ASUS Zenbook UX21 és UX31 - a PC második eljövetele?

A PC-piac idei legnagyobb újításaként harangozta be az Intel tavasszal az ultrabook termékkategóriát. Az alacsony fogyasztású Sandy Bridge processzorokra épülő számítógépek vékonyak, könnyűek, gyorsak és relatíve olcsóak - pontosan ez az a termék, amire a gyártóknak szükségük van a tabletek ellen folytatott küzdelemben. A kérdés csupán az maradt, hogy a felhasználók mit szólnak az új termékkategóriához?

Gigászi piaci űr

A windowsos PC-k területén meglehetősen hosszú ideje nem jött valódi innováció. A noteszgép definíciójává a 15 hüvelykes, olcsón megszerezhető, de nehéz és nagy számítógépek váltak, amelyek mellett egyre nagyobb igény mutatkozott a hasonlóan gyors és olcsó, azonban kisebb, hordozhatóságuknál fogva használhatóbb eszközökre. Ezt az űrt próbálta meg évekig betölteni a netbook, a használhatóságot ott az alacsony teljesítmény törte derékba. Második hullámban a tabletek kezdtek el kiharapni a PC-k eladásaiból: az alacsony fogyasztású ARM processzorokra optimalizált operációs rendszerek jól használhatóak, az érintőkijelzőre optimalizált felület pedig mindenki számára könnyen használható. Funkcionalitásban azonban ezek a gépek sem érték utol a PC-ket, tartalomgyártásban (főleg a hiányzó billentyűzet és a gyenge processzorok miatt) nem szerepelnek jól.

A probléma megoldása kívül került a PC-gyártók megoldáshalmazán, saját hatáskörben nem tudták megújítani a PC-t. Az Apple például már több mint három éve, 2008 januárjában bemutatta a MacBook Airt, a lassú processzor és a magas ár miatt azonban maximum rétegtermékként volt értelmezhető. A labda az Intel térfelén pattogott: olyan processzort kellett alkotnia, amely olcsó, gyors, azonban rendkívül alacsony fogyasztású. Ez utóbbi a kritikus fontosságú szempont, a magasabb fogyasztás ugyanis nagyobb akkut és nagyobb hűtést igényel - ami megdobja a méretet és a tömeget.

A feladat első megoldása a Sandy Bridge processzorok képében érkezett meg. Az alacsony fogyasztású változatok 17 wattos hőkeretben hozzák az elvárt teljesítményt, terhelésen kívül pedig rendkívül keveset fogyasztanak. A fejlesztés itt nem áll le, az ultrabookok második hullámában már a várhatóan jövő tavasszal érkező az Ivy Bridge processzorok üzemelnek, amelyek 22 nanométeren, még alacsonyabb fogyasztás mellett hozzák ugyanezt (vagy magasabb) teljesítményt.

A befagyott PC-piacon őszig az új processzorokhoz először hozzájutó Apple garázdálkodott a tavasszal megújított MacBook Airrel, mára azonban a távol-keleti gyártók is csatasorba állították saját versenyzőiket. A Samsung 9-es sorozata mellé a napokban a Lenovo, az Acer és az ASUS állított ki saját versenyzőt, a Dell és a HP azonban egyelőre nem rúg labdába ezen a piacon.

Minőségi tajvani termék

Az ASUS a Samsunghoz hasonlóan jó érzékkel vette észre, hogy a versenyképes ultrabooknak minőséginek kell lennie. Az Apple nem hiába birtokolja továbbra is az ezer dollárnál drágább számítógépek piacának kétharmadát Amerikában: ebben a piaci szegmensben nem szabad a formaterven spórolni. A tajvaniak nem is tették: a Zenbookok csupa fém készülékházat kaptak, amelyet sehol nem tör meg olcsó műanyag. A gép becsukott állapotban is abszolút minőségi hatást kelt, kézbe véve és kinyitva pedig sem okoz csalódást.

Az építési minőség kifogástalan, a Zenbook a sarkánál fogva sem hajlik, nyomásra pedig érdemben sehol nem enged. A gép felépítését az ASUS "monoshell" névvel illeti, ami gyakorlatilag az Apple unibody kialakításának felel meg, vagyis a gép külsejét adó alumínium elem egyúttal a vázat is jelenti, ami különös merevséget ad. A fém azonban nehezebb mint a műanyag, a hasonló méretű netbookoknál ezért ezek a gépek nehezebbek. A 13 hüvelykes UX31 1421 grammon, a 11 hüvelykes kijelzővel szerelt UX21 pedig 1146 grammon méretkezett nálunk - ez mindkét esetben bőven hordozható kategóriát jelent.

A felületek színe élőben kifejezetten elegáns, kifinomult, nem olyan minimalista mint a MacBook Airé. A szálcsiszolt fém sokat dob a megjelenésen, a felső fedél koncentrikus, a belső és az alsó felületek pedig párhozamos csíkozást kaptak. Műanyag csupán a képernyő körül és a gombok között lelhető fel, ez azonban nem a Samsungnál látott, olcsó hatást keltő fényes fekete, hanem minőségi matt barna. Hogy ne legyen kifogástalan a formaterv, két apró, ám tipikus hibát azért elkövettek a designerek: a képernyő alá és a fedélre gigantikus mérető ASUS logót sikerült tenni - a kisebb itt szebb lett volna. Ennél sokkal rosszabb a zsanéron belül található kurzív "UX31 Series Ultra Slim" felirat, amelynél kínosabbat nehezen tudunk elképzelni.

A csatlakozók terén eléggé szegényes a felhozatal, a két oldalon egy-egy USB port, illetve microHDMI és miniVGA található a gépen, szerencsére az egyik USB 3.0-s szabványú. A nagyobbik, UX31-es gépen emellett található kártyaolvasó is, ez SD és MMC formátumú egységeket fogad. Szerencsére az ASUS minden gép mellé mellékel Ethernet-to-USB és miniVGA-to-VGA csatlakozót is, így kis kompromisszummal de mégis rugalmasan használhatóak a csatlakozók.

A multimédiás képességekre az ASUS saját bevallása szerint rendkívüli hangsúlyt fektetett, ennek érdekében az exkluzív audioeszközöket gyártó Bang & Olufsennel működött együtt. Ennek keretében a dánok tervezték a Zenbookok hangrendszerét és nevüket is adták a termékhez. Sajnos a várakozásokat nem igazolja a végeredmény, magas hangerőn durván torzítanak a hangszórók - alacsonyabb fokozaton azonban hallhatóan jobban szólnak a Zenbookok mint a hasonló kategóriájú noteszgépek. A basszusokról túlzás lenne beszélni, a hangzás teltebb, filmnézéskor és eseti zenehallgatáskor már nem nyúlunk reflexszerűen a fülhallgató után.

Billentyűzet és a hírhedt touchpad

Az ultrabookok kimondatlan célja a tartalomgyártás. A második generációs Core i7 processzor elég erős bármilyen feladat elvégzéséhez, a billentyűzetnek is partnernek kell lennie a hosszabb szövegek problémamentes bevitelében. Az ASUS szerencsére kiválóan oldotta meg a feladatot, a rövid úton járó, kiváló nyomásponttal rendelkező billentyűzetet öröm használni, nagyon jó rajta gépelni. Bár a fotókon fémnek tűnnek az egyes gombok, erről azért szó sincs, ezüstösre festett műanyag adja a billentyűzet anyagát. Egyetlen hiányosságként a háttérvilágítás hiánya róható fel, a mezőnyben ezt a Samsung és az Apple ezt meg tudta oldani.

A nemzetközi szaksajtóban hihetetlen mennyiségű kritikát kapott a Zenbookok touchpadje. A nagyméretű, üvegből készült felületű eszköz valóban okozott néhány kellemetlen percet nekünk is, egészen addig, míg a valamiért hiányzó drivert nem pótoltuk, a Windows 7 alapértelmezett,  meghajtóját a megfelelő szoftverre cserélve a touchpad megtáltosodott. Míg az alapértelmezett meghajtó például nem képes kiszűrni a gépelés közbeni véletlen érintéseket, az ASUS szoftverének ezzel semmilyen problémája nem akadt - pedig az apró gép hatalmas felületű touchpadjéhez szinte folyamatosan hozzáér a felhasználó munka közben. Szerintünk ez az első windowsos eszköz, amely képes hozni az Apple érintős felületeinek élményét, a többujjas gesztusok hibátlanul működnek, így a kétujjas görgetés és lapozás, valamint a pinch-zoom is működik, ez utóbbi szoftvertől függően változó sebességgel. Problémaként egyedül a sután integrált egérgombok jelentkeztek, ezek felülete nem érintésérzékeny és az átmenetet nem jelzi a felület megváltozása - ez igényel némi megszokást.

Kijelző

Ahogy korábbi cikkünkben említettük, a 13"-as Zenbook 1600x900 pixeles felbontású, a 11"-es pedig 1366x768 pixeles felbontású panellel készül. Amit akkor nem tudtunk, hogy az ASUS meglehetősen egyéni megközelítést alkalmazott a panelek kiválasztásakor: a tajvaniak szerint a használhatóságot elsősorban a panel fényereje befolyásolja, így ennek érdekében olyan optikai szűrőket használtak, amely ezt az értéket maximalizálja. Ez kompromisszumhoz vezetett a betekintési szögek illetve a kontraszt területén, cserébe viszont a piac egyik legnagyobb fényerővel rendelkező képernyőt találjuk a Zenbookokban. A kijelző annyira fényes, hogy a csillogó borítás ellenére is tökéletesen olvasható és látható még direkt napfényben is - irodában vagy otthon a legmagasabb fényerő szinte szúrja is a szemet.

Ahogy említettük, a nagy fényességért a betekintési szögekkel illetve a relatív alacsony kontrasztaránnyal "fizetünk" - a legmagasabb fényerőn a fekete inkább csak szürke, lejjebb húzva azonban javul valamennyit a helyzet. A betekintési szögek vízszintesen egészen tűrhetőek, függőlegesen viszont gyorsan romlik a kontraszt, színinverzió azonban szélsőséges szögekig nem lép fel. A használható tartomány ennek megfelelően irodai programok alatt elegendően széles, videonézéshez azonban kissé szűk.

Hardver

Az Ultrabook-minősítésnek megfelelően a számítógépek Intel Sandy Bridge processzorokkal érkeznek, a termékpalettán i3-tól i7-ig változatos darabok találhatóak. Nálunk mind a 11-es, mind a 13-as gépből a csúcskategóriás, i7-es processzorral szerepelt változat járt, AIDA64-gyel készült részletes hardverleltáruk itt meg itt olvasható.

Amikor a kaszás már a pipeline-ban van Az elbocsátás lehetősége a munka kellemetlen velejárója, melynek vannak előzményei, és következményei is.

Az ASUS sajnos követte az Apple iránymutatását a hardveres hozzávalók tekintetében is, a gépben az alaplapra forrasztott memória található, így a vásárlás után az nem bővíthető tetszés szerint. Bár a vékonyságra törekvés jegyében rengeteg kompromisszumra van szükség a tervezés során, szerintünk legalább egy memóriabővítő nyílásnak bele kellett volna férnie - akár úgy is, hogy a termék néhány milliméterrel vastagabb lesz. Az SSD bár nem 2,5 hüvelykes, de szabványos és cserélhető, így a jövőben lehetséges a kapacitásbővítés.

A fém kialakítás ellenére sikerült elérni, hogy a gépek alja nem része a hűtőrendszernek, így minden részegységet tesztelve sem sikerült felforrósítani a Zenbookokat - emlékezetes, hogy a Samsung 9 Series alja még normál használat mellett is sokszor kellemetlenül meleggé vált. Az AIDA64 mérései szerint a Zenbookban a processzor teljes terhelés mellett mintegy 83 fokig melegszik fel, ilyenkor a hűtés is maximális fordulatszámra kapcsol - a várt vékony sípolás helyett azonban mélyebb, elviselhetőbb hangot generált.

Szoftver és akkus üzemidő

Az ASUS számos saját fejlesztésű alkalmazást is pakol a noteszgépbe. Ezek közül különösen örvendetes, hogy a Live Update első indítás után jelzi, hogy a meghajtók vagy a BIOS frissítésre szorulnak, ez különösen a termék életciklusának elején fontos. Sajnos a frissítés korántsem ment zökkenőmentesen, egyrészt nem vette észre a touchpad hiányzó driverét, másrészt később egy megszakadt telepítés teljesen összezavarta az alkalmazást és többé arra sem volt hajlandó, hogy ellenőrizze a frissítéseket. A Live Update-en kívül még számtalan ASUS segédprogram található előtelepítve, szerencsére ezek csendben megbújnak a maguk helyén, nem indulnak automatikusan, így nem foglalják feleslegesen a memóriát és a processzoridőt. Az első indításra jellemző, hogy a gépen antivírus szoftver sem található alapból - ez mindenképp örvendetes fejlemény.

Az üzemidőt az akku, a hardver, valamint a kijelző határozza meg. Az UX21 35 wattórás, az UX31 pedig 50 wattórás akkuval érkezik, ez a gyártó szerint 5 illetve 7 órás üzemidőre elegendő. Saját méréseink szerint az UX31 fényerőtől függően 7-11 wattot fogyaszt nyugalmi állapotban és 4-6 órás akkus üzemidőre számíthatunk normális, böngészést, szövegszerkesztést tartalmazó használat esetén, bekapcsolt Wi-Fi mellett. Szerencsére e tartomány maximumának elérése nem problémás, a kijelző még minimális fényerő mellett is bőven használható és olvasható marad, ezzel sokat lehet spórolni.

A szoftveres körítés ügyesen segít a megfelelő energiaállapot beállításában, amelyek között az Fn+Space kombinációval váltogathatunk. A Power4Gear alkalmazásban beállítható a ventilátorok maximális fordulatszáma, a processzor maximális teljesítménye, a kijelző fényerő - mindezek az áramellátás (akku vagy hálózat) függvényében. Az alapértelmezett beállítások valóban használhatóak, a csendes irodai környezetre tökéletes a Quiet Office, teljesítményigényes feladatokhoz pedig van High Performance beállítás, és hosszú utazásokhoz természetesen elérhető a Battery Saving is.

Konklúzió

Végre. Bevallottan kissé meglepetésként kért, hogy az utóbbi idők egyik legjobb számítógépét az ASUS tette le a szerkesztőség asztalára, a Zenbook képében azonban ez történt. A gép ugyanis egész egyszerűen összeáll, mind a szoftver, mind a hardver kerek egészet alkot. Apróbb hibái természetesen vannak, összességében azonban öröm volt használni ezt az eszközt - amit mostanában kevés termékről tudtunk elmondani.

A pozitív kicsengésű véleményünket hatványozza, hogy a tajvaniak kifejezetten kedvező magyarországi árakat határoztak meg a Zenbookok számára. A 11 hüvelykes UX21 belépő ára 230 ezer forint, ezért Core i3 processzort és csak 2 gigabájt RAM-ot kapunk. Az UX31 drágább lesz majd, ez valamivel 300 ezer forint alatt már elérhető lesz, Core i5 processzorral, 128 gigabájtos háttértárral és 4 gigabájt memóriával - a hasonló MacBook Air modellekhez viszonyítva ez mintegy 70 illetve 100 ezer forintos előnyt jelent. A csúcsot az UX31 Core i7-tel és 256 gigabájtos SSD-vel érkező változata jelenti, ez 390 ezer forintért lesz itthon elérhető - a MacBook Airt hasonló konfigurációban 470 ezerért vesztegetik.