Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: HTC HD2, az iPhone-gyilkos

Dojcsák Dániel, 2009. december 07. 08:57
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Jelenleg az okostelefonok királya lehetne a HTC új zászlóshajója. Az óriási kijelző képe gyönyörű, az 1 GHz-es Snapdragon pedig egy vadállatot csinál a készülékből.

Rossz nyelvek szerint a telefon olyan gyors, hogy a dolgok hamarabb megtörténnek rajta, mint ahogy a gombokat lenyomjuk. Csupán apróbb hibák piszkítják be az egyébként makulátlan telefont, de ezeket el lehet nézni az előnyökért cserébe.

A társaság középpontja lett

A tesztelés napjai alatt valahogy minden társaságban a HD2 lett a téma, amint kaptam egy SMS-t, megnéztem a e-mailjemet vagy felhívott valaki. Ahogy elővettem a készüléket, mindenki egyből kíváncsi lett, nő, férfi, fiatal, idős, mind lelkesedni tudott valami miatt a HTC masinájáért, ami nem csoda, még az iPhone-tulajdonosok is elaléltak tőle. Van akinek a kijelző, van akinek a sebesség, van akinek a kezelőfelület és a grafikai elemek, esetleg az elérhető funkciók tetszettek meg, de mindenesetre csajozós, ismerkedős mobilnak sem utolsó, pedig ennél sokkal több mindenre lehet számítani a használatba vétel után.

A HTC HD2 szigorú értelemben nem egy telefon. Méretei és teljesítménye miatt inkább egy SIM-kártya befogadására is képes, csúcskategóriás PDA, de kivételesen ezt jó értelemben kell venni. A Samsung vagy akár az LG windowsos okostelefonjainál mindig az volt a kritika, hogy ezek jó miniszámítógépek, de telefonálásra valójában alkalmatlanok. A HTC viszont egy ideje felismerte, hogy a szoftver nagy részben felelős azért, hogy a vas miként lesz elkönyvelve.

Szép pár a Sense és a Windows Mobile 6.5

A Windows Mobile 6.5 egy közepesen ugrás a korábbi változathoz képest, de például az Xperia X2 esetében még nem volt meggyőző. A HTC Sense kezelőfelület és a Windows Mobile 6.5 együtt viszont teljesen komplett rendszer benyomását kelti. A HD2 az első olyan windowsos okostelefon, ami kapacitív érintőképernyőt kapott, ráadásul a 4,3 hüvelykes kijelző szokatlanul egyszerűvé teszi az eddig aprónak és kényelmetlennek tűnő menüket is. Igaz a Sense miatt ilyenekkel nem nagyon lehet találkozni. A Windows menüi 100 százalékban eltűntek, s helyettük kezelhető, egyszerű és átlátható felületek sorakoznak az SMS-küldéstől a beállításokig mindenhol. A Windows meglétére csak a felső csíkban lévő Start menü, illetve állapotsor és az alsó csíkban megjelenő gombok felirata emlékeztetnek. Talán ez is csak azért maradt meg, hogy ne felejtsük el, nem az Android Marketben és nem is az Apple Store-ban kell alkalmazásokat keresgélni.

A kapacitív kijelzővel a Windows önmaga is teljesen megújul, hiszen végre korrektül navigálhatóak a menük, az alkalmazások és a játékok is új életre kelnek. Mindössze annyi veszteség éri a felhasználókat, hogy a kézírás-felismerésnek, vagy a kézzel írásnak lőttek. Stylus nem jár a telefonhoz, de nem is működik, minden esetben az ujjunkat kell használni. Ez kényelmes, és végre az iPhone legnagyobb előnye a múlté. A kijelző viszont néha kicsit túl érzékeny, a rezgés feedback ellenére kell egy kis idő, amíg magabiztosan irányítható a telefon mellényúlások és véletlen húzások nélkül.

A HD2-n található néhány hardvergomb is, már amennyire elférnek az óriási kijelző mellett. A bal oldalon egy hangerő-szabályozót helyeztek el, alul pedig sorakoznak a hívás, home, programok/start menü, visszalépés és a kilépés/kikapcsolás gombok. Elsőre szokatlan, mert kombinálni kell ezeknek és a virtuális gomboknak a használatát, de ez nem túlzottan zavaró, talán a komfortérzetet csökkenti valamilyen szinten. Nagyobb probléma inkább a mobil mérete, ugyanis nehéz olyan fogást találni rajta, hogy egy kézzel könnyen elérhető legyen az alsó gombsor és akár a kijelző teteje is. Ebből a szempontból egy kisebb iPhone vagy egy 3 hüvelykes átmérőjű Xperia kellemesebb.

a

Bünteti az iPhone-t minden tekintetben

Mivel itt egy  windowsos telefonról beszélünk, semmi akadálya nincs a multitaskingnak, szabadon telepíthetünk rá programokat, de természetesen nyitva áll a lehetőség a Marketplace for Windows Mobile igénybe vételére is. Nem probléma együttműködni a vállalati alkalmazásokkal sem, illetve a már meglévő Outlook-címlista, naptár és egyéb elemek is trükkök nélkül idevarázsolhatóak. Arról nem is beszélve, hogy a profik a Registry-ben turkálva egészen meglepő beállításokat változtathatnak meg. Ami mindenképp érdekes, hogy egy apró érték átírásával a Wi-Fi szabvány 802.11n-re vált, amivel még gyorsabbá tehető a vezeték nélküli kapcsolat, illetve ugyanilyen egyszerűen lehet rávenni a kamera szoftverét, hogy azonnal geotagelje a készített fotókat.

A következő gyilkos fegyver a HD2-ben, a processzor. A Windows Mobile-t használók már hozzászokhattak a 400-528 MHz-es chipekhez, itt viszont a jelenleg legerősebb ARM processzor áll csatarendbe, az 1 GHz-es Snapdragon. Egyelőre két PDA jelent meg mindössze ezzel a CPU-val, s jövő ilyenkor már biztosan nem lesz ekkora különlegesség ez a számítási kapacitás, de jelenleg komoly fegyvertény. Hiába a WVGA felbontás, hiába az izgő-mozgó menük, a telefont nem lehetett kellemetlen helyzetbe hozni semmivel. A menükben való mozgásnál, a lapozásnál a reakciók azonnaliak, de az igazi extra a webböngészés.

Másodpercek alatt töltődnek be a weboldalak

Manapság már nem a mobilhálózatok jelentik a legtöbbször a szűk keresztmetszetet, hiszen ha egy 3G/HSPDA lefedettségű területen vagyunk, akkor már száguldanak a megabitek. Bármelyik okostelefonon a böngészni kívánt oldalak renderelése késlelteti a betöltésta, a HD2 ezzel szemben a HWSW főoldalát képekkel, reklámokkkal együtt is csak 3 másodperc alatt rak össze, s az Index címlapja is megvan 4,5 másodperc alatt. Ugyanennyi idő alatt egy iPhone 3G még a fejlécet sem mutatta meg egyik esetben sem, de egy Xperia X1 is elszüttyög legalább 6-8-10 másodpercig ugyanezzel a feladattal. (Ezek az értékek Opera Mobile alatt értendőek)

a

A teljes értékű böngészőkkel, a multi-touch kezeléssel és a Flash-támogatással együtt a HD2 tökéletes eszköz a mai web használatára, hiszen a Flash-játékokat, a beágyazott videókat és a HTML5-re támaszkodó szolgáltatásokat leszámítva minden tartalom desktop minőségben érhető el. A 4,3 hüvelykes kijelzőn szépen jelennek meg a weboldalak, kényelmesen lehet olvasni, nézegetni, jól működik a zoom, a scroll és minden más. Annyi hiba van a képletben, hogy a multitouch csak az Operában van, Flash-támogatás pedig csak az Internet Explorerben. Igaz a Flash még nem az igazi, a jelenlegi Flash Lite csak félsiker. A reklámok és egyéb izgő-mozgó objektumok betöltődnek, de a beágyazott videók, játékok és Flash szájtok nem. Ez persze csak idő kérdése, hogy meddig lesz így és sem a Microsoft, sem a HTC nem tehet a kialakult helyzetről.

A Windows még nem készült fel a kapacitív kijelzőre

A szuper képességek mellett azonban van egy óriási hiba is. Normál esetben a kapacitív kijelző áldás, viszont az alkalmazások és játékok használata során komolyan megkeserítheti a felhasználók életét. Mivel a Windows Mobile rezisztív kijelzős platform volt eddig, ezért szinte minden fejlesztő erre optimalizálta programját. Ráadásul a WVGA felbontás miatt sok szoftvernél a gombok kisebbek lesznek, ami tovább rontja a helyzetet. A kapacitív érintőkijelző kényelmes de pontatlan, s még arra sincs lehetőség, hogy körömmel pöcköljünk meg egy menüpontot. A teszt során kipróbált régebbi programok és játékok legalább 70 százalékánál kínkeserves volt a navigálás. Idővel ez javul majd, viszont nehéz elfogadni, hogy ezzel nagyon sok alkalmazást elveszít egy HD2-tulaj.

A hétköznapi felhasználás során persze ezt ellensúlyozza, hogy a HTC Sense menürendszer és a Windows Mobile 6.5 felületei sokkal könnyebben kezelhetőek. A Sense hangulata szerethető, egyszerű, igaz kissé kötött. A főmenünél minden esetben látszik a fülválasztó sáv alul, ahol a képernyő két széle között húzva az ujjat teljes szélességben végig lehet pörgetni a lehetőségeket attól függetlenül, hogy hány darabot élesítettünk. A felesleges pontokat ki lehet kapcsolni, illetve minimálisan testre lehet szabni a menüket.

Integrált kommunikáció

A főképernyőre például kihelyezhetünk kedvenc linkeket, kontaktokat vagy programokat, a telefon képernyőre is felvihetőek a leggyakrabban hívott személyek. Sőt, ki lehet választani egy alapértelmezett akciót, mondjuk a mobilszám hívását, ami akkor aktiválódik, ha a fotóra klikkelünk, az adatlap pedig csak akkor töltődik be, ha az alatta lévő névre.

A közösségi kommunikáció alaposan integrálva lett a Sense-be, ami nem csak azt jelenti, hogy a Twitter és a levelezés külön menüt kapott, hanem a telefonkönyvben a kontaktok között is erős a jelenléte a kommunikációs platformoknak. Ha valaki e-mailt ír nekünk, akkor a névjegyzékben ugyanúgy megjelenik a neve mellett az üzenet jele, mintha SMS-t írt volna, illetve a Facebook státuszfrissítések, események és a fotóalbumok is bekerülnek egy-egy listába.

Szépségversenyen sem teljesítene rosszul

Áttérve a HD2 külső jegyeire azt lehet mondani, hogy a HTC ismét jelesre vizsgázott. A mobil elegáns, de nem hivalkodó. Kisimult, de nem unalmas, ízléses és mellette praktikus is marad. Az egyetlen hiba, hogy az átlagember számára túl nagy. Filmnézés, játék vagy böngészés közben áldás az óriási kijelző, de egyébként gyakran nyűg. Ha akár egy fél hüvelykkel lenne kisebb, már az is komoly különbség lenne a használhatóságban. Szerencsére zsebbe még befér, a hardcore felhasználók valószínűleg hozzá tudnának szokni.

A kamera középkategóriásnak mondható, korrekt képeket készít, de a mobilos fotózás minden nyűgje jellemző erre is. Színhelyességben, élességben gyakran adódnak gondok. Ellenben a hálózati csatlakozásokkal semmilyen gond nem volt, a térerő liftekben és mélygarázsokban is hozta az elvárható szintet, a Wi-Fi gyors, problémamentes, illetve a 3G/HSDPA használat közben sem tapasztaltunk gyengeséget.

Sokat eszik és kicsi az éléskamra

A nagy kijelző, az integrált közösségi szolgáltatások használatához elengedhetetlen folyamatos online kapcsolat és az erős processzor nem csak a felhasználói élményre, hanem az üzemidőre is jelentős hatással van. Érthetetlen, hogy egy ilyen készülékbe hogyan tervezhettek egy mindössze 1250 mAh-s akkumulátort. Egy okostelefonnál elvárás, hogy egy teljes napot könnyedén kibírjon, akkor is ha egész nap nyomkodjuk, akkor is ha folyamatosan adatot forgalmaz vagy sokat lóg Wi-Fi hálózatokon. Ezt az elvárást a HTC HD2 nem teljesíti, maximum funkcionalitás mellett szinte biztos, hogy lemerül idő előtt. Pontos méréseket teljesen értelmetlen lenne végezni, hiszen annyira sok tényezőtől függ az akkuidő.

Néhány aprósággal sokat lehet spórolni az üzemidőn. A kijelző fényerejének manuális állítása egyértelmű, emellett sokat jelent, ha az online kapcsolatok automatikus frissítési idejét hosszabbra állítjuk. Az időjárást elég 3 óránként letölteni, a Twittert akár manuálisra is lehet tenni, a leveleket sem mindig kell percenként ellenőrizni. Ha nincs rá szükség, akkor a teljes adatkapcsolatot egyetlen mozdulattal bontani lehet és érdemes is. A szenzor persze kikapcsolja a kijelző háttérvilágítását ha a fejünkhöz emeljük a telefont, de szükség is van minden másodpercnyi spórolásra. Aki rászánja magát egy HTC HD2 megvételére, annak ráadásul azzal is számolnia kell, hogy immár a jövő szabványaként kikiáltott microUSB-n keresztül lehet tölteni, ami pedig ritka még.

Kilenc és fél pont

180 ezer forintért elvárható lenne, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötni, de a PDA-k és az okostelefonok királya sem tökéletes, van még perspektíva a HD3-nak is. Szerencsére itt már nem igaz, hogy a Windows Mobile miatt csak barkácsoló kedvűeknek ajánlott, habár egy otthonos rendszer összeállítása azért eltarthat néhány napig. A web geekek álomtelefonja is lehet, a magas ár és a látványosan nagy és szép kijelző pedig a "cool" faktort is biztosítja.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.