Szerző: Rátonyi Gábor Tamás

2004. február 2. 09:24

Számhordozás: kinek igen, kinek nem

A számhordozhatóság emblematikus hívószava lett a távközlési liberalizációnak, ugyanakkor az elmúlt hónap tapasztalatai alapján elmondható: a hívószám megtartása mellett kezdeményezett szolgáltató-váltás egyelőre biztosan nem lesz a közeljövő slágere.

Január 1-től elvi lehetőséget biztosít az elektronikus hírközlési törvény arra, hogy bárki, aki új vezetékes szolgáltatót választ, ezt úgy tegye meg, hogy megtartja korábbi hívószámát. Sem a törvény, sem a szolgáltatók nem adnak ugyanakkor lehetőséget arra, hogy egy költözés során tartsa meg telefonszámát az előfizető: a számhordozhatóság csak akkor vehető igénybe, ha az ügyfél helyben marad, és csupán szolgáltatót vált.

Fővárosi számmezők
szám * szolgáltató
200-499 Matáv
555, 577 GTS-Datanet
777 BT
814, 815 GTS-Datanet
844, 855 GTS-Datanet
888 Pantel
890 Tvnetwork
999 eTel
* = A hívószám első
három számjegye
(nem teljes lista)
A szolgáltatóváltás egyáltalán nem újkeletű dolog, erre már tavaly is lehetőség volt, ám sok vállalati ügyfél azért nem élt eddig a lehetőséggel, mert megváltozott volna az összes telefonszáma, ami jelentős többletköltséget és a megrendelések, üzleti partnerek elérhetőségét tekintve bizonytalanságot okozhatott volna. A telefonszám megtartásának lehetősége elvileg ezt az akadályt elhárította.

A mobiltelefonok előhívószámánál kisebb jelentőséggel bír ugyan, de egy vezetékes számról eddig is meg lehetett állapítani nem csak azt, hogy melyik szolgáltatóval szerződött az előfizetője, de nagyjából azt is, hogy a város, vagy az ország mely területén csörög a hívott fél telefonja. Ez a számhordozhatóság bevezetésével megszűnik, hiszen nem lehetünk biztosak abban, hogy a matávos szám, amit hívunk, valóban a legnagyobb távközlési vállalattal szerződött előfizetőnél csörög-e. A májustól várható mobil számhordozhatósággal ellentétben ugyanakkor ennek nincs is jelentősége, ugyanis a hívó fél ugyanannyit fizet akkor is, ha a hívott az egyik, vagy a másik szolgáltatóval szerződött.

Maga a hívószám átvitele ingyenes és nem is jár extrém adminisztrációs teherrel -- értelemszerűen azonban ezt az új szolgáltató kiválasztása kell, hogy megelőzze, ami azért némi körültekintést igényel. A szám megtartásához egyetlen változás bejelentő űrlapot kell kitölteni az új szolgáltató ügyfélszolgálatán, a többi a telefontársaságok feladata. A törvényi előírások három napot adnak az új szolgáltatónak arra, hogy a változást a régi szolgáltató számára jelezze. A régi szolgáltatónak ugyancsak három napon belül kell eldöntenie, hogy a számhordozás megindítható-e. (ha az előfizetőnek számlatartozása van, akkor azt először ki kell egyenlítenie). Ezt követően a két szolgáltató együttműködve elvégzi a szükséges műszaki tennivalókat a hálózatokban. A teljes átállás –- a bejelentéstől számítva –- legfeljebb tizenöt napot vehet igénybe.

[oldal:Magánszemélyeknek egyelőre nem éri meg]

A számhordozhatóság azonban nem kavarta fel különösebben a távközlési piac állóvizét. A mai napig mindössze 4 ügyfél döntött úgy, hogy viszi a számát, igaz ők hozzávetőleg száz-száz vonallal tértek át új szolgáltatójukhoz: hárman a Matávtól pártoltak el, egy előfizető az Invitelt hagyta ott, hogy a GTS-Datanetet, a Pantelt, a Matávot, illetve az Invitelt válasszák. Jellemző lesz, hogy az első időkben főként a korábbi koncessziós társaságokat hagyják majd ott a kevésbé elégedett előfizetők: a Matávot, Invitelt, Hungarotelt, Emitelt és a Monortelt. A választott szolgáltató ugyanakkor lehet alternatív távközlési vállalat is (BT, eTel, GTS-Datanet vagy a Pantel), de semmi akadálya nincs annak, hogy valaki a már ismert ex-koncessziós társaságok valamelyikét válassza.

Feltéve persze, ha a fogadókészség megvan a választott szolgáltatóban. A Pantel például havonta 300 ezer forintnyi telefonforgalmat bonyolító előfizetőket vár, a BT pedig félmilliós számlát produkáló nagyvállalatokat -- legalábbis a szolgáltatók közlése szerint ekkora forgalomnál éri meg váltani. A többi szolgáltató nem határozott meg minimumot , de beszédes, hogy a legnagyobb kedvezményeket valamennyi szolgáltató a nemzetközi távhívási irányban nyújtja, illetve a mobil és a belföldi távhívást lehet még viszonylag olcsón megúszni. A helyi hívások piacán a verseny -- és az olcsó díjak -- egyelőre váratnak magukra. Márpedig a legtöbb egyéni előfizető, vagy kisvállalkozás főként helyi hívásokat bonyolít, így akkora kedvezményt, amekkoráért megérné szolgáltatót váltani, nemigen találni a hazai piacon.

Szolgáltatói oldalon az előfizetők átvételére kétféle lehetőség kínálkozik. Az egyik, ha az új szolgáltató átveszi a régitől az ügyfél készülékéig vezető úgynevezett előfizetői hurkot. Ezt különösebb beruházás nélkül megtehetné, ám ez nem jelenti azt, hogy nem jár költséggel a hurokátvétel: a Matáv nemrég csökkentett díjai szerint a hurokátengedés havonta 2 800 - 2 900 forintot kóstál, ám a különböző tételekért felszámított egyszeri díjak összege akár a félmillió forintot is elérheti. Az alternatív szolgáltatók többsége egyértelműen amellett tette le a voksát, hogy inkább kiépíti saját hálózatát -- gyakorlatilag a régivel párhuzamosan -- csak ne fizessen a korábbi szolgáltató infrastruktúrájáért.

A hálózatépítés azonban szintén nem olcsó mulatság, és gyakorlatilag bármelyik mellett is dönt az újonnan választott szolgáltató -- tehát hurkot bérel vagy hálózatot épít --, csak akkor éri meg belevágni, ha az áttérő előfizető távbeszélő-forgalma alapján van remény arra, hogy költségei előbb-utóbb megtérülnek.

A fentiek ellenére sem érdemes az egyéni előfizetőknek elveszíteniük a számhordozhatóságba, illetve a szolgáltatóválasztásba vetett hitüket: nemzetközi hívásirányban már régóta több vállalkozás is kínál olcsó percdíjakat azoknak is, akik keveset beszélnek külföldi ismerőseikkel. Továbbá két szolgáltató -- a Tvnetwork és a Hungarocom -- azt ígéri, szívesen lát kifejezetten kisforgalmú lakossági ügyfeleket is. Az invitálás szépséghibája az, hogy egyelőre szerződött ügyfelet egyik szolgáltató sem tud felmutatni, mindkét vállalkozás saját hálózatának kiépítésével illetve engedélyeztetésével van elfoglalva. A másik tényező, amit érdemes figyelembe venni, hogy a két, a távközlési piacra épphogy belépő cég egy-egy régióban építi saját hálózatát, így várhatóan az áttérőket is csak ott tudja majd fogadni.

Az egyéni -- vagy kisforgalmú előfizetőknek tehát egyelőre várni kell, a szolgáltatóváltás ígérete számukra kicsit később lesz valóság. Amíg a helyi hívások piacán a verseny le nem szorítja valamelyest az árakat, illetve a hurokátengedés nem lesz olcsóbb, addig maradnak a szintén nem megvetendő kedvezményeket kínáló VoiceIP szolgáltatók.

Szólj hozzá a fórumban!

A kraftie a HWSW IT-karrierrel foglalkozó, immár sok tízezer IT szakembert mozgató meetup- és podcast-sorozata. Mostantól pedig már egy hírlevél is! Iratkozz fel Te is, ha szeretnél heti egyszer egy rövid, de értékes karrierfókuszú tartalmat kapni.

a címlapról