Új Portégé született: kezünkben a Toshiba R700

Ilyet még nem láttunk

Az R700 abban mindenképpen szakít a hagyományokkal, hogy ekkora Portégé notebook még sosem került piacra, csak tablet. Az R700 ugyanis nem 12,1 hüvelykes vagy kisebb, hanem 13,3 hüvelykes formátumú. Sokan talán azt mondanák erre, hogy akkor ez nem is ultrahordozható notebook! Anélkül, hogy belefolynánk egy definíciós hitvitába, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egyáltalán nem okozott gondot. Való igaz, ölben kinyitva a 12,1-es gépekhez szokott szemnek kissé feleslegesen nagynak, terjengősnek hat a kijelző, de összességében nem jelent hátrányt.

A tömeg? Egy 13,3 hüvelykes, optikai meghajtóval szerelt géptől nem túl gyakori, hogy a mérlegre rakva 1443 grammot, vagyis 1,44 kilogrammot látunk - mindezt egy 65 wattórás akkumulátorral. Az optikai meghajtó sajnos nem távolítható el szabályszerűen, hogy a tömeget tovább tudjuk csökkenteni, esetleg másodlagos akkumulátorral növelni az üzemidőt. A gép kifejezetten könnyűnek is hat, súlyeloszlása viszonylag egyenletes, nem farnehéz, ahogyan sok más konstrukció, például a ThinkPad X60. Az ekkora gépek, még a minőségi kategóriában is tipikusan 1,7 kilogramm tömeggel rendelkeznek, hasonló mutatványra optikai meghajtóval csak a ThinkPad X300/X301 képes. Az R700 kis tömegenem meglepő annak fényében, hogy a 12,1 hüvelykes R500/600 mindössze 1 kilogramm körül nyom a mérlegen.

Ízlések és pofonok, tudjuk a rómaiak óta, az R700 kapcsán azonban ebből inkább a pofont észleltük, semmint az ízlést. Aki azt várta, hogy egy japán cégtől elvárható módon Toshiba az elmúlt évek eltévelyedését követően visszatalál a high-tech és esztétikum karakteres ötvözésének magas szintjére, az csalódni fog az R700-ban is. A gép véleményünk szerint még a korábbi Toshiba Portégé modellekhez szokott szemnek elsőre sokkoló R500-hoz képest is visszalépést képvisel, ami a megjelenését illeti.

Az R700-zal, hasonlóan kisebb testvéreihez, egészen addig nincs probléma, amíg a gépet ki nem nyitjuk. Az R500 és R600 legalább összhatásban jól néz ki, az R700 azonban a logo letakarásával olyan benyomást kelt, mintha például egy Asus vagy MSI volna - ez pedig valószínűleg nem olyasmi, amire egy Portégé-vevő vágyna, miután azt gondolja, hogy bevásárolta magát az elitbe. A két legnagyobb merénylet a fényesen ezüstös színű, vastag zsanér, valamint az Apple notebookokéra hajazó billentyűzet, amelynek nemcsak formája, de a szitázás tipográfiája is igénytelen. A gép többi részlete eléggé jellegtelen ahhoz, hogy ne tudja ezeket a hatásokat ellensúlyozni.

Az R700 megépítettségével, anyagválasztásával nincs probléma, ellenkezőleg. A magnéziumötvözetet alkalmazó fedél, valamint a kijelző kávája sokkal biztosabb, merevebb tartást biztosít az LCD-nek, mint a tejfölös poharakból ihletet merítő R500/R600. A gép tartását egy belső, egyedi kialakítású méhsejtes váz adja, szintén magnéziumötvözetből, amely nemcsak merev, de kifejezetten könnyű így, így jelentős dekákat spóroltak meg a mérnökök.

Kis vasgyúró

Az optikai meghajtó miatt értelemszerűen az R700 nem tud kifejezetten extrém vékony lenni, ugyanakkor e téren nincs szégyenkezni valója a maga két és fél centiméterével. Az alacsony tömeg és vékony kivitelezés ellenére a Toshiba igyekezett a lehető legnagyobb teljesítményt a gépbe sűríteni, így támogatják az Intel 35 wattos energiaosztályú processzorait. Az R700 konfigurálható akár az Intel legerősebb kétmagos Core (Arrandale, Westmere család, 32 nanométer) processzorával, amely 2,66 gigahertzes névleges gyári órajellel rendelkezik, de terhelés alatt akár 3,33 gigahertzig elmerészkedhet, ha előbb el nem éri a fogyasztási limitet.

A processzor tokon belül Intel HD Graphics grafikus chipet is integrál, amely a cég legújabb fejlesztése, és jelentős előrelépést képvisel az előző generációkhoz képest. A grafikus mag órajele is képes dinamikusan követni a futtatott kód igényeit, ameddig azt a beállított szabály vagy fogyasztási limit engedi, így jelentős gyorsulás érhető el. Aki magas grafikai beállításokkal akarja futtatni, annak továbbra is diszkrét chipes megoldásokra van szüksége a Stacraft II-höz, de akik a játékélményre koncentrálnak, azoknak minimális beállításokkal 60 feletti képfrissítési rátát produkál, és eseménydúsabb jeleneteknél sem esik annyira le, hogy beszaggasson - gyári közepes beállításokon több mint 25 alá esik az fps.

Használat közben

A néhány négyzetcentiméteren belül felszabaduló akár 35 wattnyi hőt hatékonyan elvezetni egy vékony házban nem triviális feladat. A Toshiba mérnökei ennek érdekében extra ventilátorral látták el a gépet, amelynek nyílása a bal alsó sarokban található. A ventilátorok sebessége természetesen dinamikusan alkalmazkodik az igényekhez, ugyanakkor tapasztalataink szerint nagyon alacsonyan van a hűtésvezérlés ingerküszöbe, és alacsony terhelés mellett is sokszor nagyon gyorsan felpörögnek a ventilátorok, áttörve a mi ingerküszöbünket.

Az R700 kifejezetten szeret zajongani, aminek hatására egy csendes irodában a kollégák is többször rosszallóan forgatták a fejüket. Zajos helyeken, mint egy kávézóban, közterületen, reptéren vagy autóban ez nem gond, de hamar kihívnánk magunk ellen a sorsot, ha például hálószobában egy R700-zal akarnánk a lefekvés idejét halogatni. Ezt tetézi, hogy a zajos hűtés nem eredményez hűvös gépet, ellenkezőleg, a bal hátulsó sarkánál alul kifejezetten felforrósodik az R700 már rövid terhelést követően is. Mindenképpen megnyugtató, hogy alacsony terhelésen ilyen melegedés nem lép fel, így nyugodtan tudtuk ölben is használni.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A belül rejlő igen dinamikus elektronikának köszönhetően a gép fogyasztása rendkívül széles tartományban mozog. A csúcsterhelés valahol 50 watt magasságában található, mikor például játszunk, vagy olyan extrém terhelésű feladatot adunk a processzornak, mint  egy gigantikus Excel-táblán végzett számítás vagy manipuláció, esetleg videoszerkesztés. A gép takarékos módban kikapcsolja az optikai meghajtót is, hogy ezekkel a milliwattokkal is spóroljon

Alacsony terhelésen az R700 nagyjából 9 wattal is beéri, például jegyzetelés, szöveg bevitele közben, ami egy 13,3 hüvelykes, 1366x768 felbontású kijelzővel szerelt géptől dicséretes - ez akár 7 óra feletti üzemidőt is jelenthet. Normál használat mellett, aktív Wi-Fivel az 5-6 órás üzem a reális, de természetesen ez erőteljesen használatfüggő. A videózás és a Flash tartalmakkal terhelt weboldalak az üzemidő ősi ellenségei, könnyedén 4 óra alá vihetik a gép hatótávolságát, ha nem figyelünk oda. A 16:9 arányú kijelzőt nem éreztük olyan tűélesnek, hogy a szemünket metszette volna, a betekintési szögek gyengék, mint minden rendes tükröződésmentes, szinte bármilyen fényviszony mellett használható matt panel - munkára való, nem vizuális orgiákra.

Az R700 sajnos negatív változásokat hoz a billentyűzet terén is. A Portégé gépek hagyományos kisjárású, sűrűn szedett, kis gombokból álló billentyűzeteket használnak hosszú évek óta, szemben például ThinkPadek mélyebb járású, nagyobb méretű billentyűivel. Teljesen más érzés gépelni egy Portégé billentyűzetén, és teljesen más egy ThinkPadén, de a maga nemében mindkettő kiváló, ami abban nyilvánul meg, hogy kevés tanulást követően vakon, gyorsan, nagy mennyiségű szöveget lehet bevinni rajtuk, fáradság nélkül.

A billentyűzet sajnos nemcsak ronda, de nehezen is szokható, ami kezdetben biztosan kizárja a vakon gépelést, mivel elfogadhatatlanul sok hibát fogunk ejteni, napok kellenek, mire belerázódunk. Ennek magyarázata leginkább abban keresendő, hogy a billentyűzet egy oszloppal balra tolódott és megjelent egy extra oszlop a jobb szélen, amely a Del, Home/End, Page Up/Down gomboknak ad helyet. Emiatt a teljes billentyűzet, kezdve az Enterrel, balra tolódott. A másik magyarázat, hogy a kisméretű billentyűk közt szellős réseket hagyott a Toshiba, ami tovább nehezíti a pontos és gyors gépelést. A gép tapipadja multi-touch, ami mindenképpen pozitívum, még ha ez nem is számít hatalmas extrának.

Zárszó

Talán túlságosan a negatívumokra koncentráltunk, és indokolatlanul kritikus szemmel vizslattuk a gépet, ez azonban csakis annak köszönhető, hogy a Toshibától mást vártunk. A japán vállalat, különösen a Portégé és Tecra modelljeinek köszönhetően valaha a notebookok Mercedesének számított, így kétségtelenül más elvárásoknak kell megfelelnie, mint a tajvani márkáknak. Az R700 összességében egy jól megépített, méretéhez képest kifejezetten könnyű, erőteljes, ugyanakkor tapasztalatunk alapján utazáshoz is megfelelően könnyű, és hosszú akkumulátoros üzemidővel rendelkező gép, az optikai meghajtónak, ExpressCard és memóriakártya foglalatoknak, valamint eSATA és HDMI portokban köszönhetően pedig lényegében a notebookok svájci bicskája. Billentyűzetvilágítás vagy trackpoint lehetőség sajnos továbbra sincsen.

A fanyalgást nagyban ellensúlyozza az is, hogy az R700 meglepően kedvező árcédulával is tud rendelkezni, Core i5 processzorral, 3-4 GB memóriával, 320 gigabájtos diszkkel és DVD-újraíróval akár nettó 250 ezer forint magasságától is el lehet érni, és a már néhány darabtól igénybe vehető flottakedvezménnyel még lejjebb lehet szorítani ezt az egyébként is kedvező árat. Az európai piacon ennél is olcsóbban hozzá lehet jutni a dinamikus órajelnövelést nélkülöző Core i3 chipekkel, optikai meghajtó nélkül, akár 200 ezer forint alatt is, ami egészen döbbenetes egy notebook esetében, amely Portégé nevet visel. Így már érdemes fontolóra venni a vételt, ennyi pénzért más gyártóknál  nem igazán jutunk ilyen minőséghez.

Valójában nagyon kevés, egy jobb billentyűzet és esztétikai újragondolás választja el az R700-at attól, hogy etalonná válhasson, és akár a ThinkPad X301 vagy T400s mellett is megállja a helyét, azoknál sokkal-sokkal  kedvezőbb áron. Egy R600 még gondolatban is nettó 320 ezerről indít, egy ThinkPad X301 pedig inkább kétszer ennyibe került.

A tesztben szereplő Intel X25-V SSD-t a Takforsys jóvoltából kaptuk, köszönjük nekik.