Szerző: Bizó Dániel

2010. december 1. 14:21

Az x86 felé mozog a Fujitsu mainframe

Tovább halad azon az úton a Fujitsu, amelynek a végén az x86-alapú gépek veszik át a kritikus feladatok futtatását is. Az Itanium immár teljesen esélytelen a cégnél, a SPARC körül még mindig sok a kérdőjel.

Business Server SQ200: Nehalem-EX a fedélzeten

A Business Server SQ200 az "igazi" CISC testvérnél alacsonyabb terhelési szintekre méretezett mainframe, amely ugyanakkor jóval erőteljesebb a belépőkategóriás előd SQ100-nál. Elsődleges feladata kettős: a piac szegmentálásával olyan üzleteket is elhozni a Fujitsu számára, amelyeket nem tudott volna gazdaságosan elérni, miközben tovább fokozni az x86 szerepét a mainframe feladatok kiszolgálásában. Az SQ200 egy évvel követi az új S210 és S175 mainframe generációt, valamint kettővel az SQ100 piacra kerülését, de általánosan csak jövőre lesz hozzáférhető.

Az SQ200 mainframe központi szervermoduljai a Nehalem-EX hatmagos, 2,66 gigahertzes Xeon X7542 modelljét használják, redundanciát is biztosítva, a memória pedig teljes tükrözéssel szervezett. A Fujitsu BS2000/OSD mainframe operációs rendszeren futó feladatok kiszolgálására legfeljebb 8 processzormagot allokálhat, amelyek összesen 700 egységnyi teljesítményt képesek leadni a Fujitsu saját RPF (Relative Performance Factor) számítási rendszerében, amelyet tranzakcionális és kötegelt feldolgozások sebességének súlyozásával kalkulál. Ez több mint háromszorosa az előd SQ100 teljesítményének, és erőteljes átfedésbe kerül a klasszikus CISC mainframe hardverre épülő S175 modellel, amely 1040 RPF-ig skálázódik.

A jelentős különbség az egyszálú végrehajtásban mutatkozik, itt a 65 nanométeren gyártott CISC mainframe processzor egy magja háromszoros teljesítménnyel képes futtatni a BS2000/OSD alkalmazásokat (a jövőben az egyszerűség kedvéért csak BS2000). Ezt a különbséget a mainframe felhasználásra szabott CISC processzor architektúra mellett leginkább a Xeon azon hátránya magyaráz, hogy x86 utasításokra kell futásidőben átfordítani a 32 bites ESA/390 binárisokat.

Ezt az X2000 mainframe firmware végzi, az ebben alkalmazott JIT fordítótechnológia a Fujitsu saját fejlesztése, mondta el a HWSW kérdésére Réger József, a cég műszaki vezérigazgatója. Mindez az erre dedikált, nulladik partíción lévő Xeon processzorokkal történik, ahol 6 processzormag is dolgozhat, és többek közt az alapszintű mainframe funkciókat, köztük az I/O vezérlését és menedzsmentet is ellátja. A Fujitsu szerint az elburjánzott, nehezen kezelhető informatika miatt ismét megnőtt az igény a centralizált menedzsment és a stabil működés iránt, amilyet a mainframe is kínál.

Windows és Linux konszolidáció

Az SQ sorozatú Fujitsu mainframe a BS2000 rendszerképek mellett Windows Server 2008 R2 és Novell SUSE Linux Enterprise Server operációs rendszereket és alkalmazásokat is képes Xen virtualizációs köztesrétegen fogadni, és azokat a hardveres támogatásnak köszönhetően a natívhoz közelítő teljesítménnyel futtatni. Erre az SQ200 legfeljebb 17 Xeon processzormagot tud allokálni, de nem függetlenül a BS2000 partíció méretétől, összesen 24 processzormaggal lehet gazdálkodni a kontroller, BS2000, valamint Linux/Windows partíciók közt.

Az SQ200 immár ráadásul nemcsak a mainframe központi szervermodulján képes Linux vagy Windows vendégrendszereket fogadni, hanem további, úgynevezett alkalmazás szervereken is. Ezek a mainframe rackbe integrált, és a menedzsmentje alá vont sztenderd négyprocesszoros Xeon szerverek, amelyeknél az ügyfél tetszőlegesen konfigurálhat akár 32 processzormagig és 1 terabájt memóriáig. Ezekből legfeljebb négyet fogadhat egy SQ200 mainframe, ami már lehetővé teszi az üzleti kritikus szoftverréteg, például adatbázisok, üzleti alkalmazások, köztesrétegek átfogó konszolidációját egyetlen rackbe és központi menedzsment alá.

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Réger szerint az IBM-mel összevetve itt ütközik ki a legnagyobb különbség, a Fujitsu ugyanis arra fókuszál a maiframe architektúra kidolgozásakor, hogy a megcélzott szoftvereket, különös tekintettel az alkalmazásokra, ne kelljen módosítani ahhoz, hogy fussanak az új hardveren. Az IBM eközben a saját architekturális fejlesztésekbe is nagy erőket fektet, nincs azonban Windows-támogatás, és a Linuxnak is egy egyedi változatát futtatja, így az alkalmazások támogatottsága nem teljes körű.

Végső állomás: x86?

Ebből a szempontból a Fujitsu törekvése az x86 irányában a koncepció egy természetes következménye, hiszen a platform a legszélesebb körű szoftveres támogatottsággal rendelkezik, miközben a tömegpiacnak, valamint az Intel és AMD versengésének köszönhetően az IBM Power rendszereitől eltekintve minden rivális platformnál nagyobb teljesítményt kínál. A CISC mainframe processzorra épülő klasszikus architektúra kétségtelenül még jó ideig piacon marad, a jelentős fejlesztési költségek racionalizálása végett azonban a Fujitsu szeretné a jövőben az x86 mainframe rendszerek felé terelni a felhasználókat, amely folyamat természetesen akár egy évtizedbe is beletelhet.

A Fujitsunál hagyománya van, hogy a mainframe koncepciót alternatív platformokra is átemelje, a cég 1996-ban jelent meg az SR200-as MIPS változattal, a 2002-ben debütált SX sorozat pedig SPARC64 chipekre épült. A 2008-ban megjelent x86-os SQ vonal az utolsó fázisa lehet ennek az útkeresésnek, legalábbis egy hosszú időre, ugyanis az x86 platform stabil, jövője pedig az Intel és az AMD által a fejlesztésekbe ölt dollármilliárdoknak köszönhetően garantáltnak tűnik. Az Intel ráadásul mára vállal garanciákat arra, hogy 5 éven, vagy akár hosszabb időn túl is biztosít cserealkatrészt egyes Xeon processzoraihoz, így a Fujitsu hosszú, akár 10 éves támogatási időket is tud vállalni.

Azt a szerepet, amelyre a Fujitsu 2008-tól a Xeont alkalmazza, az Intel eredetileg az Itaniumnak szánta, amely azonban a sorozatos, évekre elnyúló késéseit követően elvesztette műszaki élét. Az Intel jó ideje azon dolgozik, hogy egy utolsó erőfeszítéssel sínre tegye az Itanium családot, ez a Fujitsu szempontjából azonban már nem érdekes. Réger leszögezte, mindegy, hogy a várhatóan 2012-ben megjelenő, egyébként már szilíciumon lévő Poulson mit tesz le az asztalra, a Fujitsu nem tér már vissza az Itaniumhoz. Elhatározásában erősítheti a Fujitsut az is, hogy a Microsoft év elején közölte, a Windows Server 2008 R2 az utolsó Windows, amely megjelenik az Itanium platformra.

A vállalat az eredetileg itaniumos PrimeQuest szervervonalat is átterelte már Xeonra. A PrimeQuest sorozat legújabb tagja, az 1800E nyolcfoglalatos rendszer, amely a Fujitsu saját fejlesztésű  összeköttetésére épül, javítva a skálázódást, a rendelkezésre állást és megbízhatóságot. Japánban a cég forgalmazza az architektúra 16 foglalatos változatát is, Réger szerint azonban Európában ekkora Linux és Windows rendszerképekre nincs jelentős igénye a vevőknek.

Kérdőjelek a SPARC körül

Réger ugyanakkor semmit nem volt hajlandó elárulni azzal kapcsolatban, hogyan áll a SPARC szénája, és hol tartanak a hónapok óta zajló megbeszélések az Oracle-lel, azon kívül, hogy még folynak. Arra a kérdésre, hogy ebben a fázisban elképzelhető-e még az Advanced Product Line (APL) folytatása, igennel válaszolt, ami fordulatként értékelhető a fél évvel ezelőtti véleményéhez képest. Korábban, még márciusban Réger közölte, hogy nem világosak a Sunt frissen bekebelező Oracle szándékai, de lényegében tőlük függ, lesz-e folytatása a Fujitsu SPARC-erőfeszítéseinek - csak így áll ugyanis rendelkezésre megfelelő méretű piac.

A háttérben az Oracle és a Fujitsu vélhetően azon dolgozik, hogyan tudnának összefogni a szervertechnológia terén, ahol előbbi céget valószínűleg jobban érdekli a szoftverek eladásainak serkentése, míg utóbbinak komoly ambíciói vannak a szerverpiacon. Logikus és ésszerű volna, ha a két vállalat megállapodna arról, hogy a Fujitsu biztosítja a szerverhardvert az Oracle egyes vagy összes termékvonalához. Erre utal az is, hogy nyáron a cég elnöke, Jamamoto Maszami a Wall Street Journalnak adott interjújában úgy fogalmazott, a két cég egyesíti "az Oracle alkalmazások terén mutatott erősségét a SPARC processzorokra épülő Fujitsu hardverekkel".

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról