Meglevő mobilszám átvitele új szolgáltatóhoz: gyakorlat és elmélet
Két nap múlva lesz lehetőség először mobilszám átvitelére új szolgáltatóhoz. Noha azt már most lehet tudni, hogy a nagy többséget nem hozza lázba az új lehetőség, talán nem árt áttekinteni a számhordozás részleteit.
Tavaly némi birkózás után a mobilszolgáltatók elfogadták azt az -- egyébként a felhasználók által is szorgalmazott -- ötletet, hogy egykapus legyen az ügyintézés, azaz: ne legyen szükség az elhagyni készült és az újonnan választott szolgáltató ügyfélszolgálatát egyaránt felkeresni, elég csak az egyik -- az új szolgáltatóhoz -- bemenni. Aki tehát váltana, rögtön a leendő szolgáltatóját keresse, ahol egy meghatalmazásért cserébe a két szolgáltató a háttérben elintézi a szolgáltatócserét. Ha mégis valamiért a jelenlegi szolgáltatónknál kezdeményezzük a váltást, akkor ott csak a felmondást jelenthetjük be, az új szolgáltatóval szerződést nem köthetünk.
Maga a szolgáltatóváltás hozzávetőleg 10 nap alatt zajlik majd le. Ennek az időszaknak a túlnyomó részét az adminisztratív teendők lebonyolítása adja -- mint már írtuk, ezt a két szolgáltató elintézi egymás közt. A tényleges hálózatváltáskor mintegy négy órányi időtartamon keresztül "süket" lesz a mobiltelefon, azaz sem fogadni, sem kezdeményezni nem tudunk hívást. Némelyik szolgáltató -- így a Westel például -- azt ígéri: előre egyeztetett időpontban kötik át a telefonokat saját hálózatukra, így ha az ügyfél úgy óhajtja, akár éjszakára is eshet az elérhetetlenség időszaka. Különösebb hírverése nem lesz annak, ha már az új hálózaton tudunk hívást kezdeményezni: a megbeszélt időponttól él majd az új szolgáltatás.
Elméletileg ugyan bárki válthat szolgáltatót a hívószáma megtartásával, mégis vannak korlátozások. Nézzük tehát, ki nem viheti a számát. Nem mehet át új szolgáltatójához az, akinek tartozása van. Az új szolgáltatók ugyan befogadnák az adóssággal birkózókat is, ám mivel a számhordozás technikai megvalósításához a két szolgáltató együttműködése szükséges, a régi szolgáltató -- ha tartozás áll fenn -- nem fogja elengedni ügyfelét. Tartozása pedig nem csak a havidíjas előfizetőnek lehet, hiszen számos, akciós áron értékesített készülék esetében a pre-paides ügyfelek is aláírják a hűségszerződést. Ha valaki a hűségidőszak lejárta előtt váltana, akkor egy összegben esedékessé válhat a kedvezmény összege. Érdemes tehát utánaérdeklődni a szolgáltatónál -- sokan elfeledkeznek erről a kötelezettségükről. Havidíjas előfizetőknek azt kell igazolniuk, hogy a szolgáltatóváltás idején nincs lejárt számlatartozásuk. A régi szolgáltatónál töltött utolsó néhány nap telefonálásainak számláját tehát csak később, már az új szolgáltatóhoz szegődve kell majd kiegyenlíteni.
Technikailag nem tud új szolgáltatóhoz pártolni az a mobiltulajdonos sem, akinek a telefonja hálózatfüggő. A szolgáltatók szívesen kötik magukhoz ügyfeleiket úgy, hogy az ügyfélszolgálaton vásárolt készülékeket csak a saját hálózatukon teszik használhatóvá. A kikódolásra nem nehéz ügyes kezű mesterembert találni (még ha nem is hivatalosan), ám a szolgáltatók is elvégzik ezt a műveletet, igaz borsos áron: 10-20 ezer forint körül van a hálózatfüggetlenítés. Fontos tudni, hogy a szolgáltatók csak a saját hálózatukra beállított készülékeket kódolják ki, a konkurencia készülékeivel nem foglalkoznak.
Feltétel, hogy csak a telefon előfizetője kezdeményezheti a számhordozással egybekötött szolgáltatóváltást. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a feltöltőkártyás ügyfelek nem kis része ajándékba kapta a telefonját, tehát a hívószámhoz nem az ő neve társul az elhagyni kívánt szolgáltató adatbázisában. A szolgáltatóváltáshoz tehát a korábbi ajándékozó segítségét kell kérni, ám ez esetben az új szolgáltatónál sem a használó nevén lesz a telefon. A másik lehetőség, hogy átíratjuk a telefont a mi nevünkre -- ez különösen akkor körülményes, ha például régi céges telefont használunk, s a korábbi céggel megszakadt a kapcsolat, vagy megszűnt a cég, esetleg egy azóta elhunyt rokontól kaptuk a telefont.
Mivel a szolgáltatóváltás a SIM-kártya cseréjével jár majd, érdemes a kártyán tárolt adatokat (nevek, telefonszámok, tárolt SMS-ek) még idejében elmenteni, hogy az új kártyára betölthessük. Aki nem rendelkezik az ehhez szükséges apparátussal -- adatkábel, számítógép, szoftver, annak az új szolgáltató ügyfélszolgálatán többnyire ingyen megoldják az adatok áttöltését. Még egy jótanács a számokkal kapcsolatban: aki eddig a hálózaton belüli számokat csak a hétjegyű formátumban tárolta, jól teszi, ha a szolgáltatóváltás előtt kiegészíti őket a +36körzetszám előtaggal (például egy westeles szám így néz ki a szolgáltatók ajánlása szerint: +36309303100). Ugyanis az új szolgáltató hálózatán a körzetszám nélkül tárolt számokat hívva egész más jelentkezhet, hiszen a körzetszám, azaz a hálózat már nem ugyanaz.
És végül egy talán sokaknak jó hír: egyik szolgáltató sem vizsgálja új ügyfele korábbi státuszát. Aki eddig csak azért nem váltott havidíjasról feltöltőkártyás előfizetésre, mert az számcserével járt volna (a Vodafone-nál nem volt ilyen megkötés), az most egy füst alatt ezt is megoldhatja: az új szolgáltatónál lehetünk pre-paidesek még akkor is, ha korábban a havidíjasok közé tartoztunk (fordítva, azaz feltöltőkártyásból havidíjas ügyféllé váltani eddig is lehetett számváltozás nélkül valamennyi szolgáltatónál).
[oldal:Elmélet]
Cikkünk második oldalán áttekintjük azokat a tudnivalókat, melyekkel jó, ha azok is tisztában vannak, akik nem szeretnének szolgáltatót váltan, valamint egy kis számszaki elemzés a becslések és a tények tükrében.Mivel a számhordozhatóság nem egyszerűen a hétjegyű mobilszám, hanem a körzetszám megőrzését is jelenti, ezért a jövőben nem lehetünk biztosak abban, hogy a 20-assal kezdődő szám valóban pannonos, a 30-as westeles, a 70-es pedig vodafone-os. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a szolgáltatók kedvezőbb percdíjakat számolnak, ha hálózaton belül telefonálunk. A jövőben azonban például hiába tűnik vodafone-osnak a szám, ha az illető már máshoz szerződött, az azonos körzetszám ellenére többet fizethetünk -- feltéve, ha nem olyan díjcsomagot választottunk, melyben a hálózaton belüli és azon kívüli telefonálásért azonosak a percdíjak.
A mobilszolgáltatók által kínált megoldás talán a kisebbik rossz: egy négyjegyű hívószámot tárcsázva egy automata tájékoztat majd bennünket arról, hogy a telefon billentyűin beírt szám hordozott-e, és hogy hova tartozik. Két szolgáltató, a Pannon és a Westel SMS-ben is információt ad majd a számok hovatartozásáról. Valamennyi hívószám-információs szolgáltatás ingyenes lesz, ám csak a mobilhálózatokból érhető majd el. A vezetékes szolgáltatók információs számáról egyelőre nincs hír -- a Matáv sajtóosztálya korábban azt közölte lapunkkal, hogy ezt a feladatot is a 1212 látja majd el.
S hogy ez miért a kisebbik rossz? Nos, sokan szerették volna, ha a szám betárcsázását követően akár egy figyelmeztető szöveg, akár valamilyen hangjelzés hallható. A szolgáltatók azonban arra hivatkoznak -- és van benne ráció --, hogy ha valaki, akit gyakran hívunk (például családtag), átvitte a számát, akkor minden egyes hívás előtt meg kell hallgatnunk, hogy pontosan melyik számról van szó és tulajdonosa hova vitte telefonját. Ez pedig hosszú távon valóban idegesítő lehet. Marad az a megoldás, hogy az árérzékenyebb telefonálók minden hívás előtt tudakozódnak.
Túl sok átvitt számmal azonban nem kell számolnunk. A Nemzeti Hírközlési Hatóság márciusi gyorsjelentése szerint 8,05 millió hívásfogadásra alkalmas SIM-kártya van forgalomban (ezek közül körülbelül 700 ezer olyan is akad, melyről nem kezdeményeztek hívást az elmúlt három hónapban -- vélhetően a fiókok mélyén lapulnak). A Taylor Nelson Sofres (TNS) piackutató cég nemrég végzett felmérése szerint azonban szolgáltatónként 1-4 százalék azok aránya, akik határozottan a számhordozás mellett voksoltak, általában 80-90 százalék biztosan marad a saját szolgáltatójánál.
A legnagyobb arányban a Westel ügyfelek vinnék számukat egy másik szolgáltatóhoz. Ha a felmérés legpesszimistább jóslata válik valóssággá, akkor sem több a vándorló westelesek száma, mint 140 ezer, ami soknak tűnik ugyan, de ha tudjuk, hogy az egész országban ennyi a számukat cipelő 30-asok száma, már belátjuk, kicsi az esélye, hogy épp valamelyiküket szeretnénk épp felhívni (a pannonos és a vodás szolgáltatóváltók aránya még ennél is kevesebb, a Vodafone-tábor meglehetősen elégedett felhasználói közül a becslések szerint 30 ezren sem viszik el számukat).
Ha a TNS becslései pontosak, akkor az is bizonyos, hogy a mobilpiaci arányokat nem borítja fel a számhordozhatóság intézményének bevezetése. A szolgáltatói torta szeleteinek aránya jelenleg így fest: 17,30 százalék a Vodafone-é, 35,03 a Pannoné és 47,68 a Westelé. Ez, a hívásfogadásra alkalmas SIM-kártyák számát tekintve 1 392 689 vodafone-os, 2 819 993 pannonos és 3 838 346 westeles kártyát jelent. Ha a számukat cipelők aránya valóban csak az egyes szolgáltatók ügyfélbázisának 1-4 százalékát jelentik, akkor látható, hogy drasztikus piaci átrendeződés nem várható.