebb lett volna. Ennél sokkal rosszabb a zsanéron belül található kurzív "UX31 Series Ultra Slim" felirat, amelynél kínosabbat nehezen tudunk elképzelni.

A csatlakozók terén eléggé szegényes a felhozatal, a két oldalon egy-egy USB port, illetve microHDMI és miniVGA található a gépen, szerencsére az egyik USB 3.0-s szabványú. A nagyobbik, UX31-es gépen emellett található kártyaolvasó is, ez SD és MMC formátumú egységeket fogad. Szerencsére az ASUS minden gép mellé mellékel Ethernet-to-USB és miniVGA-to-VGA csatlakozót is, így kis kompromisszummal de mégis rugalmasan használhatóak a csatlakozók.

A multimédiás képességekre az ASUS saját bevallása szerint rendkívüli hangsúlyt fektetett, ennek érdekében az exkluzív audioeszközöket gyártó Bang & Olufsennel működött együtt. Ennek keretében a dánok tervezték a Zenbookok hangrendszerét és nevüket is adták a termékhez. Sajnos a várakozásokat nem igazolja a végeredmény, magas hangerőn durván torzítanak a hangszórók - alacsonyabb fokozaton azonban hallhatóan jobban szólnak a Zenbookok mint a hasonló kategóriájú noteszgépek. A basszusokról túlzás lenne beszélni, a hangzás teltebb, filmnézéskor és eseti zenehallgatáskor már nem nyúlunk reflexszerűen a fülhallgató után.

Billentyűzet és a hírhedt touchpad

Az ultrabookok kimondatlan célja a tartalomgyártás. A második generációs Core i7 processzor elég erős bármilyen feladat elvégzéséhez, a billentyűzetnek is partnernek kell lennie a hosszabb szövegek problémamentes bevitelében. Az ASUS szerencsére kiválóan oldotta meg a feladatot, a rövid úton járó, kiváló nyomásponttal rendelkező billentyűzetet öröm használni, nagyon jó rajta gépelni. Bár a fotókon fémnek tűnnek az egyes gombok, erről azért szó sincs, ezüstösre festett műanyag adja a billentyűzet anyagát. Egyetlen hiányosságként a háttérvilágítás hiánya róható fel, a mezőnyben ezt a Samsung és az Apple ezt meg tudta oldani.

A nemzetközi szaksajtóban hihetetlen mennyiségű kritikát kapott a Zenbookok touchpadje. A nagyméretű, üvegből készült felületű eszköz valóban okozott néhány kellemetlen percet nekünk is, egészen addig, míg a valamiért hiányzó drivert nem pótoltuk, a Windows 7 alapértelmezett,  meghajtóját a megfelelő szoftverre cserélve a touchpad megtáltosodott. Míg az alapértelmezett meghajtó például nem képes kiszűrni a gépelés közbeni véletlen érintéseket, az ASUS szoftverének ezzel semmilyen problémája nem akadt - pedig az apró gép hatalmas felületű touchpadjéhez szinte folyamatosan hozzáér a felhasználó munka közben. Szerintünk ez az első windowsos eszköz, amely képes hozni az Apple érintős felületeinek élményét, a többujjas gesztusok hibátlanul működnek, így a kétujjas görgetés és lapozás, valamint a pinch-zoom is működik, ez utóbbi szoftvertől függően változó sebességgel. Problémaként egyedül a sután integrált egérgombok jelentkeztek, ezek felülete nem érintésérzékeny és az átmenetet nem jelzi a felület megváltozása - ez igényel némi megszokást.

Kijelző

Ahogy korábbi cikkünkben említettük, a 13"-as Zenbook 1600x900 pixeles felbontású, a 11"-es pedig 1366x768 pixeles felbontású panellel készül. Amit akkor nem tudtunk, hogy az ASUS meglehetősen egyéni megközelítést alkalmazott a panelek kiválasztásakor: a tajvaniak szerint a használhatóságot elsősorban a panel fényereje befolyásolja, így ennek érdekében olyan optikai szűrőket használtak, amely ezt az értéket maximalizálja. Ez kompromisszumhoz vezetett a betekintési szögek illetve a kontraszt területén, cserébe viszont a piac egyik legnagyobb fényerővel rendelkező képernyőt találjuk a Zenbookokban. A kijelző annyira fényes, hogy a csillogó borítás ellenére is tökéletesen olvasható és látható még direkt napfényben is - irodában vagy otthon a legmagasabb fényerő szinte szúrja is a szemet.

Ahogy említettük, a nagy fényességért a betekintési szögekkel illetve a relatív alacsony kontrasztaránnyal "fizetünk" - a legmagasabb fényerőn a fekete inkább csak szürke, lejjebb húzva azonban javul valamennyit a helyzet. A betekintési szögek vízszintesen egészen tűrhetőek, függőlegesen viszont gyorsan romlik a kontraszt, színinverzió azonban szélsőséges szögekig nem lép fel. A használható tartomány ennek megfelelően irodai programok alatt elegendően széles, videonézéshez azonban kissé szűk.

Hardver

Az Ultrabook-minősítésnek megfelelően a számítógépek Intel Sandy Bridge processzorokkal érkeznek, a termékpalettán i3-tól i7-ig változatos darabok találhatóak. Nálunk mind a 11-es, mind a 13-as gépből a csúcskategóriás, i7-es processzorral szerepelt változat járt, AIDA64-gyel készült részletes hardverleltáruk itt meg itt olvasható.

Rust? Kubernetes? FinOps? Melyiket válasszam? Egy jó karrierdöntéshez sok apróság szükséges. Egy alapos hazai technológiai körkép azoban még hiányzott. Végre van ilyen, és a 21. kraftie adásban kidumáltuk.

Az ASUS sajnos követte az Apple iránymutatását a hardveres hozzávalók tekintetében is, a gépben az alaplapra forrasztott memória található, így a vásárlás után az nem bővíthető tetszés szerint. Bár a vékonyságra törekvés jegyében rengeteg kompromisszumra van szükség a tervezés során, szerintünk legalább egy memóriabővítő nyílásnak bele kellett volna férnie - akár úgy is, hogy a termék néhány milliméterrel vastagabb lesz. Az SSD bár nem 2,5 hüvelykes, de szabványos és cserélhető, így a jövőben lehetséges a kapacitásbővítés.

A fém kialakítás ellenére sikerült elérni, hogy a gépek alja nem része a hűtőrendszernek, így minden részegységet tesztelve sem sikerült felforrósítani a Zenbookokat - emlékezetes, hogy a Samsung 9 Series alja még normál használat mellett is sokszor kellemetlenül meleggé vált. Az AIDA64 mérései szerint a Zenbookban a processzor teljes terhelés mellett mintegy 83 fokig melegszik fel, ilyenkor a hűtés is maximális fordulatszámra kapcsol - a várt vékony sípolás helyett azonban mélyebb, elviselhetőbb hangot generált.

Szoftver és akkus üzemidő

Az ASUS számos saját fejlesztésű alkalmazást is pakol a noteszgépbe. Ezek közül különösen örvendetes, hogy a Live Update első indítás után jelzi, hogy a meghajtók vagy a BIOS frissítésre szorulnak, ez különösen a termék életciklusának elején fontos. Sajnos a frissítés korántsem ment zökkenőmentesen, egyrészt nem vette észre a touchpad hiányzó driverét, másrészt később egy megszakadt telepítés teljesen összezavarta az alkalmazást és többé arra sem volt hajlandó, hogy ellenőrizze a frissítéseket. A Live Update-en kívül még számtalan ASUS segédprogram található előtelepítve, szerencsére ezek csendben megbújnak a maguk helyén, nem indulnak automatikusan, így nem foglalják feleslegesen a memóriát és a processzoridőt. Az első indításra jellemző, hogy a gépen antivírus szoftver sem található alapból - ez mindenképp örvendetes fejlemény.

Az üzemidőt az akku, a hardver, valamint a kijelző határozza meg. Az UX21 35 wattórás, az UX31 pedig 50 wattórás akkuval érkezik, ez a gyártó szerint 5 illetve 7 órás üzemidőre elegendő. Saját méréseink szerint az UX31 fényerőtől függően 7-11 wattot fogyaszt nyugalmi állapotban és 4-6 órás akkus üzemidőre számíthatunk normális, böngészést, szövegszerkesztést tartalmazó használat esetén, bekapcsolt Wi-Fi mellett. Szerencsére e tartomány maximumának elérése nem problémás, a kijelző még minimális fényerő mellett is bőven használható és olvasható marad, ezzel sokat lehet spórolni.

A szoftveres körítés ügyesen segít a megfelelő energiaállapot beállításában, amelyek között az Fn+Space kombinációval váltogathatunk. A Power4Gear alkalmazásban beállítható a ventilátorok maximális fordulatszáma, a processzor maximális teljesítménye, a kijelző fényerő - mindezek az áramellátás (akku vagy hálózat) függvényében. Az alapértelmezett beállítások valóban használhatóak, a csendes irodai környezetre tökéletes a Quiet Office, teljesítményigényes feladatokhoz pedig van High Performance beállítás, és hosszú utazásokhoz természetesen elérhető a Battery Saving is.

Konklúzió

Végre. Bevallottan kissé meglepetésként kért, hogy az utóbbi idők egyik legjobb számítógépét az ASUS tette le a szerkesztőség asztalára, a Zenbook képében azonban ez történt. A gép ugyanis egész egyszerűen összeáll, mind a szoftver, mind a hardver kerek egészet alkot. Apróbb hibái természetesen vannak, összességében azonban öröm volt használni ezt az eszközt - amit mostanában kevés termékről tudtunk elmondani.

A pozitív kicsengésű véleményünket hatványozza, hogy a tajvaniak kifejezetten kedvező magyarországi árakat határoztak meg a Zenbookok számára. A 11 hüvelykes UX21 belépő ára 230 ezer forint, ezért Core i3 processzort és csak 2 gigabájt RAM-ot kapunk. Az UX31 drágább lesz majd, ez valamivel 300 ezer forint alatt már elérhető lesz, Core i5 processzorral, 128 gigabájtos háttértárral és 4 gigabájt memóriával - a hasonló MacBook Air modellekhez viszonyítva ez mintegy 70 illetve 100 ezer forintos előnyt jelent. A csúcsot az UX31 Core i7-tel és 256 gigabájtos SSD-vel érkező változata jelenti, ez 390 ezer forintért lesz itthon elérhető - a MacBook Airt hasonló konfigurációban 470 ezerért vesztegetik.