Szerző: pcworld

2004. október 13. 08:49:52

Belépés csak 17 hüvelyken felülieknek!

A TFT-panelek színre lépésével a csöves megjelenítők már csak töredék áron, megfelelő ergonómiai jellemzőkkel felvértezve maradhatnak eladhatók: egy jóvágású TFT-panel árából akár négy egyszerűbb, hagyományos képernyőt is vásárolhatunk. Belépőszintű, 17 hüvelyk képátlójú, síkképcsöves készülékeket vizsgáltunk meg.

A katódsugárcsöves (cathode ray tube, CRT) monitorok méretét és képességeit illetően sok újdonságra már évek óta nem számíthattunk. Ez két dolgot jelenthet: vagy a technológiai kiteljesedést, amikor már minden tökéletes, vagy azt, hogy ez a kategória eltűnik szép lassan a süllyesztőben. Ahogy azonban múlik az idő, a régi monitorok egyik jellemzője egyre barátságosabb lesz: a készülékek mellett található cédulára írt vételár. Gyorstesztünk során olyan belépőszintű, 17 hüvelyk képátlójú készülékeket vizsgáltunk meg, amelyek képcsöve teljesen sík.

A tv-készülékek és a megszokott, hagyományos monitorok azonos elven működnek. Egy elektronsugár a kép megjelenítésére alkalmas, foszforeszkáló bevonattal ellátott, négyszög alakú területre esve látható fény felvillanását eredményezi. A sugár eltéríthető, így az adott terület sorról sorra pásztázódik végig, másodpercenként többször (ennek gyorsasága adja a képfrissítési frekvenciát). Intenzitása szabja meg az adott képpont fényességét, így a maximális erősség adja a legfényesebb képpontot, a minimális pedig a teljes feketét.

A színek egyszerűen abból adódnak, hogy a kép megjelenítésére szolgáló felület milyen módon színezett: egy képpont három színből, három "alképpontból" áll: kékből, zöldből és vörösből. A színek világosságértékeinek különbözőségéből több millió szín keverhető ki. A három különböző színhez három egymás mellett elhelyezkedő részegység tartozik, amelyek mindegyike külön elektronágyú, így az egész együtt gyakorlatilag egyetlen színes megjelenítőbe integrált három egyszínű képernyőként fogható fel.

Maszktípusok
Lyukmaszk: A legelterjedtebb, legrégebben alkalmazott megoldás. Három lyuk van egy háromszöget alkotó csoportban. Ez a három lyuk tartalmazza a három alapszínt, és ezen csoportok sokasága alkotja a képernyő egészét.
Rácsmaszk: Ilyen kialakításúak a Sony által kifejlesztett Trinitron képcsövek. Itt a három alapszín függőleges oszlopokba rendezve különül el egymástól. Előnye, hogy a képpontok közötti haszontalan tér sokkal keskenyebb, így nagyobb fényerő érhető el (hiszen az adott terület nagyobb része fénykibocsátó tulajdonságú). Hátránya, hogy ezeket a függőleges rácsokat stabil, fix helyzetben kell tartani, amit két vízszintes segédszállal oldottak meg a tervezők. Ez a két pozicionáló segédszál alig láthatóan, mégis felfedezhetően három vízszintes részre tagolja a képernyőt.
Résmaszk: Az LG által a Flatron modellekben alkalmazott képcső-megvalósítás. Tulajdonképpen mind a fényerő, mind pedig a kialakítás tekintetében a rács- és a lyukmaszk hibridjeként értékelhető. Az oszloponként egymás mellett lévő színtriók függőlegesen is el vannak tolva, ami stabilabbá teszi az egész konstrukciót, így nincs szükség stabilizálószálra.
Mivel a három szín nem egy helyről érkezik, szükség van egy maszkra is, amely a színek közötti pozicionálásban segédkezik, így az adott színnek megfelelő elektronágyú csak a saját színéhez tartozó képpontokat éri el. Emellett a különböző színű foszforrészecskéket is egységbe foglalja a maszk. Ha utóbbira nem tökéletesen irányítva érkeznek az elektronsugarak, színhibák keletkeznek -- ezt nevezzük konvergenciahibának. Ez leginkább a sarkokban érvényesül.

A TFT-panelek színre lépésével a konzervatív technológiára épülő csöves megjelenítők már csak töredék áron, megfelelő ergonómiai jellemzőkkel felvértezve maradhatnak eladhatók: egy jóvágású TFT-panel árából akár négy egyszerűbb, hagyományos képernyőt is vásárolhatunk -- valószínű azonban, hogy a nagyobb helyigény miatt ez kevesek számára cél. Meg kell jegyezni, hogy nem kizárólag az ár miatt érdemes képcsöves monitort választanunk a drága panelek helyett, hiszen vannak olyan felhasználási területek, amelyeknél a most bemutatott modellek használata célravezetőbb.

Weboldal készítésekor a felbontásokkal is "játszani" kell, főleg akkor, ha a készülő lap minden létező felbontásra optimalizálva lesz. A hagyományos monitorok ebben verhetetlenek, hiszen 800x600-as érték mellett nem nyújtanak rosszabb képet, mint 1280x1024 képpont esetében. Ezzel szemben a TFT-panel esetében csak és kizárólag a natív alapfelbontásban, tehát az LCD-panelt alkotó fizikai képpontok számával megegyezőben kapunk tűéles képet, ennek következtében egy kevesebb képpontból álló munkaasztal élsimításos eljárással, homályos szélekkel tárul elénk.

Egy-két igen ritka kivételtől eltekintve a 15 hüvelykes modellek már nem kaphatók a boltokban, így a 17-esek képezik a megjelenítők belépőosztályát. Ennél a kategóriánál keresve sem találhatunk jobb ár/érték aránnyal rendelkezőt. Aki kevés pénzt áldozna olyan részegységre, amely bár sok helyet foglal, mégis tökéletesen ellátja feladatát, annak még mindig nyugodt szívvel ajánlható!

A többletkiadás, amellyel egy TFT-panel beszerzése terheli a családi kasszát, leginkább azoknak éri meg, akik egész napos munkára, esetleg sokórás internetböngészésre használják gépüket. A villódzás, a képfrissítési frekvencia alacsony voltából fakadó vibráló képmegjelenítés a szem legnagyobb ellensége. A TFT-panelek esetében ettől már nem kell tartanunk, hiszen felépítéséből adódóan mindegyik szemkímélő. Katódsugárcsöves monitorokról viszont csak akkor állítható ez, ha ez a frekvencia az általunk választott felbontásban rövid távon legalább 75 hertz, illetve többórás használat esetén minimum 85 hertz (ami 75, illetve 85 teljes kép megjelenítését jelenti másodpercenként). Szerencsére az összes tesztalany képes az általánosnak mondható 1024x768 képpontos felbontásban a 85 hertzes képfrissítésre, így tehát e paraméter alapján mindegyikük ajánlható.

[oldal:Iiyama Vision Master 1404, MAG 786FP2]

Tesztünk szereplői közül egyik legprofibb külsejű képernyő az Iiyama Vision Master 1404, mind a készülékház anyagát, mind pedig az összeszerelés minőségét illetően. Az Iiyama gyártó a katódsugárcsöves technológia nagy tudora; pár éve még álmodni sem mertünk arról, hogy a kommersz kategória monitorainak áráért kaphassunk a termékeiből egyet, inkább dupla annyit kellett egy ilyen modellért leszurkolnunk. Természetesen a magasabb árért cserébe jóval erősebb paraméterekkel rendelkező készüléket vihettünk haza.


Iiyama Vision Master 1404

A most tesztelt darab nem drágább egy kevésbé ismert nevű képernyőnél, és sajnos ennek megfelelően nem is nyújt semmi kiemelkedőt: az 1404-es típusszámot viselő modell az egyik legegyszerűbb tétel a cég 2004-es palettáján. Mindemellett a mindennapi használatra tökéletesen megfelel, műszaki adatai átlagosan jók. Nagyon megnyerte tetszésünket a futurisztikus, ám konzervatív "irodaszínű" külsőn kívül a kifejezetten szépnek ítélhető képgeometria, az, hogy az alsó sarkokban csupán minimális konvergenciahibát lehetett tapasztalni, valamint a képernyő egész területére nézve tökéletes olvashatóság. A színegyenletesség nem hagy kívánnivalót maga után, és nem találkoztunk moaré effektussal sem a megjelenített képen.

Ez a monitor nemcsak dolgozni jó, hanem a szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz is megfelelő partner: rendelkezik egy fényerőemelő funkcióval a játékok futtatása vagy a filmnézés élményének javítása céljából. Ekkor jóval erősebb jelet küld a képcsőre az elektronika, ami a képélességre ugyan nincs jótékony hatással, viszont nem is zavaró, hiszen a megemelkedett kontraszt és világosság inkább elvárás ezen a felhasználási területen.

Az Iiyama megjelenítők tradicionálisan jó minőségűek. Bár a teszt alapján nem ítélhető meg, inkább tapasztalatból mondhatjuk, hogy az egyik legmegbízhatóbb márka a monitorok piacán, így sok-sok éven át számíthatunk e készülékek szolgálataira.


MAG 786FP2

A tesztelt monitorok közül két típus érkezett szinte a megtévesztésig hasonló külsőben, legalábbis, ami a ház színvilágát illeti. Az ezüstszín káva és a sötétszürke burkolat még egy régebbi tervezésű burkolatnak is modern hatást kölcsönöz. Ez a monitor hamisítatlan MAG gyártmány, hiszen a menü elérésére szolgáló tekerhető-benyomható tárcsa régóta stíluseleme a cég termékeinek. Ez a tárcsa jól használható, a menü elérése egyszerű, felépítése logikus, minden beállítás egyszerűen elvégezhető. Az első bekapcsolásnál ezt meg is kell tenni annak érdekében, hogy képünk egyenes, hordótorzítástól mentes legyen.

A beállítások elvégzése után, ami (tekintettel az egyik legegyszerűbben kezelhető menüre) percek alatt elvégezhető, a tesztpéldányok közül ez adta az egyik legélesebb képet. Talán egyetlen negatívuma a kép alsó sarkaiban látható konvergenciahiba, amelyet a Nokia tesztprogramjának segítségével, az erre az esetre kihegyezett ábrán láthattunk, de nem olyan mértékben, hogy ezt az átlagos használat során zavarónak lehessen ítélni.

A képernyő fel van szerelve fényerőemelő lehetőséggel játékokhoz és filmekhez, ennek gombja párt alkot a bekapcsológombbal a káva jobb alsó részén. Négy állás -- sorrendben a nagyítás, a magas fényerő, a meleg színvilágú megjelenítés, valamint a normál üzemmódok -- között enged váltani. Egyedül ennél a készüléknél tapasztalhattuk, hogy a magas fényerejű üzemmód esetén sem homályosodott a kép, ugyanolyan tűélesek maradtak még a fehér háttéren látható fekete betűk is.

Bár tesztgyőztes is lehetne, nem lett az, mert magasabb felbontásokban képfrissítése bizony nem a mezőny legjobbja -- viszont ezt kompenzálja, hogy a teszt legolcsóbb résztvevője (ennek ellenére az 1024x768-as felbontásban tudja a 85 hertzet). Ha ebben a felbontásban használjuk, mindenképp ajánlott termék, hiszen a számítógép körüli térre optikailag jótékony hatással van, és a megjelenített kép minősége, alacsony ára alapján is jó választás lehet.

[oldal:Samsung SyncMaster 793MB, LG Flatron F700B]

A Samsung rengeteg tapasztalatot szerzett már a monitorpiacon, ezt bizonyítja az átlagon felüli paramétereket felvonultató 793MB modell is. Annak ellenére, hogy színe "irodafehér", mégis ez a megjelenítő dicsekedhet a leginkább avantgárd formatervű külsővel a mezőnyben. Ami nagyon szembetűnő, az a 17 hüvelykes képernyőt körülölelő kicsiny burkolat -- ez a készülék foglalja a legkisebb helyet az asztalon, emellett kávája is a legvékonyabb.


Samsung SyncMaster 793MB

Legmarkánsabb stíluseleme a jobb oldalra költözött beállítógombok négytagú halmaza, így a képernyő körül nem találunk semmit, ami megnyomható. Szerencsére minden egyes gomb jelentése az előlapon is olvasható, rögtön a gombok magasságában. Utóbbiakkal érhetjük el a beállításra szolgáló menüt, amelynek kezelése kétperces ujjgyakorlatot igényel, de ezután már nem érezzük nehézkesnek, hiszen a navigálás a menüben pofonegyszerű és magától értetődő. A teljesen sík lyukmaszkos képcsővel szerelt modell képminőségben is az élen jár, meglepő módon a kép egészen a műanyag keretig "kihúzható", amellyel szinte száz százalékig párhuzamos (a vízszintest illetően minimális hibát tapasztaltunk: az alsó és felső szél egy-két fokos eltérést mutat ebben a tekintetben, és ennek korrekciójára nem is áll rendelkezésünkre menüpont).

A Magic Bright fantázianevű fényerőemelés ennél a modellnél is négyállású, viszont a legfényesebb állásban a kép már veszít az egyébként kiváló élességből. Moirét és konvergenciahibát nem észleltünk fel, még a Nokia speciális tesztábráin sem. A képfrissítési frekvencia vonatkozásában teljesítménye átlagos, hiszen az 1280x1024-es maximális felbontást 60 hertzen produkálta, szemben az általános 1024x768-as 85 hertzcel. A kifejezetten jó minőségű készülék munkára, szórakozásra egyaránt ajánlható, képminősége, ára és nem utolsósorban gyönyörű formaterve, minimális helyszükséglete alapján.


LG Flatron F700B

Az LG Flatron típusú modelljei a gyártó által kifejlesztett képcsővel kerülnek forgalomba. Ez a képcső a lyukmaszkos többség és a rácsmaszkos kisebbség mellett résmaszkos kialakítással teljesíti ki a kínálatot. Ennek előnye a lyukmaszkos modellekkel elérhetőhöz képest magasabb fényerő. A belépőszintű készülék ezüst-világosszürke színű modern házban érkezett, a képernyő alatt vidám, mosolygós csíkkal, amely hét gombot tartalmaz, de ebbe beleértendő a bekapcsológomb is.

A hat menügomb bonyolultnak tűnhet, de inkább hálálkodhatunk a fejlesztőknek, akik gondoltak a fényerő és a kontraszt közvetlen elérésére, hiszen így ezeknek a paramétereknek a módosításához nem kell az amúgy érthető és logikus felépítésű menüben barangolnunk, azonnal és egyszerűen elérhetők a menün kívül is. A kép élessége hagy némi kívánnivalót maga után, de ez annak tudható be, hogy a legegyszerűbb típusok egyikéről van szó, hiszen a 7-es sorozatot további, nagyobb modellszámmal ellátott, egyúttal magasabb árú készülékek egészítik ki. A konvergenciahiba látható, de nem jelentős, moaré viszont nem tapasztalható: kialakítása miatt a képcső erre nem is érzékeny. Feltűnően jó viszont a kép homogenitása, hisz bármelyik sarkot összevetve a képcső közepén látottakkal, egyezik a színhőmérséklet és a nagy fényerő.

Az LG Flatron sorozat sokat bizonyított a forgalomban eltöltött évek alatt, igazi slágertermék az ilyen képcsővel szerelt készülék. Hosszú távon is megbízható megjelenítőre számíthat az, akinek a választása erre a modellre esik. Mindemellett az 1024x768-as felbontáshoz tartozó 85 hertz is alkalmassá teszi a mindennapi munkavégzésre, a magas fényerőnek köszönhetően pedig szórakoztatási célokra szintén kifejezetten barátságos társ. A képcső minden egyes négyzetcentiméterét érintő kontraszt-, fényerő-, élesség- és színegyenletesség okán kifejezetten ajánlható képeken, fotókon végzett munkákhoz.

[oldal:GABA Pure Flat, Belinea 10 30 55]

A GABA Pure Flat a második ezüst-sötétszürke szín-összeállítású készülék. A borítás szürke része inkább a feketébe hajlik, és nagyon divatossá teszi a MAG monitoréval szinte összetéveszthető formát. A GABA kijelzője tesztünk egyetlen Trinitron képcsővel szerelt modellje, tehát rácsmaszkos kialakítású. Így a Trinitron képcsövekre jellemző, a képet három részre osztó, nagyon vékony feszítőhuzal zavarólag hathat.


GABA Pure Flat

Ezt az apró negatívumot meglepő felbontások ismeretével ellensúlyozza a monitor: kétmillió képpontot képes egyidejűleg megjeleníteni, hiszen kiválasztható még az 1600x1200-as felbontás is --igaz, a nem épp szemkímélő, ezért szinte csak néhány perces használatra javasolt 60 hertzes frissítésben --, amelynek megjelenítése mindenképp erős tartaléknak ítélhető. Az alacsonyabb, tehát az 1280x1024-es, illetve az 1024x768-as felbontású munkaasztalokat hosszú évekig képes majd elénk tárni, az előzőt 75 (ami kifejezetten jónak ítélhető a készülék árát tekintve), illetve az utóbbit természetesen 85 hertzen.

A menü kialakítása nem túlságosan felhasználóbarát; szokni kell, első pillanatban nem lehetünk biztosak abban, hogy a kiválasztás vagy már a beállítás fázisában járunk-e a beállítani kívánt menüpontnál. A képélesség és a képgeometria jó, de a konvergenciahiba az alsó régiókban -- nagyon kis mértékben bár, de -- felfedezhető, leginkább a zöld és a piros színeket érinti. A moiré hatás nem látható, de a rácsmaszkos technológia miatt ehhez hasonló érzést kelthet bennünk a kép, ha azt nagyon közelről nézzük. Amennyiben sokat tallózgatunk nagy felbontású fényképeket, vagy ha munkánk, illetve az internetezés során esetenként szükségünk lehet a nagy felbontásra, mindenképp megfontolandó ez a típus -- nem utolsósorban ára okán is.


Belinea 10 30 55

A Belinea régi motoros a monitorgyártók között, és inkább mérsékelt árú, elfogadható, de nem kiemelkedő technikai paraméterekkel rendelkező készülékeiről ismeretes. Ehhez képest szokatlanul jó minőségű megjelenítőt ismerhettünk meg a 10 30 55-ös fantáziátlan típusszámot viselő készülék alakjában. Bár a kissé túlhaladott formatervből -- amelyet valamelyest emel a kék bekapcsológomb -- és az irodafehér színvilágból adódóan semmi kiugró jóval nem kecsegtetett, ez az első benyomás 180 fokos fordulattal változott a bekapcsolás pillanatában.

A készülék 1600x1200 képpontos maximális felbontást kínál 75, 1280x1024-est pedig -- egyedüliként a mezőnyben -- 85 hertzes frissítési frekvencián, ráadásul kiváló képélesség mellett. A képgeometria kifogástalan, minden él párhuzamos, konvergenciahibának nyoma sincs. A fényerő és a színek a sarkokban viszont -- minimálisan ugyan, de -- veszítenek az egyenletességből.

A menü általános, nem kifejezetten könnyed kezelésű, de minden, a képet érintő beállítás elvégezhető belőle. Nem hagyatkozhatunk azonban a gombok mellett található jelzésekre, mert a billentyűzet Enter gombján megszokott jelzésű beállítógomb itt épp ellentétes funkciójú: ennek segítségével lépünk ki az almenükből, illetve a menüből is. Így kimondható: a Belinea monitorán az Enter gomb az Exitet jelenti.

Eltekintve ettől a zavaró furcsaságtól, csak a belső értékekre fokuszálva ezt találtuk a vizsgált mezőny legjobb paraméterekkel ellátott katódsugárcsöves monitorának. Technikai jellemzői nemcsak a kissé idejétmúlt, inkább irodába, mint otthoni környezetbe szánt külsőt, hanem a menügomboknál tapasztalt értelmezési problémát is ellensúlyozzák. Árra érzékeny tesztünkben ez a megjelenítő lett a győztes.

Szólj hozzá a fórumban!

a címlapról