Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Felhőből visszaköltözéstől egészen egy banki malware evolúciójáig. Üzemeltetői és IT-biztonsági meetupokkal érkezünk!

EIT: Siker a kudarcban Európa jövőjéért

Dojcsák Dániel, 2008. október 27. 14:56
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Magyarország nemrégiben megszerezte a jogot, hogy felállítsa első uniós intézményét, az Európai Innovációs- és Technológiai Intézetet (EIT). A politikusaink boldogok, a sajtó büszkén számolt be a hírről, arról viszont nem szólt a fáma, hogy miként is került hozzánk az intézmény vagy arról, hogyan működik majd és milyen gyakorlati előnyökkel szolgál hazánk számára.

hirdetés
Magyarország megszerezte a jogot nemrégiben, hogy felállítsa első EU intézményét, az Európai Innovációs- és Technológiai Intézetet (EIT), mely a jövőben a tagállamokon belüli kutatás-fejlesztés élénkítéséért és a kívánatos technológiai előrelépések eléréséért lenne felelős. A politikusaink boldogok, a sajtó büszkén számolt be a hírről, arról viszont nem szólt a fáma, hogy miként is került hozzánk az intézmény vagy arról, hogy miként működik majd és milyen gyakorlati előnyökkel szolgál hazánk számára.

A téma alapos áttekintéséhez szerkesztőségünk Dr. Boda Miklóssal készített interjút, aki a Budapesti Műszaki Egyetem volt rektori tanácsadója, címzetes egyetemi tanára, az NKTH volt elnöke, korábban pedig a svéd Ericsson hálózati kutatási igazgatója, nem utolsó sorban pedig az EIT vezetőtanácsát kiválasztó független jelölőbizottság egyetlen magyar tagja.

Kellene a gyorsulás

A közvélemény nagy része onnantól követheti az EIT megalakulásának történetét, hogy Lengyelországgal vívtunk csatát az intézményért. A közös innovációs erőfeszítések ötlete viszont már évekkel ezelőtt felmerült. Egy olyan intézménynek a felállítása, mely a technológiai és tudományos fejlődést szolgálja, bármikor hasznos lehet, az EIT ugyanakkor szerepe ennél sokkal lényegretörőbb. Öt évvel a Lisszaboni-szerződés megkötése után ugyanis, mikor az aláíró tagországok összejöttek elemezni a 10 éves felzárkózási terv félidei eredményeit, kiderült, hogy az nagyon nem működik. Az EU nemhogy gyorsított volna a rivális régiókhoz képest, de még tovább lassult. Akármi történik a közeljövőben, a szerződés lejártakor senki nem fogja elérni az eltervezett szinteket.


A sikeres jövő záloga lehet az új intézet

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke ezen szeretett volna változtatni. 2006 februárjában éppen ezért egy EU-s megnyitórendezvényen tartott beszédében bejelentette, hogy létrehozzák az "Európai Technológiai Intézetet". Barroso akarata az volt, hogy az új intézményrendszer "a világ minden tájáról érkező vállalatokat és lángelméket vonzó pólusa legyen". A politikus bízott benne, hogy az intézet egy kritikus tényező lehet a Lisszaboni Szerződésben foglaltak betartásához.

Az MIT a minta

Az Egyesült Államok K+F tevékenysége mindig is példaértékűnek volt tekinthető, nem véletlen tehát, hogy a létrehozandó EIT riválisa kívánt lenni az olyan agytrösztöknek, mint amilyen a massachusettsi MIT is. Eközben oda kellett figyelni, hogy az ázsiai tigrisek megdöbbentő tempóját is megpróbálják felvenni, főleg, hogy Kína annak ellenére, hogy az ország nagyrésze még mindig nyomorúságos körülmények között él, de több elméleti- és alkalmazott tudóst, illetve mérnököt termel, mint a felsőoktatás fellegvárának tartott öreg kontinens egészében.

Az ötletet tehát mindenki üdvözölte -- meséli az EIT történetét Dr. Boda Miklós --, de hamar egy tipikus európai problémába ütköztek: az önző, különálló országok mind a saját érdekeiket szerették volna véghezvinni ebben is. Jacques Chirac, akkori francia elnök és Dominique de Villepin, francia miniszterelnök tapsolt az ötlethez, és már keresték is a telket hozzá Párizs mellett, míg néhány EU parlamenti képviselő Strassbourgot favorizálta.


Barroso: Nem lesz ez így jó...

Tipikus európai civakodás

A britek féltették klasszikus egyetemeik hírnevét, ezért inkább egy széttagozott, virtuális hálózatot képzeltek el. A Cambridge-i Egyetem szerint a már meglévő Európai Kutatói Tanács költségvetését kellett volna növelni és nem egy új testületet felállítani. A szkeptikusok pedig egyszerűen azt mondták, hogy "Ez egy fura megközelítése a dolgoknak. A fentről lefelé szervezett innovációnak még az elképzelése is oximoron" -- derült ki az akkori Guardianból.

A nagypolitikán kívül szerencsére voltak szakemberek, akik nem hagyták kihűlni az ötletet. Dr. Boda Miklós tudóstársaival együtt kidolgozott egy ígéretes megoldást, ami az EU versenyképeségi miniszteri szavazáson azonban nem tudta megszerezni a kétharmados támogatást. A "Top Centres of Excellence" projekt lényege az lett volna, hogy az EU az új területekkel kapcsolatban akár tematikánként külön is, elhatározza, hogy összegyűjti egy helyre a legjobb kutatókat, létrehoz nekik egy ideiglenes intézetet, ahol néhány év alatt tető alá hozhatnak egy adott projektsorozatot, elérhetnek eredményeket, majd visszamehetnek saját egyetemükre, akadémiájukra. A lényeg, hogy dinamikusan kezelve, mindenkor meglegyen egy helyen a kritikus tömeg tudósokból és vállalatokból is egyaránt.


Infopark: Koncentrált tudás?

Egy ilyen modell előnye, hogy nem előfeltétele egy projekt elindításának az, hogy eleve egy helyen legyen a fent említett kritikus tömeg, hanem a networking hatásnak köszönhetően mindig a szükséges helyen tűnik fel a szükséges mennyiségű szakértelem, illetve annak is a krémje. Az egyetemek is nyugodtak lehettek volna, mert nem veszítik el a szakembereiket, csak úgymond kölcsönadják őket. A terv egyébként a világ számára az atombombát is adó Manhattan Project mintájára készült el, ahol szintén a megvalósítandó célon volt a hangsúly.

Önveszélyes felzárkózók

Megdöbbentő, hogy ez a terv gyakorlatilag a dél-európai és kelet-európai országok ellenállásán bukott meg, pedig éppen ezek a helyek profitálhattak volna belőle a legnagyobbat. Megvalósulása esetén több kisebb kutatóközpont jöhetett volna létre, akár meglévőek mellett, akár egyfajta zöldmezős beruházásként, odavonzva a kutatók eredményeivel kalkuláló kockázati tőkét és fejlesztőcégeket is, befogadva az egyetemek szellemi tőkéjét.

A tekintélyelvűséget követő országokban a kutatásért felelős csúcspolitikusok nemtetszése vagy a helyi akadémia féltékenysége viszont megfúrta a lehetőségét is annak, hogy ilyen központok szóródjanak szét szerte Európában. Dr. Boda Miklós szerint ez egyfajta kudarc az Uniónak, de ennek a kudarcnak a nyomában jöhetett létre az az intézet, ami végül hazánknak sikert jelentett.

A cikk több oldalból áll:
Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
4-4 klassz téma a HWSW júniusi üzemeltetői és IT-biztonsági meetupjain. Nézz meg a programot!