Valóban ér 50 milliárd dollárt a Facebook?

Ha meg akarjuk érteni a Facebook-hisztériát, elég meghallgatni, mit mond a rapperből milliárdos befektetővé avanzsált 50 Cent: “Miért nincs két Facebook? Vagy három? Egyrészt mert nehéz ennyi felhasználót összegyűjteni, másrészt meg meg is kell őket tanítani használni az oldalt.” És valóban, a pályamódosító énekes megragadta a lényeget, a Facebook elérte a felhasználók kritikus tömegét, de ennél többet is tett. Megmutatta nekik, hogy mire érdemes használni az oldalt - és miért érdemes visszajárni naponta, vagy akár óránként.

A Facebook-effektus

Ez utóbbi nem egyszerű dolog, itt bukott el a MySpace és az iWiW mellett még számos más próbálkozó. Az ismerősök bejelölése és az adatlapokhoz való hozzáférés "killer feature" volt egy ideig, a felhasználóknak azonban ennél több kell a folyamatos visszatéréshez. Sok hálózat vált gyorsan naggyá, csak hogy később teljesen kiürüljön, a Facebook azonban egyelőre nem mutatja ennek a kiégésnek a jeleit, sőt. A legtöbb felhasználó sűrűn ránéz az oldalra, rengetegen pedig folyamatosan be van jelentkezve, az oldal egész struktúrája, az implemeltált és tervezett funkciók pedig mind ugyanazt célozzák: nézd a világot rajtunk keresztül.

Ez a filozófia gyűrte maga alá az elmúlt két évben a felhasználók hírfolyamát is. Az eredetileg státuszokat listázó oldal ma már a Facebook legfontosabb interfésze, ahol az összes ismerőseinkkel kapcsolatos történést szemmel tarthatjuk, de az általuk megosztott tartalom is rendkívül fontos elemmé vált. A trükk a hírfolyam folyamatos szűrése, így az üzenetek relevanciáját azok frissessége és népszerűsége alapján számolja ki egy algoritmus.

A Facebook sikeréhez azonban a versenytársak hihetetlen inkompetenciája is kellett. Szakértők többször kifejtették, Sean Parker azonban fején találta a szeget: a Friendster és a MySpace látványosan félremenedzselt projektek voltak. Az első súlyos technológiai problémákkal küszködött, a széteső adatbázisoktól a hosszas oldalbetöltődésig, a vezetés pedig nem tett semmit a gondok elhárítására, ez teremtette meg a piaci rést a MySpace számára. Parker a MySpace-ről sincs jobb véleménnyel: “a Facebooknak semmi esélye nem volt ellenük, nekünk nem szabadott volna nyernünk. Egyszerűen elrontották. A Facebook felülkerekedésének egyetlen oka a MySpace éveken keresztül tartó, döbbenetesen inkompetens vezetése volt.”

És valóban: a Facebook titka nem a jobb kódban vagy a szebb designban rejlik, egyszerűen jobban valósította meg a közösségi háló funkcióját mint elődei. Folyamatosan reagáltak a felhasználók igényeinek változására, így a “bejelölési” hisztéria után a játékok, majd a tartalommegosztás foglalta le az embereket. A Facebook következő lépése, a Messages pedig újabb funkcióval gazdagítja a szolgáltatást - még egy dolog, amiért nem kell elhagyni a közösségi oldal felületét.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A Facebook pedig egyre szorosabban markolja a felhasználókat: a comScore mérése szerint a közösségi szájt szolgálja ki az online display reklámok egynegyedét az Egyesült Államokban. A 2010-es harmadik negyedéves mérés szerint a Facebook részesedése 23 százalék, ez több mint duplája az ezüstérmes Yahoo 11 százalékos, és több mint nyolcszorosa a Google 2,3 százalékos részesedésének. A Facebook-hirdetések nem hajtanak - egyelőre - akkora hasznot, mint a versenytársakéi, ám ahogy fejlődik a közösségi szájt reklámmegjelenítési algoritmusa és növekednek az átkattintási ráták, fel fog kúszni a hirdetési bevétel is.

Még nem az új Google

A bevételek egyelőre meglehetősen szerények. 2010-ben például a Google 28 milliárd dollár forgalomra tett szert, ezzel szemben a Facebook csak nemrég lépte át a kétmilliárdos határt. A bevételi struktúra azonban már a Facebooknak kedvez, és ez középtávon fontos lehet. Míg a Google bevételeinek elsöprő többségét a keresés adja, a Facebook forrásai jobban diverzifikáltak: mikrotranzakciók, a Microsoft-reklámszerződés, és reklámok kicsiknek meg nagyoknak.

A reklámstratégia alapja mindkét cégnél ugyanaz. A felhasználó követésével profilt építenek és ennek segítségével célozzák a reklámokat, amelyek így sokkal hatékonyabbak, mint a véletlenszerűen kiszórt társaik. Bár a két cég ellenkező felfogással indult a felhasználó követése terén, mára nagyjából összeért a két módszer. A Google kezdetben csak a keresőkifejezések használatával célzott, ma már a bejelentkezett felhasználóhoz rengeteg egyéb adatot is tud társítani. A Facebook pont ellenkezőleg, a személyes adatokkal kezdte, innen bővült a kör a már látogatott honlapok illetve lájkolt oldalak irányába.

A hasonló hozzáállás fokozatosan nyilvánvalóvá tette, hogy a két cég között érdekellentét feszül. Nem is kellett sok az első nyílt szóváltáshoz, a Gmail névjegyzék Facebookba importálásának letiltásával a Google publikusan is támadta a közösségi oldalt. A Google persze meg tudta indokolni a lépést, a cég szerint az adatokhoz való hozzáférésnek kölcsönösnek kell lennie. Ettől eltekintve mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a sorompó leengedése a kiéleződő versenyhelyzet következménye.

Van is félnivalója a Google-nak. A cég bevételeinek 95 százalékát még mindig a keresés adja, dacára a számos, diverzifikációra tett kísérletnek. A további projektek idővel felnőhetnek majd mint bevételi forrás, az idő azonban most nem a Google-nak dolgozik. ahogy a Facebook elkezdi pénzzé tenni a hatalmas felhasználói bázist, a keresőóriás bevételei drámaian csökkenhetnek. Ez pedig fenyegető, mindezt jól mutatja, hogy egyes nagyobb weboldalak már arról számolnak be, hogy Facebookról nagyobb forgalom érkezik hozzájuk mint a Google-től. A Comedy Central vagy a Netflix is azt állítja, hogy a különböző közösségi szájtok összesen már több látogatót irányítanak hozzájuk mint a keresőóriás. Ez persze még nem jelenti a Facebook diadalát, de jól mutatja, hogy a Google félelmetes befolyása már csökkenőben van.

A reklámbevételek mellett a Facebook-Google verseny másik nagy harctere a tehetséges alkalmazottakért folytatott csata. A Glassdoor.com adatai szerint a két cég fej-fej mellett fizeti meg az alkalmazottakat. Átlagosan több, mint 100 ezer dollárt fizetnek a szoftvermérnököknek, messze többet, mint például a Microsoft (86 ezer dollár). A tehetségért folytatott küzdelemben mindkét cég aktívan használja a részvényopciókat, a legjobb dolgozók akár többszázezer dolláros részvénypakkot is kaphatnak bónuszként. A Facebook csábításának a Google vezető alkalmazottjai sem tudtak nemet mondani, reklámgurutól főmérnökig rengetegen mentek át a közösségi szájthoz.

Gondok a paradicsomban

A Facebook-történet azért nem fenékig tejfel, a bevételek növekedési üteme alaposan elmarad attól a pályától, amit annak idején a Google bejárt. Becslések szerint 2010-ben a Facebook 2 milliárdos bevételt ért el, miközben a Google működésének hatodik évében már 3,1 milliárdnál járt. A Facebook egyelőre nehézségekkel küzd a felhasználók aprópénzre váltásában, míg az Amazon felhasználói egyenként 189 dollár bevételt hoznak, a Google pedig 24 dollárt kaszál, a Facebook egyelőre csak 4 dollárt nyer minden felhasználón. Az optimisták nyilván úgy értelmezik az adatokat, hogy bőven van még fejlődési potenciál a közösségi szájtban, és ez nyilván így is van. De azt a potenciált ki is kell aknázni, amit pénzügyi szempontból a Facebook még nem végez hatékonyan.

A Facebook számára egyedi hátrányt jelentenek a felhasználók ismerősi, baráti kapcsolatai. Míg a Twitter és a Foursquare alapvetően nyílt platformok, és a felhaszálók adatvédelmi igényei is ehhez igazodnak (“amit Twitteren írok, azt a világ előtt is vállalom”), a Facebookkal szemben sokkal kitárulkozóbbak az emberek. Ez egyrészről azt jelenti, hogy sokkal erősebben ragaszkodnak a szigorú és átlátható adatvédelmi beállításokhoz, másrészt viszont jelentősen limitálják a Facebook lehetőségeit a lokációs és tartalommegosztási bizniszben.

A Facebook ugyanis a való életben létező kapcsolati háló lenyomatát hozza létre a digitális térben, míg az új közösségi szolgáltatások egyéb közös jellemzőik alapján hozzák össze az embereket: a Twitter a közös érdeklődés mentén rendezi össze a felhasználókat, a LinkedIn a karrierépítő kapcsolatok helye, míg a Foursquare például a közösen látogatott kedvenc helyek szerint hoz össze. Az ilyen új, “felfedezésre” kihegyezett szolgáltatások elől pedig a Facebook nem tudja elszívni a levegőt - már csak a kapcsolati háló túlzott intimitása miatt sem. Ahogy a hírfolyam implementálása nem nyírta ki a Twittert, úgy a Places sem fogja kivégezni a Foursquare-t.

Mennyit is ér a Facebook?

Szokatlan ez a kérdés a tőzsdére épülő techbiznisz korában - elegendő beszorozni a részvények árát azok számával és már lehet fogalmunk a vállalat értékéről. A Facebook azonban eddig tudatosan elkerülte a nyilvános kereskedést, a cég papírjai magántulajdonban vannak, és csak magánkereskedésben vesznek részt. A döntés legnagyobb előnye, hogy a Facebook teljesen titokban tudja tartani pénzügyeit, másrészt pedig nem kell megfelelnie a tőzsde folyamatos és szigorú nyomásának.

A közösségi szájt értékelésében csak a ritka részvényeladások nyújtanak támpontot. A Microsoft nagy publicitást nyert részvényvásárlása például 2007 októberében 15 milliárdra értékelte a Facebookot. Akkor ezt rengetegen tartották hibás lépésnek, felülértékelésnek, mára azonban az akkor befektetett 240 millió dollár akár 800 milliót is érhet - nem éppen rossz befektetés. A 15 milliárdos értékelés sokáig tartotta magát a köztudatban, ám 2008 és 2009 folyamán a befektetők jóval alacsonyabb értékelés mellett szereztek tulajdonhányadot a cégben. A robbanás 2010 folyamán következett be: júniusban az Elevation Partners vásárolta be magát 120 millió dollár értékben, 24 milliárdos értékelés mellett, majd az Accel Partners adott el részvényeket 35 milliárdos összértéket feltételezve.

A legutolsó, bombaként ható értékelés pedig csak pár hetes: a Goldman Sachs saját befektetése, illetve egy befektetési társaság létrehozása kapcsán 50 milliárd dollárra értékelte a Facebookot, megdöntve minden addigi tippet és feltételezést. A Goldman és az orosz Digital Sky Technologies 500 milliót fektetett a cégbe, további másfél milliárdos befektetést pedig egy befektetési társaságon keresztül tett elérhetővé.

Ez utóbbi egyébként az amerikai tőzsdefelügyelet figyelmét is felkeltette: a szabályozás szerint 500 egyéni részvényes alatt a cégek nem kötelesek nyilvánosságra hozni pénzügyeiket. A Facebook és a Goldman ezt a feltételt úgy kerülte meg, hogy létrehoztak egy új entitást, amely a részvényeket birtokolja, a befektetők pedig ennek a tulajdonosaivá válhatnak. Ezzel persze áttételesen a Facebook részvényesei lesznek, a gyűjtőentitás részvényei az eredeti Facebook-részvények árának függvényében fognak majd mozogni.

^{A Social Network nem túl hízelgő képet festett Zuckerbergről}

A SEC nem ült karba tett kézzel és vizsgálatot indított a Goldman-Sachs ellen. A vizsgálat következményeit nem lehet még megtippelni, de szélsőséges esetben arra is kötelezhetik a Facebookot, hogy számolja újra részvényesei számát és hozza nyilvánosságra pénzügyeit. Ez utóbbi esetben a pénzügyi szakértők gyors számolgatásba kezdenek majd és pontosan belövik a Facebook értékét. Zuckerberg pedig pontosan ezt nem akarja, a Facebook ugyanis rendszeresen fizet részvényekkel üzleti partnereinek és egyelőre meglehetősen szabadon szabhatja meg a részvényárakat ezekben az ügyletekben. Erről az előnytől mondana le a cég, ha túl gyorsan menne a tőzsdére.

A Facebook a szakértők egybehangzó állítása szerint nem ér 50 milliárdot - most. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy a nem is olyan távoli jövőben ennyit (vagy ennél is többet) fog majd érni a közösségi oldal.