Kuponnal gyorsítható PC-ken gondolkodik az Intel
Az eladott PC-k teljesítményének és képességeinek utólagos, on-demand fokozását lehetővé tévő szolgáltatás elindítását vizsgálja az Intel. A teszt egyelőre néhány országra terjed csak ki, és korlátozott, ugyanakkor vonzó lehetőségekkel kecsegteti a cégeket és felhasználókat egyaránt.
Nincs új a nap alatt
A számítógépek kapacitásának, képességeinek utólagos, az üzembe helyezését követő fokozása egyáltalán nem új keletű dolog. A mainframe és nagygépes rendszerek világában régóta működik a modell, hogy egy szerver valójában fizikailag több processzormaggal, memóriával vagy hálózati csatlakozással rendelkezik, mint amiért a vevő fizetett, így lehetőség nyílik a kapacitás rendkívül gyors bővítésére, egy licenckulcs megvásárlásával. Ezt üzletileg az teszi lehetővé, hogy ezeknek a rendszereknek az árát nem a gyártási anyagköltség határozza meg, és tipikusan rendkívül magas profittartalommal rendelkeznek. Ennek zászlóvivője az IBM, amely legfeljebb néhány száz dollárért legyártott processzor egyes magjainak aktiválásért akár több mint tízezer dollárt is elkér mainframe és egyes Power gépeiben.
Ezzel mindenki nyer, az ügyfélnek nem kell beszerzéskor túlméreteznie a megrendelt konfigurációkat a jövőbeni növekvő terheléssel kalkulálva, ráadásul rendkívül gyorsan jut növekvő kapacitásokhoz, miközben az IBM sokkal alacsonyabb önköltséggel tudja kiszolgálni ezeket az igényeket, hiszen gyakorlatilag egy licenckulcs elküldéséről van szó - nincs helyszíni kiszállás, készletezés, logisztika. A modell ráadásul arra sarkallhatja az ügyfeleket, hogy teljesítménybeli probléma esetén ezt a könnyű és gyors megoldást válasszák, ahelyett, hogy a szoftverek optimalizációjával legyenek elfoglalva, amely sokszor rendkívül hosszadalmas és komplex folyamat.
Akár PC-kben is?
A PC-k és olcsó szerverek esetében hozzászoktunk ahhoz, hogy a megvásárolt gép kapacitásai adottak, és bővítés csak leállítás, és szakértelmet igénylő fizikai szervizelés esetén lehetséges, mivel a rendkívül nyomott árú és vékony profittal rendelkező tömeghardver nem teszi lehetővé a "felesleges" alkatrészek jelenlétét. A gyártók tapasztalatai alapján az ügyfeleknek csak egy kis töredéke él a lehetőséggel, hogy a számítógép életciklusa alatt processzorokat cseréljen benne, a Fujitsu szerint még a szerverek esetében is csak néhány százaléknál végeznek el ilyen frissítést.
Az Intel azt vizsgálja jelenleg, hogyan lehetne ezen változtatni. A vállalat elindított egy kísérleti programot Upgrade Service néven, amely néhány válogatott alaplappal és processzorral képes kapacitások és képességek igény szerinti aktiválására. Jelenleg egyetlen, kizárólag a kiválasztott kereskedők által vásárolható processzormodellre érvényesíthető, a Pentium G6951-re. Ez a G6950 speciális, on-demand fejleszthető változata, amely a 32 nanométeres csíkszélességgel előállított Clarkdale kódnevű chipekre épül. A Clarkdale szilíciuma kettő, többszálú végrehajtásra képes Westmere processzormaggal és 4 MB L3 gyorstárral rendelkezik, ebből a G6950 azonban magonként csak 1-1 szálat és 3 MB L3 gyorstárat engedélyez, 2,8 gigahertzes órajelen.
A G6951 processzorral lehetséges, hogy egy listaáron 50 dolláros licenckulcs megvásárlásával aktiváljuk a Hyper-threadinget és a maradék 1 MB L3 tárat, amivel egy tipikus irodai számítógép valószínűleg válaszképesebbé válik. A frissítéshez egy alkalmazást kell telepíteni a számítógépre, annak megadni a licenckulcsot, majd újraindítani a számítógépet, amely a BIOS mikrokódjában végzett módosításokat követően engedélyezi a processzornak a kibővített funkciók használatát. Ez a frissítés néhány Intel alaplapon, H55 Express chipsettel működik.
A kísérleti program egyelőre csak az Egyesült Államokban, Kanadában, Hollandiában és Spanyolországban érhető el bizonyos kereskedőkön keresztül, és az Intel a program sikeressége függvényében dönt majd annak jövőjéről. Az aktiváció 50 dolláros ára kényelmi prémiummal rendelkezik, ugyanis ezzel együtt a chip már 20 százalékkal drágább mint egy hasonló képességű Core i3-530, és ugyanannyiba kerül, mint a 3,33 gigahertzes Core i3-560. Kérdéses persze, hogy egyáltalán vonzó opció-e az utólagos aktiváció, nyújt-e elegendő többletet ahhoz, hogy megoldjon teljesítménybeli problémákat.
A kísérleti program kereskedelmi sikeressége erősen kétségen ugyan, az Intel számára azonban az on-demand modell hatalmas üzleti lehetőségeket rejthet. Az eladott processzorok túlnyomó többsége messze a legyártott chipek teljesítőképességein alul üzemel, ugyanazon a gyártósorokon készülnek, mint a csúcsváltozatok. Az Intel a szilícium megmunkálását követően osztályozza a legyártott chipeket azok képességei alapján, vannak-e meghibásodott áramkörök rajta, valamint milyen működési paraméterekkel rendelkezik, különös tekintettel az órajel-feszültség-fogyasztás dimenziók mentén. Ezt követően a kereslet alapján sorolja be a chipeket adott kereskedelmi modellekhez a processzor azonosítójának rögzítésével, és szitázza a tokot.
Az on-demand modell azt jelentené, hogy a jövőben a processzorok nem gyárilag rögzített paraméterekkel rendelkeznének, hanem egy műszakilag elérhető plafonig lehetne fokozni azokat, ha a felhasználó kevesellné gépe teljesítményét vagy képességeit - mindössze egy licenckulcs megadásával, egy újraindítást követően. A felhasználók ezzel különösebb műszaki ismeretek, a gép kiesése és szervizelése nélkül tudnának extra potenciálra szert tenni. A kézenfekvő lehetőségek közt van a processzormagok, a memóriacsatornák, cache területek, a Hyper-thrading aktiválása, a maximális órajel emelése, a virtualizáció, titkosítási vagy egyéb extra képességek bekapcsolása.
A processzorok képességeinek fokozása mellett az Intel vizsgálja a chipsetek on-demand fejlesztésének lehetőségét is. A Q45 Express és B43 Express lapkakészletek esetében lehetőség adódik távfelügyeleti és biztonsági képességek előhívására, mint például az automatikus riasztások küldése, ütemezett távoli karbantartás, Microsoft NAP támogatás, a távfelügyelet működésének biztonsági TPM chippel történő megvédése.
Megoldandó kérdések
Ehhez természetesen az Intelnek meg kell oldania néhány problémát. Ilyen a licenckulcsok biztonságának kérdése, hogyan akadályozható meg a kalózkodás, a kulcsok generálása, vagy a BIOS/firmware kódjának hackelése. Biztonsági szempontból erre elvileg születhet támadhatatlan megoldás azáltal, hogy a processzorok teljesen egyedi kulcsokat kapnak, és a kulcsok valódiságát maga processzor ellenőrzi akár egy kiolvashatatlan aszimmetrikus kulcspárral, és hajtja végre a funkciók engedélyezését is.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Ennél sokkal nagyobb problémát okozhat az Intel számára az évtizedek óta bejáratott, a gyártópartnerek, kereskedők és felhasználók által megértett modell és árazás megváltozása. Valószínűleg az sem világos egyelőre az Intel számára, hogy az on-demand modell bevezetése kihatna-e keresletre, és ha igen, hogyan. Vajon több gyengébb processzort vásárolnának az ügyfelek, és csak akkor aktiválnának, ha nagyon muszáj? Vagy ellenkezőleg, addicionális kereslet jelenne meg az aktivációs fejlesztéseknek köszönhetően, amelyek eddig elvesztek a processzorcsere nehézsége vagy az új gép vásárlásának anyagi terhe miatt? Milyen mértékben kannibalizálná a PC-k on-demand fejlesztési lehetősége az új PC-k és processzorok eladásait?
Természetesen műszaki kérdések is felvetődnek. Még az azonosnak szánt chipek sem rendelkeznek homogén képességekkel, mivel a néhány tíz nanométeres tartományban operáló félvezetőgyártás jelentős varianciával rendelkezik, vagyis az elkészült chipek szórást mutatnak az elérhető órajelek, fogyasztási jellemzők terén is. Ennek eredményeként az egyik chip magasabb órajelig lenne fejleszthető, mint egy ugyanolyan modellszámozású másik. Szükséges a PC-gyártók együttműködése is, ugyanis a növekvő órajelek a fogyasztás és az áramfelvétel emelkedését is eredményezi, amivel a hűtésnek és tápellátásnak meg kell tudnia birkóznia - ez különösen a kompakt asztali gépek és notebookok esetében jelentős akadály.