Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Felhőből visszaköltözéstől egészen egy banki malware evolúciójáig. Üzemeltetői és IT-biztonsági meetupokkal érkezünk!

Kétmagos Intel processzorok tesztje: nem játékszer

Miklós Tamás, 2005. június 08. 08:47
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A teljesítmény-hajszolás, az órajelháború és a CPU-számozás csatája után új színtér nyílt az x86-os feldolgozó egységek világában: a tavaszi meleg beköszöntével megérkeztek a piacvezető Intel első kétmagos processzorai. Alkalmazások, játékok és szintetikus tesztprogramok segítségével próbáltuk harcra fogni a legújabb Pentiumok mindkét magját.

hirdetés
Akik folyamatosan figyelemmel kísérték az elmúlt 5 hosszú év történéseit, azok számára nem meglepő az Intel legújabb, eredetinek épp nem mondható, de annál érdekesebb lépése. A 2000-es év elején megtartott Intel Fejlesztői Fórumon láthatta először a nagyközönség működés közben a NetBurst architektúra első képviselőjét, az 1,5 GHz-es órajelű Pentium 4 processzort. Az akkor még ámulatba ejtően magasnak tűnő órajelen működő CPU-ról aztán még az év végén kiderült, hogy bizony nem bánik olyan gazdaságosan a GHz-ekkel, mint elődje a Pentium III vagy épp ellenlábasa, az AMD Athlon.

Az Intel természetesen igyekezett kihasználni a NetBurst architektúra legnagyobb fegyvertényét, azaz a remek skálázhatóságot, és a Pentium 4 megjelenése után alig 9 hónappal már 3,5 GHz-es bemutató-példánnyal kápráztatta el a világot. A gyártási technológia finomodásával azután jöttek sorra a magasabb órajelű, nagyobb gyorsítótárral és gyorsabb rendszerbusszal erősített Pentium 4 változatok.

A változás szelét azonban már a 3,06 GHz-es, a végrehajtó egységeket jobban kihasználó HyperThreading technológiát bevezető változattal is kezdtük érezni, hiszen ennél a pontnál kezdett világossá válni, hogy a NetBurst "erőből" -- azaz az órajel egekbe tornászásával -- csak ideig-óráig fogja tudni maga mögött tartani a konkurens megoldásokat. Az órajel emelésével egyre drámaibb méreteket öltő ún. "szivárgó áram" probléma és a vele járó megnövekedett áramfelvétel és hőtermelés a 90 nanométeres eljárással készülő Prescott magos Pentium 4-nél kezdte azonnali lépésekre sarkallni a gyártót. A Prescott bevezetésének késése, a magasabb órajelű (3,6-3,8 GHz) példányok nagy selejtaránya arra késztette végül az Intelt, hogy a teljesítmény-növelést órajelemelés nélkül megoldó újdonságokat mutasson be.

Így jelenhettek meg a 2 MB másodszintű gyorsítótárral szerelt Pentium 4 modellek, a gigahertzes buszsebességű Pentium 4 Extreme Edition, de akár említhetnénk a Prescott magban a kezdetek óta ott szunnyadó, de csak a vészharangok megkondulása után aktivált 64 bites támogatást vagy a vírusvédelmi funkciónak kikiáltott EDB-t (adatvégrehajtás megakadályozása) is. Az órajel hajszolás megtorpanását elkendőzendő, az Intel bevezette saját processzor számozási rendszerét is, amelyben az 1 MB-tal több gyorsítótár akár 17-20 százalékkal magasabb processzor jelölést is eredményezhet. És bár erről nem sok szó esett, ne feledjük el azt sem, hogy a 4 GHz-es Pentium 4, valamint a Tejas kódnevű Pentium 4 fejlesztés tervei is a kukában végezték...

Aggodalomra azonban semmi ok, az Intel most sem hagyott minket cserben, és előhúzta a kalapból legújabb csodafegyverét, a két processzormaggal szerelt Pentium Extreme Edition-t és Pentium D-t. Cikkünkben a legkülönfélébb szoftverekkel igyekszünk megválaszolni az örök kérdést: vajon az új processzorok többre képesek-e, mint a jól megszokott, sokunk által kedvelt Pentium 4 variánsok?

Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
4-4 klassz téma a HWSW júniusi üzemeltetői és IT-biztonsági meetupjain. Nézz meg a programot!