Piacra kerültek az Intel Lynnfield processzorok

Mind közül a legfontosabb termék a Core i5, mely egyúttal új termékvonal is. Az i5 feladata nem más, mint hogy alacsonyabb, 200 dollár körüli árával nagyobb tömegeket érjen el, a szervereken és csúcskategóriás desktopon túlra is elterjessze a Nehalem mikroarchitektúrát, amely az Intel asztali processzorszállításainak nagyjából 2 százalékát teheti ki jelenleg.

Rajtkor mindössze egyetlen Core i5 változatban érhető el a Lynnfield. A Core i5-750 névleges órajele 2,66 gigahertz, melyet az Intel Turbo Boost technikája 3,2 gigahertzig (vagyis 20 százalékkal) képes fokozni négy lépcsőben abban az esetben, ha egy tipikusan egy szálon futó alkalmazásnak nagy teljesítményre van szüksége, ilyenek jellemzően például a mai böngészők és játékok többsége. Az órajel moderáltabb fokozása akkor is működik, ha több magot hajtunk meg, de ezek összesített hőfejlődése nem eléri el a határértéket. Alacsonyabb tranzisztoraktivitású kódok esetén akár négy mag meghajtása esetén is lehetőség nyílhat egy-két fokozatnyi emelésre. A közelgő Calpella Centrino platformban akár 9 fokozatra is képesek lesznek a Clarkfield modellek, kombinálva a SpeedStep technikák jelentette energiatakarékosságot, és a mobil környezetben is rendkívül nagy teljesítményt.

A Core i5 nem rendelkezik Hpyer-Threadinggel, így négy magja összesen 4 programszálat jelent, ami a jól párhuzamosított, jellemzően professzionális termékeket használókon kívül nem bír sok jelentőséggel egy mai PC-ben. Ezen kívül azonban további korlátozás nincs a Core i7-es testvéreivel szemben, így maradt a 8 megabájt L3 cache is. A Core i5-750 ezer darabos nettó listaára 196 dollár, ami mintegy 50 ezer forintra fordul le a hazai boltokban. A Core i7-870 és 860 rendre 2,93 és 2,8 gigahertz névleges, és 3,6 valamint 3,46 gigahertzig skálázódó órajellel (öt fokozat) rendelkezik, és aktív a Hyper-Threading is - listaáruk 562 és 284 dollár. Mindegyik modell TDP-je 95 watt.

Olcsóbb lett

Ahogyan az már régóta ismert, a Lynnfield a költségcsökkentés érdekében három helyett kétcsatornás DDR3-memóriavezérlővel rendelkezik, és LGA1156 foglalatba illeszkedik, így a tokozás, a foglalat és alaplap költsége is jelentősen alacsonyabb az LGA1366 foglalatba illeszkedő, háromcsatornás DDR3-memóriavezérlővel rendelkező Core i7-nél. Az olcsóbb gyártást segíti, hogy a Lynnfield-P55 chipset párossal az Intel \"újraosztotta\" a rendszerarchitektúrát. Szemben a Bloomfielddel, a Lynnfield egy PCI Express x16 porttal is rendelkezik a grafikus chip vezérléséhez, miközben a P55 Express egyetlen szilíciumszeletre képes integrálni a chipset összes fennmaradó feladatát, mint például az I/O kezelését, a kijelző meghajtását, a vPróhoz is szükséges rendszermenedzsmentet, vagy órajelpuffert.

Mindez azt jelenti, hogy immár két chipből, a processzorból és az egychipes P55-ből épül fel a rendszer, szemben a korábbi hárommal (CPU, north bridge, south bridge). A processzor nem egy masszív, nagy sebességű Quick Path Interconnect linken, hanem a korábban a chipset északi és déli hídjai közti kommunikációért felelős Direct Media Interface-en keresztül tart kapcsolatot a P55-tel. A Lynnfield-P55 páros minden szinten megtakarítást jelent, ahogyan az előbb is említettük, olcsóbb a processzor tokozása, a foglalat, a kevesebb huzalozás miatt az alaplap kialakítása is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a Lynnfielddel egy kifejezetten olcsó platformot kapunk, mivel a Core i5-750 és egy olcsó P55 Express chipsettel szerelt alaplap 4 gigabájt DDR3 memóriával együtt továbbra is mintegy 90 ezer forintot kóstál - ezért processzorlimites környezetben átlagosan 10-30 százalékos gyorsulást kapunk egy hasonló órajelű Core 2 Quadhoz képest. A cikk publikálását követően kikerült a Prohardver! részletes tesztje is.

Inkább Xeon, mint Core

A Lynnfield azonban nem csak asztali termék, hanem belépőkategóriás szerverplatform is. Ha nem szivárogtak volna az előzetes információk, az egyutas szerverekbe szánt Xeon 3400-as sorozat felbukkanása némileg meglepőnek is nevezhető lenne, mivel az Intel már bemutatta a Bloomfieldre épülő 3500-as sorozatot. Az nyilvánvaló, hogy az Intel mindezt régóta eltervezte, hiszen fenntartotta a 3400-as jelölést a Lynnfieldnek, és nem kapták meg azt a 45 nanométeres egyfoglalatos Xeonok - ahogyan ésszerű lett volna. Az Intel a jövőben minden bizonnyal feljebb pozicionálja a 3500-as platformot, például azáltal, hogy az a fejlesztéseket előbb kapja meg, kezdve a közelgő 32 nanométeres, hatmagos Westmere processzorral, valamint a magasabb I/O és memória-sávszélességgel (a tippért köszönet Erdős Mártonnak, a Chip magazin szerkesztőjének).

Ha a termékfelhozatalt nézzük, akkor az Intel a Lynnfielddel is inkább a szerverpiacra fókuszál, hiszen nem kevesebb, mint hat 3400-as Xeont dobott piacra. A 95 wattos TDP-osztályban 2,4 és 2,93 gigahertz közötti órajelekkel, melyekből a legkisebb, 2,4 gigahertzes X3430 nem rendelkezik Hyper-Threadinggel. Változó a Turbo Boost fokozatainak száma is, az X3430 és 2,53 gigahertzes X3440 három lépcsős, 400 megahertzes emelésre képes, a 2,66 gigahertzes X3450 négy fokozatra, míg az X3460 és X3470 már ötre, hasonlóan a Core i7 változatokhoz. Az Intel azzal próbálja rávenni a piacot arra, hogy ne asztali gépekből építsenek szervereket, hogy állítja, alaposabban teszteli a Xeonoknak tokozott Lynnfieldeket, valamint ECC memóriát támogat, míg a 3400 és 3420 chipset extrája lehet a PCI-X támogatás.